Mementó
Maria Dąbrowska írja Sienkiewiczről: „Nem volt a nemzet legmagasabb szellemi lehetőségeinek a kifejezője, de összehasonlíthatatlan énekese a nemzet erkölcsi szépségének.” Nem véletlen, hogy Dąbrowska értékelése ma, 2021-ben megérinti az olvasót. Az európai szellemi és lelki-erkölcsi alapértékeket ugyanis talán még soha nem érte olyan arrogáns támadás, mint napjainkban, a bevándoroltatással, az identitástudatunk tűzön-vízen keresztül erőltetett megtörésével.
Haza szavunk valódi jelentését a liberalizmus már jó ideje a romantika fogalomtárába próbálja száműzni, mint avítt, alig értelmezhető fogalmat. És aki ezt a hajmeresztő „korszerűséget” az EU tagállamai közül nem hajlandó elfogadni, annak rá kell döbbennie, hogy a pénzügyi háttérhatalom kultúrát, kereszténységet, sőt az európai fehér embert (mint fajt is) elpusztító terveivel, birodalomépítő ambícióival szegül szembe.
A fenti sorokat írva még nem tudtam, hogy a lengyel–magyar–olasz véd- és dacszövetséget olyan élénk tiltakozással fogadják majd az EU fórumai (értsd: Soros csicskásai). És ennél is hevesebb tiltakozó felhördülést vált ki az ártatlanokat védő gyermekvédelmi törvény.
A szereptévesztő holland Rutte talán már birodalmi (gyarmattartói?) hatalmasságnak képzelve magát rivallt rá Orbán Viktorra: az EU-n kívül tágasabb!
A lengyel–magyar–olasz dacszövetség védelmében helyénvalónak érzem Adam Mickiewicz 19. században íródott „lengyel Iliászából”, a Pan Tadeuszból idézni néhány sort. Hiszen volt idő, amikor Lengyelország eltűnt a népek térképéről, és a lengyelség csak mint szétszabdalt nemzet létezett. (Sokan nem is sejtik, hogy Trianonban Magyarország milyen közel állt ugyanehhez!) „Szép hazám! Egészség vagy, élet! / Csak az tudja, mennyit érsz, ki elvesztett téged. / Gyönyörűséged teljes pompájában látlak, / s ím, megénekellek, úgy sóvárgok utánad.”
Mi is volt az, amit a háttérhatalom már Mickiewicz korában is tűzzel-vassal próbált kiirtani a fejekből? Hát persze hogy a nemzettudat és a hazaszeretet! Sienkiewicz Toronyőr című novellájában az amerikás lengyelek, a hazától távolra sodródott emberek magányosságát írja le. „Az öreg lassan összeforrott a toronnyal, az egyedülléttel. Míg egyszer aztán minden megváltozott benne s körülötte: valaki vászonba burkolt könyveket küldött neki postán, talán valamelyik amerikai lengyel egyesület. Lengyel könyveket! Mintha a régi idők lehelete csapta volna meg, amikor felnyitotta az egyik könyvet és olvasni kezdte Mickiewicz Pan Tadeuszának első sorait. Valami összeszorította a torkát. Negyven éve nem látta a hazáját.”
A háttérhatalom számára nincs gyűlöletesebb dolog, mint a leplezetlen, múlhatatlan nemzettudat és hazaszeretet, ezért önfeladásra serkentő ellenpéldákat kínál. Az amerikai indiánok tragédiájából cirkuszi bohózat lesz.
Sienkiewicz A Törzsfő című novellájában a hajdani nagy hősök leszármazottja, Fekete Kígyó cirkuszban mutogatja magát. Megvadult emberként készül felgyújtani a cirkuszt, de amikor a dühöngés a forrpontra ér, Fekete Kígyó, a „bosszú bíborba öltözött angyala” eltűnik a kijáratnál. Nem gyújtja fel a cirkuszt. Aztán megjelenik lihegve, fáradtan, bádogtálkát nyújtva a nézők felé, és könyörgő hangon mondja: „Szabad kérnem szíves támogatásukat a Fekete Kígyó utolsó sarjadéka számára.”
Ez az, ami a Soros-féle pénzügyi háttérhatalmat ma is gyönyörködteti.
Soros Györgynek, a nagy „filozófusnak” az ideológiáját Kazimierz Brandys lengyel író már a háború után, az ötvenes években megelőlegezte Granada védelme című novellájában: „Mindent megadunk nektek, hogy megszabadítsunk a lét nyugtalan kínjától, hogy elfojthassátok a cél és az elv puszta gondolatát is. Ne kutassátok a lét indokait, mert nem leltek mást, csak meghasonlást és nyugtalanságot...”
Megjelent a Magyar7 2021/30.számában.
