Zárva vagy nyitva vasárnap?
Mi azon nemzedék tagjai vagyunk, akik jó hosszú ideig nem tudtak vasárnap boltokban vásárolni, ugyanis a hét hetedik napján zárva volt minden üzlet.
Az Újszövetség szerint az Úr napja húsvét vasárnapja, amelyen Jézus feltámadt, ezért a keresztény egyházak minden vasárnapot Krisztus feltámadása ünnepeként ülnek meg. A sors furcsa fintora, hogy a szocializmus idején ezt akaratlanul is tiszteletben tartották, és mindenki – boltos, elárusító és vásárló is elmehetett templomba, ha ebből nem származott különösebb munkahelyi kellemetlensége. Gazdagabb családi programokra is lehetőség nyílott, a mostani közös látogatás a bevásárlóközpontban nem az.
Pedig akkoriban még kisebb volt a fridzsider, fagyasztó része nem is volt, hűtőládákat is csak 1989 után láttunk a Zsigulik és Škoda tetején, ahogy hazatértek a szabaddá vált ausztriai bevásárlást követően. Így hát nem igen lehetett hatalmas húskészletet felhalmozni „háborús” időkre, falvakon pedig megoldották a tartósítást, tárolást füstöléssel. A karácsony előtt levágott koca maradványai leggyakrabban kolbász, sonka és szalonna formájában még húsvét után is ott lógtak, vidáman himbálóztak a padlások kampóin. A vidéki ember vasárnap nem boltba, hanem a padlásra ment ennivalóért és misére lélekfrissítésért. Amikor aztán kiürült a padlás, reszketni kezdett a baromfiudvar állománya, sor került rájuk is. Milyen unalmas lehetett állandóan csak húst enni! Dehogy volt az, a húsevés általában a hétvégékre korlátozódott, hétköznapokon pedig azt ették, ami megtermett a veteményesben, aminek az állagát mindenfajta módszerrel igyekeztek minél tovább megőrizni a hűs pincékben.
Ott, a pénteki, heti piacnapon vettünk szezonban disznótorost, házizsírt, túrót és tejfölt is, ami a kis Elektrosvit hűtőszekrénybe befért. És képzeljék, kitartott vasárnapig, nem hiányzott az ünnepnapi nyitva tartás. Az érsekújvári piacnak ma is megvan a varázsa, talán péntekről szombatra tevődött át a heti piacnap, de aki ott vásárol aznap, az másnap nem kívánkozik üzletbe.
Csakhogy a nagy demokráciával beköszöntöttek az üzletláncok is! Nekik aztán nem számít, milyen nap van! A vasárnapi nyitvatartás haszonorientált üzletpolitikájuk természetes velejárója, és az eladókat is sikerült megvásárolniuk kiemelt aznapi bérezéssel. A kisboltoknak pedig befellegzett!
A dráguló üzemanyag ellenére inkább ülnek személygépkocsikba akár vasárnap is az emberek (ugyanis ezek a bevásárlóközpontok a legtöbb helyen a város szélén vannak), mintsem leugranának a sarki éjjelnappali kisboltba pótolni az elfogyott tejet vagy kenyeret. És ha már bevásárlóközpont, akkor ott mindenfajta egyéb üzlet is van, meg például horgászbolt is, ami szintén nyitva tart vasárnap. A halaknak sincs nyugtuk a pihenőnapon...
Sokan azzal veszik védelmükbe a vasárnapi nyitvatartást, hogy ez az egyéni szabadság megnyilvánulásának fejlett formája. Aki akar, elmegy üzletbe, aki nem akar, nem megy. Nem biztos, hogy pont ez a táguló szabadságunk legfontosabb fokmérője, mivel az ember általában gyarló és manipulálható, észre sem veszi, hogy kifinomult üzletpolitikájukkal beszippantják az üzletláncok, amelyek a kifliért vasárnap kiugró vásárlónak felkínálják a kanapét vagy a kacsalábon forgó grillsütőt is. Olvastam olyan kommentet is, hogy a ráérős nyugdíjasokkal ellentétben, neki nincs ideje a hétközi bevásárlásokra, csak vasárnap tud rá időt szakítani.
Abban az esetben, ha tényleg bevezetnék a vasárnapi boltzárt, vonatkozzon az csak a nagy bevásárlóközpontokra, a kisboltok mentesüljenek ez alól. A pozitív megkülönböztetéssel ezek a kis élelmiszerüzletek a reneszánszukat élhetnék, hiszen a vasárnapi nyitvatartással visszacsalogathatnák a vevőket a hétköznapokra is! A pultnál egymást váltva, a családtagok akár 24 órán át is működtethetnének egy-egy ilyen kisvállalkozást.
Meglátjuk, mit hoz a jövő, mit diktál az üzletláncok érdeke!
Megjelent a MAGYAR7 harmadik számában.
