Szürkülő egészségügyünk
A hamarabb születettek (70+) még talán emlékeznek az átkosban működtetett szocialista egészségügyi rendszerre. Csak az állami rendszer működött úgy-ahogy, de egy dologban mindenképpen felülmúlta a mostani, teljesen szabadjára engedett ellátási rendszert.
Két eset említése rávilágíthat a romlás okaira. Egyik a saját tapasztalatom, másik pedig egy közeli ismerősöm esete.
Az egyik novemberi látogatásom a „cukros bácsinál“ azzal végződött, hogy “biztos, ami biztos“ alapon elküldött szemfenék-vizsgálatra. Megkaptam a csereigazolványt (vényt?) a szemorvoshoz, és másnap elmentem városom magánszemészetére (mert már állami régen nincs). Vártam egy ideig, majd feladtam és bekopogtam. Kijött a nővérke és felemelt mutatóujjal rámutatott az apróbetűs feliratra a rendelő bejáratán, majd kioktató hangon elmondta, talán tudok olvasni, mert oda az van írva, hogy az ilyen vizsgálatokra a magánklinika telefonos központjában kell bejelentkezi, mindent ők intéznek, időpontot is kapok.
Hozzászokva az átkos rendszerhez - amely olyan volt, amilyen - abban reménykedtem, hogy 7-14 napon belül kapok egy időpontot városom magánszemészetére, amely kihelyezett részlege az országos magánklinikának. Felhívtam a központot, elkérték az adataimat és a hölgy bejelentette, hogy a vizsgálat 2024. július 3-án (a vizsgálathoz képest 7 hónap múlva) lehetséges. A telefonom a kellemetlen meglepetéstől majdnem kiesett a kezemből.
A másik esetet ismerősöm mesélte el. Erős, több napos mellkasi fájdalom után elment a körzeti orvosához. A doktornő annak rendje és módja szerint kivizsgálta. Mivel a kardiológusi szakvizsgája is megvan, a szívkivizsgálást is szakszerűen oldotta meg. Másnap délelőtt újra berendelte (addigra megvolt minden vizsgálati eredmény) és bejelentette, hogy baj van, gyengébb szívinfarktus esete forog fenn, valamilyen szívizom-ér szűkülettel, amely nagyon veszélyes lehet. Tehát most haza sem mehet, azonnal hívja a gyorsmentőket.
Ismerősöm erről lebeszélte és hazament, majd párja fuvarozta be azonnal a pozsonyi kórház elsősegély osztályára valamikor dél körül. Mutatta a vizsgálat eredményeit és a doktornő megjegyzését: „súrne“ (sürgős).
Hazajött, egy napot pihent és elment városa szívosztályára, ahol miután bemutatta az elbocsátó jelentést, a nővérke annyit mondott, hogy az orvos nem fogadhatja, nincs szabad időpontja. „Legalább gyógyszert írjon fel, mert csak három napra kaptam“ – mondta ismerősöm. Azt sem lehet, mert csak úgy felírni egy gyógyszert nem lehet (mellesleg a szívklinikai elbocsátásban ott voltak a felirandó gyógyszerek). Felajánlotta, hogy fizetős kivizsgálást venne igénybe, akár már másnap. A válasz, három hónapra foglaltak vagyunk, több páciens nem kell! A nővér bement és becsapta az ajtót...! Végül ismerősöm néhány órás telefonos meg internetes keresgélés után egy pozsonyi fizetős klinikán 14 nap utánra kapott időpontot...
Egy biztos: ha az átkos egészségügye olyan tudással és műszerezettséggel meg pénzzel rendelkezett volna, mint a mai egészségügy, akkor Európa egyik legjobb szolgáltatása lett volna a miénk. Volt szervezettség meg sürgősségi szolgálat, kiment az orvos a beteghez. Ha valami baja volt, a körzeti orvos adott beutalót a szakorvoshoz, majd a rendszer automatikusan végigvitte a vizsgálatokon, ha erre szükség volt, akár 1-2 héten belül is. A szervezettség erélyes és jobb volt. Erre személyesen is emlékezem.
Meg aztán ki jön majd fizetős magánrendelésre délután négyre, ha mindenkit kettőig „ingyen és bérmentve“ ellátok? A baj azzal kezdődik, hogy az az orvos, aki állami pénzen szerez diplomát meg szakorvosi besorolást, ha egy kicsit ügyes és jó szakember, felszedi a sátorfáját és megy Ausztriába, Németországba.
Meg aztán az egészségnek (ill. annak hiányának) kellene az első helyre kerülni! Még van talán idő és mód ezen változtatni. Talán... El ne felejtsem megjegyezni: tisztelet a kivételnek!
