Szeptemberi áhitat mindenhol
Idén szerdára esett az ősz nyitánya. Addig nyárias meleg volt napokig, tudtuk, böjtje lesz nemsokára. A szeptemberi bágyadtság már előző nap, kedden kézzel tapintható volt, mintha még erőlködne a nyár, de már érezni lehetett, hogy nem képes távol tartani magától az ősz lendületét. De nem csak a természet, mi is búcsúzunk a nyártól: megtört a lendület, szeptemberi áhitat járja át az embereket. Kosztolányi Dezső utolsó költeménye, a Szeptemberi áhitat egy önfeledt látomás, kapaszkodás az élet, a szerelem talán utolsó lehetőségébe és az időtlenségbe. A költő halála előtt már nem akar mást, „csak az élet örök kincsébe hinni, s a semmiség előtt még újra lenni.”
Igen, már a kora ősz is az elmúlást idézi! Pedig kint a szabadban a falevelek még vidáman táncolnak a szélben, de bent a szobában hideg elleni összekuporodásra készülnek az emberek. A hamarabb barnuló és lehulló levelek szerelmesen kérik fel a még az ágaikhoz görcsösen kapaszkodó, zöldebben maradottakat, hogy közösen eltáncolják utolsó násztáncukat, aztán pedig fáradtan hulljanak le egymásba kapaszkodva, gazdagítva az őszi avart. Hogy kényelmesebb legyen a héjanász... Az őszi napéj egyenlőséget követően stopperórával mérhető rohamos nappal-rövidülés áldozatainak érezzük magunkat mindnyájan. A megkopott nappalok búskomorságot és rövidelő életet sugallanak. Még a tarka, színpompás természet sem igazán oldja az elmúlást sejtető őszi életérzést. Hiába tisztul a panoráma, hiába a legkékebb ilyenkor az ég, a lombjukat veszítő puszta fák a beláthatatlan jövő végtelenségét és bizonytalanságát idézik. Kosztolányi a halál torkában ennek is örülni tud: ”Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldusgúnya is”.
Milyen lesz az ősszel a politikai élet? Vajon forrni fog-e, mint a must? Téli álmukból felébredve tavasszal rügyre fakadtak a politikai gondolatok, a nyári uborkaszezonban rápihentek szószólóik, ősszel pedig kipihenve igyekeznek betakarítani a gyümölcsöt. Csak nehogy az emberek igyák meg minden levét! Itt konszolidációs csomag szülte elégedetlenség és bizonytalanság. Végre valami olyasmi, amivel az ellenzék gond nélkül az utcákra viheti az embereket. A téma most szó szerint az utcán hever, november 17. degradálása pedig hab lehet a tortán...
