Plusz négyezer teherautó
A címben jelzett szám nem az Ukrajnának felajánlott segítség, hanem a tornai cementgyár tervezett modernizációjának egyik előrelátható következménye. Ennyivel több teherautó fordul majd meg évente a kelet-szlovákiai gyárban, ha a beruházást engedélyezik. A korábban feltett kérdéseinkre válaszolt a pozsonyi környezetvédelmi minisztérium.
A tornai cementgyárral kapcsolatos legutóbbi cikkünkben arról írtunk, hogy a miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület, környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet felhívására a környezetügyért felelős magyar államtitkár, Raisz Anikó tájékoztatást kér szlovák partnerétől a tornai cementgyár tervezett modernizációjáról.
Vagyis a cement és egyéb építőipari anyagok gyártása maradna az eddigi szinten. A környezetvédők alkotta helyi, Pro Naturo polgári társulás ebben azt a lehetőséget is látja, hogy külföldről, olyan országokból, ahol szigorúbbak a kibocsátási határértékek, a tornai cementgyárba hoznák az elégetésre szánt hulladékot.
Sajtóközleményükben azt is felvetik, hogy mindezt persze pénzért vállalná a „modernizált” tornai cementgyár, így többszörösen is megérné, hogy a klasszikus fűtőanyagok helyett szemetet égessenek. Így viszont még több káros anyag, elsősorban dioxin kerülhet a levegőbe, mutatnak rá a helyi környezetvédők a legfőbb veszélyre. A gyár képviselői ezzel szemben azt mondták lapunknak, hogy „a tervezett modernizáció semmilyen hatással nem lesz a levegő minőségére, ezért az üzem környezetében élő lakosok bárminemű félelmei alaptalanok”.
2022 decemberében kért tájékoztatást Magyarország kormánya, hiszen a szlovák–magyar államhatár csak pár kilométerre fekszik a tornai gyártól.
Tette mindezt az ún. espooi egyezmény alapján, amely kötelezi az országokat, hogy „az olyan jelentősebb projektekről, amelyek vélhetően országhatáron átnyúló ártalmas környezeti hatással járnak, értesítsék a hatásviselő országokat, és azokkal konzultáljanak.” Szlovákia ezt nem tette meg, de az espooi egyezmény szerint Magyarországnak joga van a szlovák hatóságoknál tájékozódni. Lapunk két kérdéssel fordult a pozsonyi környezetvédelmi tárcához. Az egyik, hogy megkapták-e a magyarországi fél tájékoztatási kérelmét, illetve, hogy Szlovákia miért nem tette ezt meg saját kezdeményezésből?
A minisztériumtól megtudtuk, hogy még december közepén megkapták Budapest levelét. Második kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy erre csak olyan projektek esetében van szükség, amelyek ártalmasak a környezetre.
Ilyennel pedig a tornai cementgyár korszerűsítése kapcsán nem kell számolni, hiszen a beruházás dokumentumai szerint semmilyen komolyabb környezeti hatás nem várható (Mintha egy varrodáról lenne szó.). Ez az állítás egyáltalán nem meglepő, hiszen a beruházás tervét maga a cementgyár jelentette be, és nem lenne életszerű, ha a gyár, korszerűsítés címén olyan beruházás tervét közölné, amely rontaná a levegő minőségét. A tárca a továbbiakban közli, hogy a fentiek ellenére természetesen megküldi a törvény által előírt információkat, és érdeklődni fog afelől, hogy Magyarország akar-e konzultációkat folytatni ebben az ügyben.
Talán elegánsabb, jó szomszédhoz illőbb lett volna, ha Pozsony nemcsak a törvényre hivatkozik, hanem eleve tájékoztat.
Egy olyan beruházásról van ugyanis szó, amelyhez több tízezer tonnával kell növelni a hulladék mennyiségét, illetve négyezer teherautóval a szállítási kapacitást. Pozsony eleve feltételezhette volna a közeli szomszéd érdeklődését, és elébe mehetett volna a várható kérdéseknek. Még akkor is, ha a beruházó és a tanulmányok szerint komolyabb környezeti ártalom nem fenyeget.
Megjelent a Magyar7 2023/5. számában.
