Önjelölt király vagy tehetséges, mindenre elszánt politikus?

Csak annyira helyezkedik szembe anyapártjával bizonyos nemzetiségi kérdésekben, amennyi szükséges a saját karrierjének építéséhez. A kormánykoalíciós partnert, az SaS-t, főleg annak külügyeseit már keményebben bírálja, mivel látja, hogy a felvidéki magyar közhangulat erősen hangolódik a Korčok-Klus tengely ellen.

Szakításig persze nem élezi ki a dolgokat. Csak odáig feszíti a húrt, hogy lássa a Felvidék, ki az igazi magyar politikus, hogy éreztesse, neki ennek alapján akár vezérszerep is dukálhat az egyesült magyar pártban.

Egyelőre kivár a kellő pillanatra, amikor szükség lesz a gáton egy igazi tökös magyarra. Addig építgeti magát.

Két fegyvert is tart a tűzben: egy OĽaNO-sat és egy magyart.

Egyesek magyar és szlovák körökben már pedzegetik is, hogy akár a Szövetség elnöke is lehetne valamikor. Persze, ha úgy alakulnak a dolgok. Ezt ő még egyelőre visszautasítja, de a családban volt már példa éles pálfordulásra, az ördög nem alszik, csak alkuszik. 

Csak lassan a testtel azokkal, akik azt mondják, amit hallani akarunk, ami a fülünknek édes, amikor azt szajkózzák felénk, amire ki vagyunk éhezve.

A felkapottsága révén legaktívabbnak tűnő szlovákiai magyar politikusra felfigyelt a szlovák nyelvű média is, vele készített terjedelmes interjút a DenníkŠtandard. 

Kérdés, mivel érdemelte ki valójában a médiaérdeklődést? 

Talán azzal, hogy ígéretet tett, figyelmesebben és szigorúbban fogja követni Korčok külügyminiszter és Klus államtitkár tevékenységét, akik elég lazán tekintenek a V4-ek szövetségére. Ő lesz a téglánk a kormánykoalícióban? Ki is jelentette „szerényen” az interjúban, hogy ő az egyetlen a koalícióban, aki felfigyelt Korčokék V4-eket bomlasztó tevékenységére.

Az újságíró szerint ő a magyar „kisebbség” fő politikai képviselője, ezzel is legyezgeti Gyimesi hiúságát. A magyar képviselő ezt ráhagyta, pedig van a magyarságnak saját pártja, annak pedig választott vezetői. Emellett

a kisebbség kifejezést is szó nélkül hagyta, pedig helyette inkább használjuk már a magyar közösség vagy nemzetrész szavakat.

Kijelenti, nem vesz részt a pártegyesülési folyamatban, de figyelemmel kíséri és drukkol neki. Kívülállóként azért megfogalmazza, hogy mi a teendője az egységesülőknek. Ügyesen befarol azok közé, akik a szociális hálón óva intik az MKP-t a Most-Híd ármánykodásától, nehogy a vegyespárt domináljon a Szövetségben. Ezzel persze Gyimesi a saját FB-os népszerűségét is növelheti. Mi több,

kifogásolja a 11 évig uralkodó vegyespolitizálást, holott akkoriban, még civilként, nem igazán emelte fel a hangját az etnikai politizálás mellett.

„Nagyon szeretném, ha az egységes magyar párt nemzeti-konzervatív lenne. Természetesen liberális elemekkel, melyet a Most-Híd platformként képviselhet, de a közös párt alapjait nem alkothatja a polgári eszme, illetve a szlovák-magyar vegyespárti gondolat”.

Mondja ezt az a magyar politikus, aki szlovák pártban politizál, miközben hiányolja az ismertebb magyar politikusok sorából a nemzeti-konzervatívokat.

Szerinte ők tíz éve eltűntek a nyilvánosság elől, emiatt a nemzeti értékek elkorcsosodtak. Azt sugallja a gondolatmenete, hogy a hiányt esetleg majd ő pótolhatná a jövőben.

De az újságíró nem adja fel egykönnyen, és beleköt a Gyimesi által fontosnak tartott nemzeti-konzervatív értékek sorába, amelyek közé a család és nemzet mellett a vallás is tartozik. 

A hitéletét firtató kérdésre Gyimesi György egyértelműen kijelentette, hogy neveltetéséből és életstílusából kifolyólag ő nem hívő, számára az emberi élet a legfontosabb.

„Majd meglátjuk, mit hoz a jövő”, zárja le gondolatait sejtelmesen a képviselő a Szövetséggel való kapcsolatát firtató kérdésekre. Mivel az egységes magyar párt létrejötte sok magyar szavazattól foszthatja meg Gyimesi pártját, ezért az OĽaNO-nak szüksége lehet úgy is Gyimesire, mint a Szövetséggel jó kapcsolatokat ápoló saját politikusára. Könnyen előfordulhat,

az lesz a szerepe a legerősebb kormánypártban, hogy az egységes magyar párttal szemben alternatívát nyújtson.