Tötymörgés a pártegyesülésben
Azt írja nagyrabecsült kollégám, hogy megint beszélnünk kell a pártegyesítésről. Szerény véleményem szerint erről beszélni már olyan kevés, mint az árvaházban a szülői értekezlet…Cselekedni kell, de azt is rögtön!
A magyar nyelvben a tétovázásnak a következő szinonimái léteznek: hezitál, bizonytalankodik, határozatlankodik, tűnődik, vacillál, habozik, kételkedik, hosszasan töpreng, totojázik, tökölődik, tötymörög, vívódik, évődik, időt húz. Nekem az elhúzódó pártegyesülés esetében legszemléletesebbnek a tötymörög tűnik, mert ennek a szónak hangulatában (ezért hangulatfestő szó) benne van a tehetetlenség, a meggondolatlanság elkerülése és a pozícióharc is.
Meggondolatlanok akkor voltunk, amikor engedtünk a vegyesség szirén hangjának, és közel engedtük magunkhoz a Most-Híd nézeteit, amelyek semmire se vitték előre sorsunk alakulását, sőt keményen visszavetették a magyarságtudatunkat, a szlovák többség számára viszont pont emiatt nagyon is megfelelt!
Nem elég, hogy létrejött, de be is engedtük otthonainkba a megbékélés-hirdetés sunyiságát. Nem elég, hogy kisebbségbe kényszerültünk a Felvidéken, nem elég, hogy a pártpolitikában is csak statisztaszerep jutott nekünk a szlovákok mellett, még az egyik saját pártunkba is befészkelődhettek! Ezt a ballépést kell most helyrehozni a pártfúzióval!
A 12 éves (vagy ki tudja, mennyi ideje tartó) széthúzás után már nincs időnk sem aggódni, sem azon morfondírozni, hogy így vagy úgy egyesüljünk, hogy miért nem ezzel, miért pont azzal, miért kell hozzá három párt!
Eddig két hajó ment el nélkülünk: az Európa Parlamenti és a szlovák parlamenti választások. Jövőre önkormányzati választások lesznek, és ha nem cselekszünk időben, ha tovább folytatódik a tötymörgés, majd leshetjük megdöbbenve, mennyien fognak a magyar párt helyett független képviselőjelöltekre szavazni. Ez a tendencia már a legutóbbi önkormányzati választásokon is megmutatkozott mind helyi, mind megyei szinten.
Legyen figyelmeztető jel a pártpreferencia-zuhanás a felméréseken!
A tavaly augusztus óta tartó tötymörgés következtében „sikerült” az egyesülés előtt álló magyar pártoknak a felére csökkenteniük a népszerűségüket. Mi vagyunk a közvéleménykutató intézetek szemléletes példája! Ha létezne közvéleménykutató egyetem, a magyar pártok népszerűségének hullámzása legalább kétszemeszteres anyag lenne ott: a szétverés előtti helyzetkép, a szétverés utáni, majd a 10 évvel későbbi, amikor az összefogás újra rügyezni kezdett, de még nem borult virágba, elvitte a februári fagy. Aztán a nagy bejelentéseket követő hosszú vegetációs folyamat választói visszhangja, és most nem igazán tudni, merre tartunk. Őszre szüretet ígérnek, mennyire lesz keserű a szőlő!?
Havonta félszázázalékos lejtmenet a tétovázás miatt! Büntet a választónép! További tötymörgés már nem megengedett, mivel a következő hajó elsüllyedhet velünk együtt.
Mi legyen előbb a tyúk vagy a tojás?
Előbb egyesüljön a három magyar párt, és utána alkossa meg a programját a kialakult belső erőviszonyok alapján? Előbb egy alakuló, egyesülő kongresszus és utána egy másik, a programalkotó? Vagy a három párt még a fúzió előtt egyezzen meg a program legfontosabb elemeiben? Mint látjuk, ez utóbbi döcögve halad, az elsőnek a lehetőségét pedig már elszalasztottuk. Szükséges-e előre meghatározni az egyesülendő párt erőviszonyait? A nyilvánosság elé tárni, hogy például melyik párt fogja adni az elnököt és az alelnököket, milyen összetételű legyen az elnökség, az országos tanács stb., vagy ezt is bízzuk az alakuló kongresszus küldöttjeire, illetve járási szinten a járási konferenciákra?
Lecserélni Gyimesire a Most-Hidat? Nem lenne szerencsés dolog!
Minek a Szövetségbe a Most-Híd, amikor ott van nekünk a Gyimesi Györgyünk, aki még nincs is nálunk tulajdonképpen. A Most-Híd szavazói jelen pillanatban nagyon csöndben vannak, nem igazán kapcsolódnak be a szociális hálókon folyó pro és kontra vitákba. Nehéz megbecsülni a számukat, rejtett szavazók, főleg a szlovákjaik, de a magyarjaik sem járják az utcákat transzparenseikkel.
Csak azt tudjuk, mennyien voltak, amikor még a vegyespárt csúcson, illetve csúcsközelben volt.
Bármennyien is vannak, a Szövetségnek szüksége lehet rájuk, ha a parlamenti küszöb átlépése az egyik cél. Magukra haragítani őket mindenesetre nem kellene. Gyimesi érthető módon hangosabb ezeken a hálókon, ügyesen kiépített magának egy támogató kört. Nagyon nehéz megsaccolni, hogy ez konkrét szavazatokban mit is jelent. Átállnak-e egyáltalán a Szövetségbe? Ki hallott már erről valamit? Nekünk az anyapártjával, az OĽaNO-val együtt nagyon nem kell! Az OĽaNO-nak viszont annál inkább lesz szüksége a mi szavazatainkra…
Az elvesztett bizalom visszaszerzése
Nem könnyű feladat! Bonyolultabb lesz, mint a pártfúzió! Tudjuk, hogy az utóbbi időkben a választásokra jellemző volt a bizalomhiány, ami az alacsony magyar részvételben, illetve a szlovák pártokra leadott magyar szavazatokban is megmutatkozott. Most pedig hozzájött ez a tötymörgés. Gyorsan szabaduljunk meg tőle, hogy aztán hiteles politizálással és jó programmal legyen még idő a bizonyításra!
