Torna

Turňa nad Bodvou
község
magyar lakosság 1910
99%
1 682
magyar lakosság 2011
37%
1 316
Népesség: 3 557
Terület: 23,21 km²
Tszf. magasság: 182 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04402
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szádelői-karszt - Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Tornai-medence - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kanyapta-medence - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kassai-hegyalja 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Tornai járás kisközség

A község a Tornai-medence és a Kanyapta-medence találkozásánál, a Bódva völgyében, a Szádelői-karszt legkeletibb csücskének, a Tornai-várhegynek a lábánál fekszik, az Áj-patak partján, a 16-os országos főút mentén, Rozsnyótól 32 km-re keletre, Kassától 38 km-re délnyugatra, Szepsitől 10 km-re nyugatra. Határa északkeleten benyúlik a Kassai-hegyalja karsztos hegyei közé (Löffler-hegy, 705 m). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja, nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Tornát vasútvonal köti össze Kassával és 1955 óta Rozsnyóval is. 1896-ban épült meg a Bódva-völgyi vasútvonal Miskolc felé, melyen azonban 1945 után megszűnt a forgalom. Délnyugatról Bódvavendégi, nyugatról Méhészudvarnok és Szádelő, északnyugatról Áj és Ájfalucska, északkeletről Debrőd, keletről Somodi, délkeletről pedig Tornaújfalu községekkel határos. Északkeleti, keleti és délkeleti határa 1881-ig Torna és Abaúj vármegyék határát alkotta.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegye székhelye volt (1871-ig mezővárosként, majd kisközségként). Ezután 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor ismét járásszékhely lett (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-1990 között Ájjal egyesítették Tornaváralja néven ("Turnianské Podhradie"). Területe (23,21 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1697, 1921-ben 1709, 1938-ban pedig 1615, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népessége 69,5 %-al nőtt, majd 1991-2011 között további 28,3 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (2737 főről 3511-re). 1991-ben még magyar többségű település volt, 2001-re azonban már a szlovák nemzetiségűek kerültek relatív többségbe. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 63,8 %-ról 37,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 34,3 %-ról 45,6 %-ra nőtt. A roma nemzetiségűek aránya 2001-ben 8,1 %, 2011-ben 5,1 % volt, ugyanakkor a lakosság több mint egynegyede a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (72,7 %) római katolikus vallású, 2011-ben a reformátusok aránya 4,4 %, a görög katolikusoké pedig 3,2 % volt. 1944 előtt számottevő zsidó közösség (1938-ban a lakosság 15,7 %-át alkották) is élt a községben.

Történelem

Már az őskorban is éltek itt emberek, a vaskorban pedig bányák is voltak a környéken. A honfoglalást követően pedig Börgér, és fia Borsa szálláshelye volt a környéken. A vár és a település keletkezéséről nincsen megbízható adat. A vár és uradalma eredetileg királyi birtok volt, első említése 1198-ban történt, III. Ince pápa oklevelében. 1448-ban a husziták kezére került a vár, mert meghalt a vár ura, Bebek Imre. 1451-ben Hunyadi János visszafoglalja, majd Torna 1476-ban Mátyás királytól mezővárosi rangot kap. 1567-ben Magócsy Gáspár császári serege foglalta el és mivel ebben az évben Bebek György halálával kihalt a Bebek család a vár is császári kézen maradt, aki a Magócsy családnak adta. Torna lakosságának nagy része a 16. században református hitre tért. 1612-ben elfoglalja Bethlen Gábor, ám 1622-ben a császáriak kezére kerül a bécsi béke értelmében. 1678-ban a magyar helyőrség a német helyőrség egy részét megölve a kurucok kezére játszotta a várat, ám egy évvel később a császáriak visszafoglalták azt. 1683-ban Ibrahim pasa Thököly Imre segítségével foglalta vissza. 1685-ban a császáriak szétlőtték a várat, azóta romokban áll. A települést a Magócsyak kihalása után a Keglevich család szerezte meg, akik a 17. században kastélyt építettek ide. A Keglevichek erőszakos rekatolizációja elüldözte a város protestáns lakóit, akik Szádelőn és Ájon telepedtek le. 1703-ban Bercsényi Miklós hadai foglalták el. 1706 decemberében Rákóczi Tornán keresztül ment Rozsnyóról Kassára, 1707-ben pedig meg is szállt a Keglevich-kastélyban. Torna 1881-ig Torna vármegye székhelye volt, majd 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának székhelye. 1890-ben megépült a Kassa-Torna vasútvonal, majd 1892-ben Miskolccal is vasúti összeköttetés létesült. A trianoni határ ez utóbbi vasútvonalat kettévágta és 1945 után a magyar határig vezető síneket is fölszedték. Torna még az 1890-es években is élénk vásárhely volt, 1920 után azonban határközséggé vált és hanyatlásnak indult. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz és ismét járásszékhely lett. 1944-ben a lakosság egyhatodát alkotó zsidó közösséget koncentrációs táborba hurcolták. 1964-ben Áj községgel egyesítették Turnianské Podhradie néven, 1990-ben azonban ismét önálló község lett. A közeli Szádudvarnok határában az 1970-es években cementgyárat építettek, mely ma is a környék legfontosabb ipari létesítménye. A cementgyár megépítésével sok (főként szlovák nemzetiségű) munkás települt itt le az ország más részeiről, ezzel megváltoztak a település etnikai arányai.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A Torna fölé emelkedő, 366 m magas Tornai-várhegyen állnak a 14. században épült vár romjai, maga a várhegy is természetvédelmi terület 1964 óta. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma a 14. század elején épült gótikus stílusban, berendezése barokk. A 17. században reneszánsz stílusban épült, később klasszicista stílusban átalakított egykori Keglevich-kastély ma romokban áll, akárcsak az 1820-ban épült klasszicista stílusú vármegyeháza.