Tárgyalóasztal és lövészárok
Hétfőn újra tárgyalóasztalhoz ültek Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok képviselői, hogy az orosz–ukrán háború lezárásáról egyeztessenek. Ezek a tárgyalások egyelőre alacsonyabb szinten zajlottak a világ által várva várt „nagy” találkozó előtt.
Eközben Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök között izzik a forró drót, amelyet még az „átkos” sűrűjében, a hatvanas évek elején hoztak létre. A világ a két nagyhatalom vezetőjének két telefonbeszélgetéséről tud, de a pókerarcú Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő vasárnap úgy fogalmazott: „nem kizárt, hogy az elmúlt hetekben kettőnél több telefonbeszélgetést folytatott egymással” a két elnök.
Múlt csütörtökön Londonban az ukrajnai békefenntartásról rendeztek konferenciát az abba bekapcsolódni kész államok katonai vezetői. A negyedik évébe lépett konfliktus során a béke szót ezelőtt nem nagyon ragozták Londonban.
Donald Trump amerikai elnök beiktatását követően megváltozott amerikai álláspontot követően diplomáciai nagyüzem bontakozott ki, amelyben Petr Paveltől Emmanuel Macronig mindenki úgy gondolja, hogy osztottak neki lapot (miközben az Európai Unióban a következetesen háborúellenes álláspontot egyedül Magyarország képviseli, és Trump hivatalba lépése előtt Törökország volt az egyetlen, amely sikeresen próbált közvetíteni a harcoló felek között). Egyre többen kapcsolódnának be tehát a konfliktus lehetséges békés rendezésébe, melyről egyes szakértők azt is mondták, hogy katonai megoldása nincs.
Mindeközben az orosz hadsereg módszeresen nyomul előre. Egyre szorul az ostromgyűrű Pokrovszk körül, ahova az ukrán hadseregnek tartalékokat kellett átcsoportosítania. A fontos logisztikai csomópontot tehát szorongatják, útvonalai pedig már belőhetőek. Csasziv Jar esetleges elfoglalása pedig megnyitja az utat Kramatorszk, Szlovjanyszk, Konsztyantinivka felé. De nemcsak a donyecki frontszakaszon, hanem az érintkezési vonal teljes hossza mentén orosz dominancia tapasztalható. Az augusztusi, elsősorban a tárgyalóasztalok mellett jól prezentálható, de nagy véráldozattal járó, és stratégiai előnyt nem hozó kurszki offenzíva is elkopik lassan.
És bár a tárgyaló felek szót ejtettek a fegyverszünet lehetségességéről, és az energetikai létesítmények elleni légicsapások megszüntetéséről, a harctéri realitás ezen a területen is mást mutat.
A nyugati sajtó és elemzők beszámolói és kommentárjai egyaránt rávilágítanak arra, hogy bár Ukrajna jelentős anyagi és fegyveres támogatást kap, a keleti fronton a kihívások messze túlmutatnak a puszta felszerelésen. A Nyugat által nyújtott fegyveres támogatás bár jelentős, a modern hadviselés komplexitását nem lehet csupán modern fegyverek bevetésével orvosolni. Ebben az elejétől fogva egyenlőtlen háborúban egyértelműen megmutatkozik, hogy a hosszú távú hadviseléshez szükséges infrastrukturális háttér az orosz oldalon áll rendelkezésre.
A harctéri események rávilágítanak arra, hogy a felek közti tárgyalások és a valós katonai manőverek nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Míg a diplomáciai csatornákon meginduló tárgyalások néha reményt keltő pillanatokkal is kecsegtetnek, a tárgyalások és a frontvonal eseményei közötti ellentmondás továbbra is aggasztó jelenség. A nemzetközi diplomáciai erőfeszítéseknek sürgősen át kell hidalniuk azt a szakadékot, amely a tárgyalóasztalok és a harcmezők között húzódik, különben a békefolyamat továbbra is a rettegés árnyékában fog zajlani.
