2021. október 1., 19:09

Ünneplés helyett

Az elmúlt bő egy évben volt néhány pillanat, amikor a legtöbben egy lyukas garast sem tettünk volna le a nagy magyar összefogásra. Döcögős volt, néha veszekedős, máskor meg langyos, szóval, nehezített menet volt, tán csak a naiv optimisták hitték kitartóan, hogy összejöhet. És nekik lett igazuk!

szövetség
A magyar képviselet sikeressége azon fog múlni, tud-e vonzó programot kínálni a felvidéki magyarságnak
Fotó: TASR

Ha nyögvenyelősen is, de tető alá hozta az MKP, a MostHíd és az Összefogás a szövetségüket. Némi szarkazmussal azt is mondhatnánk, mindenki visszatért a kályhához, hiszen mindkét formáció, teljesen vagy részben, az MKP-ból szakadt ki, a Híd és az Összefogás is tett néhány kanyart (előbbi jóval hosszabbat, jóvátehetetlen következményekkel), ám miután már életképtelennek bizonyultak, hazatértek az MKP-hoz. Mert mindenki felfogta – még ha ez az önfelszámolás súlyos döntésével jár is – nincs alternatívája az egy magyar pártnak.

Na persze mindenki pontosan tudja, ez az egész folyamat nem egy szerelmi házasság két emeletnyi boldogsága, legföljebb csak egy érdekházasság félemeletnyi sikere. Ám bármennyire is a kényszerű érdekek varrták össze a Szövetséget, a létjogosultságát a választói elvárás igazolja a legerősebben.

Az MKP 23 éves történetét zárta le a rimaszombati kongresszusán, a Most–Híd 12 éve végére tett pontot. Bár az elmúlt évtized megosztottságának az árnya, a felelősség terhe kétségkívül a vegyes pártra vetül, mégis az MKP volt az, amely a múlttal való szembenézést sem spórolta meg, hiszen ahogy a párt fogalmazott utolsó nyilatkozatában, a pártszakadás, a megosztottság tévútnak bizonyult, és elpazaroltak 12 évet, ami alatt az érdekérvényesítés helyett a harc, a meddő versenyfutás kötötte le az erőket. A magyarok azonban nem azt várják, hogy egymást győzzék le. Fontos mondat! A jövőre nézve is!

A Szövetség ugyanis a nehezebb utat választotta. A teljes egybeolvadás helyett a platformpolitika mellett döntöttek, amely ugyan nem jelent jogi önállóságot, viszont látszólag segít megőrizni az elődpártok arculatát, irányultságát, csak hogy senki ne érezze az önfeladás ódiumát. A háromosztatú képviselet azonban magában hordozza a veszélyt, hogy folytatódik a belső izmozás, az egészségtelen rivalizálás, arról nem is beszélve, hogy egyelőre nehezen képzelhető el, hogy a megosztó kérdésekben, mint például a magyar kormányhoz, avagy a szlovák politikához való viszonyulás, illetve az önrendelkezés ügyében, a konzervatív-liberális ellentétet gerjesztő témákról nem is szólva, milyen álláspontot képviselnek majd. Ez az igazi kihívás a jövőre nézve, mert ha ezekben a témákban nem lesz közös nevező, akkor a közös érdekérvényesítés ígérete is csak hamis illúziónak hat, amivel aligha lehet majd a választókat megnyerni.

Nem elég csupán a beszédes név, az azonos logó, ezek csak külsőségek, a párt hitelességét az olvasható és határozott politikája teremtheti meg.

Enélkül muníciót kapnak az elégedetlenkedők és fanyalgók. Új helyzet vár tehát a párt vezetőire, s leginkább az elnökre, Forró Krisztiánra, aki eddig kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot, a folytatásban pedig erős kézzel, kellő határozottsággal kell egyben tartania a Szövetséget, a belső konfliktusokat bent kezelve, a külső vitákat felvállalva. A Szövetségért kétségkívül az MKP hozta a legtöbb áldozatot, hiszen a MostHídnak és az Összefogásnak csak ez ad esélyt, e nélkül reális lett volna a megszűnésük, míg az MKP jelentős tagságával, kiterjedt struktúrájával továbbra is életképes lett volna, s regionális szinten is komoly tényező. Épp ezért indokolatlanok azok a félelmek, amelyek a meggyengülését jósolják. A kitárgyalt feltételek adottak ahhoz, hogy az MKP legerősebbként irányadója legyen a Szövetségnek, ha nem így lesz, azért a párt senkit sem okolhat.

Az ellenérdekeltek ugyan nem pihennek, teszik a dolgukat. Meg ne lepődjünk, hogy hirtelen – igaz, a zavarkeltéshez már kissé megkésve csak előkerült egy felmérés, amely azt harsogja, hogy Gyimesi György nélkül esély sincs a parlamentbe jutásra, mert a magyarok harmada pozitívan ítéli meg az OĽaNO képviselőjét.

Érthető, hisz a szavak bajnoka, azt mondja, amit a magyar szeret hallani, a leegyszerűsítő politikai kommunikáció megtalálja közegét, már csak az eredmények hiányoznak, meg egy kis hozzáértés, például a táblatörvény ügyében, ahol még bakot is lőhet. Mindenesetre, maga Gyimesi többször kijelentette már, maradna az egyszerűek között, így ezt a kérdést tupírozni nincs sok értelme.

A népszerűségi mutatók persze nem elhanyagolhatók, de a Szövetségnek az elsődleges feladata, hogy olyan programot tegyen az asztalra, ami mögé a felvidéki magyarság hajlandó felsorakozni, bizalmával megerősíteni azt. A munka nem kevés, a cél sem elérhetetlen, kitartással, kellő bölcsességgel eredményes lehet. Más esélyünk nincs is!

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.