Pápalátogatás önigazolásokkal
Lassan hozzá kell szoknunk, a koronavírus-járvány megváltoztatott körülöttünk mindent, felülírta addigi életvitelünket, zárkózottabbak lettünk, sokan tartózkodnak a sokaságtól. Ebbe kapaszkodnak most az állam és az egyház képviselői is, amikor azt próbálják megmagyarázni, hogy miért annyira alacsony az érdeklődés Ferenc pápa jövő heti háromnapos látogatása iránt. Egyelőre a számok a világ figyelmére számító esemény kínos előjeléről árulkodnak.
A látogatás egyik legjelentősebb eseményeként, szeptember 15-én Hétfájdalmú Szűzanya napján a sasvári kegyhelyen pontifikál szentmisét a katolikus egyházfő. A hely 350 ezer hívő befogadásával számol, ám augusztus végéig alig 30 ezren regisztráltak, és ha a többi helyszínt is hozzávesszük, akkor sem éri el az 50 ezret sem a részvételi szándékukat jelzők száma.
Megdöbbentően alacsony szám, főleg, ha arra gondolunk, hogy korábban II. János Pál pápa mindhárom látogatása során 250-300 ezres tömegek is voltak a szabadtéri miséin. Utoljára, 2003 szeptemberében Pozsony-Ligetfalun több mint 300 ezer hívő imádkozott együtt az egészségében megrendült szentatyával.
Meglehetősen féloldalas okként csupán a járványhelyzettel, illetve a szigorú és kizárólagos biztonsági intézkedésekkel indokolni a csekély érdeklődést. Ennél valószínűleg árnyaltabb a kép. Az azonban tagadhatatlanul merész húzás volt a kormánytól, hogy csak azokat akarta engedi az események helyszínére, akik már felvették a védőoltást.
Valószínűleg Eduard Hegerék azt remélték, hogy ettől majd megugrik az oltási hajlandóság, de láthatóan rosszul számítottak.
Az emberek inkább választják a fotel kényelméből követni Ferenc pápa útját, mint az oltópontot felkeresni azért, hogy személyesen is lássák őt. A helyzet fel is adta a leckét a minisztereknek és a járványkezelési szakértőknek. Másfél éves regnálásuk alatt egyszer akartak következetesek és szigorúak lenni, és az is balul sül el, legalább is rendkívül kínos helyzetet szül.
A kormány tehát – ahogy az előre borítékolható volt – végül is kénytelen volt visszakozni és engedni a nyomásnak, így eldőlt, a szentmiséken teszttel ott lehetnek az oltatlanok is. Ettől persze még nem valószínű, hogy százezrekkel megugrik a résztvevők száma. Ahhoz sokkal több kell!
Hogy mi, azt mi, magyarok tudjuk leginkább. Budapest hónapok óta készül a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, ahol a zárómisét Ferenc pápa tartja, a szlovákiai látogatása előtti napon. Az egyhetes rendezvénynek komoly felfutása volt, az elmúlt hónapokban már nagyon sok program ehhez kötődött, egyházi rendezvények, kulturális és művészeti programok, koncertek, beszélgetések, a köztévé egyházi tematikájú műsorokat, filmeket tűzött a műsorára, napi sorozatában a hit erejét megvalló élettörténetekkel szólítja meg a nézőket.
Magyarországon tehát a világeseményre való készülés nem az oltottak és oltatlanok parttalan és ízléstelen vitájáról szól. Így az sem meglepő, hogy Ferenc pápa szertartására több mint százezer embert várnak a Hősök terére.
Csak mosolyogni lehet azon, ahogy a szlovák politika és a sajtó ismét önigazolásokat keres, amikor másról sem szól, mint arról, hogy Budapesten alig néhány órát tölt a pápa, bezzeg Szlovákiába három napra érkezik. A két esemény nem összehasonlítható, hisz az előbbi egy nemzetközi rendezvény záróakkordja, az utóbbi egy országlátogatás.
Persze, nincs abban semmi meglepő, hogy a szlovákoknak ismét Magyarország a viszonyítási alap. Orbánozni semmibe sem kerül, politikailag is hoz, a messzemenő következtetésekkel pedig könnyű reflektorfénybe kerülni. Az egykor nagyobb józanságot mutató Eduard Kukannak sikerült is, amikor azt állította, a pápa programja alátámasztja, hogy a Vatikán nem ért egyet Magyarország külpolitikai irányvonalával, ugyanakkor az itteni látogatása siker a szlovák külpolitika számára. Csak őszintén reméljük, hogy a vatikáni gondolkodás nem itt tart, hiszen Magyarország egyik utolsó bástyája Európának, ahol a keresztény értékek vezérlők, a család szentsége mindenekelőtt áll.
Szlovák térfélélen abban is nagy volt a vetélkedés, kié legyen a babér, kinek sikerült kilobbiznia a látogatást, az államfőnek, vagy a diplomáciának, furcsamód, csak az egyház maradt ki ebből a futamból.
Azon egyébként hosszan lehetne morfondírozni, hogy valóban, miért esett Ferenc pápa választása Szlovákiára, mikor többnyire olyan államokat keres fel, ahol a kereszténység hátrányos helyzetben van, vagy ahol válsággóc alakult ki. Látogatása, szentmiséinek gondolatai vélhetően erre is választ adnak majd.
Sűrű program vár a pápára, az ország vezetőivel, civilekkel, fiatalokkal, a kassai gettólakótelepen romákkal találkozik. Arra a látogatás nem ad lehetőséget, hogy a magyar hívek gondjairól, a számunkra hátrányos egyházmegyei felosztásról, a magyar püspökség hiányáról, a máig megoldatlan magyar nyelvű pap- és hitoktató képzésről is szó essen, pedig égető kérdések. II. János Pál szlovákiai útjai során mindig szólt a magyar hívőkhöz is. A pápai figyelem – legalább ennyiben – most is fontos lenne a magyar közösség számára.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/36. számában.
