szlovákiai magyarok
2021. június 10., 18:29

Mindenki mindenki ellen

Elvadult időket élünk, annyi szent! Lassan el kell fogadni, hamis illúzióban ringatja magát, aki még reméli a „boldog békeidőket”. Pedig nem volt olyan rég, amikor más-más véleménnyel is még jóízűt lehetett beszélgetni, élvezettel és érvekkel vitatkozni. A kvaterkázás a múlté, elavult, mint a szó maga. A viták személyeskedővé váltak, veszekedéssé silányultak, a vélemény megbélyegez, a figyelem csupán annak jár, aki csaholó üzemmódra kapcsolt. Csak a végét nem látni, mi lesz abból a közösségből, ahol a harcos szembenállás, egymás pocskondiázása megszokottá válik?

Aztán jön a szomorú felismerés, mindig van lejjebb. Most épp a bányászbéka szintjére verekedtük le magunkat. Mert egy normálisan működő közösségben elfogadható, hogy vannak megosztó témák, ám vannak olyan ügyek is, amelyek mindenkié, amiket nem sajátíthat ki senki.

Eddig azt hihettük, a trianoni tragédiánkra való emlékezés ilyen. A komáromi történések erre rácáfoltak.

A történet tipikus és  fájdalmasan otromba. A Te Ügyed Kör polgári társulás vezetője, Feszty Zsolt ugyanis kifogásolta, hogy a Magyar Közösség Pártja a Református Kollégium udvarán álló, a tulajdonukban lévő emlékműhöz szervezze trianoni megemlékezését, mert azt állítólag nem kérvényezték, és jelezte, nem járul hozzá a „pártos” rendezvényhez. Hosszan lehetne taglalni, ki mit mondott, ki kivel egyeztetett, de annyira nem lényeges.

A tanulság annál inkább: már közösségi minimum sincs, amit mindenki elfogad, és ami alá nem megyünk.

A történelmi igazságtalanság emlékezete és az abból fakadó nemzeti összetartozás megélése közös ügyünk, ez nem az MKP, nem a civilek és álcivilek ügye. Mindenki ott és úgy emlékezzen, ahogy a szíve diktálja, a politikai ellentéteket nem a nemzeti összetartozás napján kell kiélni. Sokan talán észre sem veszik, hogy a viszálykodásban mindenki sérül. Nincs győztes, csak koptat bennünket. Ennyit kell tenni azért, hogy minden utálható legyen, ami magyar, ami politika és közélet. Az MKP végül is, kellő bölcsességgel, hátrább lépett, Forró Krisztián elnök pedig beszédében tűpontosan megfogalmazta a lényeget: azzal, hogy egymást marjuk, önmagunkat gyengítjük. Az ellenségeink pedig erősödnek.

A politikai frusztrációnak persze ezer arca van, lépten-nyomon ebbe ütközünk, a kudarcos önmegvalósítók árnyékolnak be mindent a közös nevezők keresése helyett.

Mindenhol frontvonalak vannak, és csak a negatív dolgok, a megosztottságot erősítő ügyek képesek életre kelni. Így lehet hír abból, ha az MKP egyik alapszervezetének sortagja kiválik a pártból, hogy aztán egy hozzászólásból törzsi háború kerekedhessen. A Szövetségben leendő szövetségesek meg kárörvendenek, mert balga módon fel sem fogják, mindenki, aki elfordul a magyar párttól, már tőlük is elfordul. Összefogás ez a javából!

Egymás elfogadása amúgy is nehezebb, mint egy Facebook-poszt megírása!

Ezt erősítette meg a Most–Híd elnökségéből távozó, a nagy pártegyesüléssel elégedetlen politikus is, aki most sem hagyta ki a szokásos lózungokat a radikalizálódásról, a Budapest-függésről, teszetoszaságról. Ravasz Ábel csak a saját felelősségéről nem szólt, a vegyes ideológia zsákutcás politikájáról, meg arról, mekkora törést okozott a megosztottság a felvidéki magyar közösségben. Kapott is hideget, meleget, s ismét lehetett egy magyar–vegyes csatát vívni.

És van, aki már nem háborúzik, másképp rendezi a nézetkülönbséget. Zuckerberg birodalmában vita helyett elég a másikat feljelenteni, és másokat is erre buzdítani.

Folyamatosan tapasztaljuk, konzervatív értékrendünk sokak szemét szúrja. Meg is tesznek mindent, hogy ellehetetlenítsenek.

A liberális hadtest nehezen viseli a más véleményt, az övéktől eltérőért könnyen odaragasztják bárkire a gyűlöletkeltő bélyegét. Nem érvelnek, nem vitatkoznak, csak alattomosan hátulról támadnak. Nehéz megszokni, hogy megint eljött az önjelölt házmesterek kora. A túlbuzgó igazságtevők majd eldöntik, ki mit gondolhat, mondhat és írhat. És aki nem azt teszi, otromba módon feljelentik, letiltatják. A balra lejtő virtuális valóságban így is játsszák a manipuláció piszkos kis játszmáit.

A hadviselés vég nélküli, elvakult és kíméletlen. Nem lesz győztese. Ha nem húzzuk be a vészféket, hamarosan a semmi ágára jutunk.

2021. június 9., 18:53

Foci EB, politika és egyebek a Magyar7 legújabb számában

Ne feledjék: ha még nem előfizetői, a legközelebbi postán is megvásárolhatják a felvidéki magyarok közéleti hetilapját, a Magyar7-et!

Megjelent a Magyar7 2021/23. számában.