Tiéd a szankció, magadnak építed!
Mint népdalban a szőlő, úgy érik be lassan a szankciós politika. Állítólag!
Az uniós boszorkánykonyha mélyén kifőzendő kilencedik szankciós csomaggal párhuzamosan egyre hangosabb kritikák érik a maradékot. Lehet persze mindenféle kereskedelmi mérlegekkel, nemzeti össztermékekkel, inflációval meg vásárlóerő-paritással jönni. Készséggel elhiszem, hogy az orosz gazdaság mutatói a földbe álltak (egyébként nem), azt is elfogadom, hogy az üres üzleteket látva elkeseredett háziasszonyok saját két kezükkel defenesztrálják majd Putyint a Szpasszkaja-toronyból, de azt ne próbálják már beadni nekünk, hogy a szankciók működnek.
Nyolc hónapja hallgatjuk, az intézkedések célja, hogy Oroszországnak ne legyen pénze háborúzni, tehát, hogy megállítsák vele a háborút. Ez a szankciós politika egyetlen fokmérője! Az eredmény, pontosabban annak hiánya, világos.
Lévén a helyzet már a mainstreamnek is egyre kínosabb, most új mesét dünnyögnek. A „fasiszta-kommunizmusé” még odébb van, ez egy szintén a korszakból való másik történet: a „Csak ki kell bírni”. Azt halljuk most lépten-nyomon, érik már a szankciók hatása, Európa pedig csak rövid távon szívja meg a válságot, most kicsit nehéz, aztán jó lesz. Putyinéknak meg sokkal rosszabb! Jómagam, koromnál fogva, ugyan csak másfél évet éltem kommunista rendszerben, de ez a „már csak kicsit kell kibírni” kínosan ismerős. Várjuk a „tiéd a szankció, magadnak építed”, illetve a „nálunk a szankció becsület és dicsőség dolga” szlogeneket és körbe is értünk.
Viccet félretéve, egészen felháborító, hogy miután a szankciós politika nyilván nem ért célt (értsd: nem állította meg a háborút), pacifistából lett háborús uszítóink most mossák kezeiket, mondván, senki nem állította, hogy az ilyen gyorsan megy majd.
Majd jobb lesz! Az oroszoknak meg majd rosszabb! Mikor is pontosan?! Majd… Ha nem most tavasszal, akkor majd azután, miközben minden valamirevaló szakértő elmondja, az idei telet még valahogy kihúzzuk (két pulóverben, zuhany nélkül meg cserépmécsessel), az orosz földgázimport kiesése csak jövőre löki padlóra Európát.
És van itt még valami! Mindenki úgy tesz, mintha konszenzus lenne abban, Oroszországot Európa szenvedésén keresztül kell megállítani. Arról senki nem beszél, mennyi szenvedés is kell ehhez!
Ha a vlagyivosztoki Vörös Október lakótelep egyik garzonlakásában Szergej Vlagyimirovicsnak négy lábujja fagy le a közművek összeomlása miatt, de tízezer kilométerrel arrébb Józsi bácsinak Rimaszombatban csak három, akkor megérte?!
Persze, túlságosan leegyszerűsítjük a problémát. Háromezer karakterben képtelenség kibontani az összes mélyréteget, akad még pro és kontra érv elég.
Jelen állás szerint az azonban biztos, a szankciós politika nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, az orosz hadigépezet csikorog, döcög, de nem állt le. Kudarc az egész, már ha nem az volt a cél, hogy Európát a végletekig legyengítse, mert az sikerült. Gyanúsan jól…
Megjelent a Magyar7 2022/43. számában.
