Mečiar tökéletes tanítványa
Robert Ficót a héten a dezinformációt terjesztők listájára sorolta az ukrán kormány. Az érdekesség azonban az, hogy ezt Fico a közösségi oldalán úgy tette közzé, mintha ő lenne az áldozat. Valóban az lenne?
A volt kormányfő szerint ez azért történt, mert az ukrán és a szlovák kormánytól eltérő véleményt fogalmazott meg a háborúról. Fico szerint, akinek más a véleménye, mint a „liberális elitnek”, akkor az már tiltólistára kerül. Nem habozott, ki is használta az adódó alkalmat, és a közösségi oldalán meg is fogalmazta az ezzel kapcsolatos véleményét.
A szokásos módon az áldozat szerepébe állította be magát, ezzel ugyanis a választóinak el tudja mondani, hogy megint őt veszik elő a nézetei miatt, amely állítása szerint teljesen semleges, nem orosz- vagy amerikapárti, hanem elsősorban a szlovák érdekeket védi.
Pedig emlékezzünk csak vissza, még a háború előtt mennyire kiakadt az amerikai védelmi szerződés miatt? Fico akkor ugyanis azt kifogásolta, hogy az amerikaiak azzal, hogy NATO-csapatokat küldenek, beleavatkoznak Szlovákia területi szuverenitásába. Emlékezzünk csak vissza arra a tüntetésre, amelyet ennek kapcsán szervezett a Smer még az év elején. Nagy tömeg gyűlt össze Pozsonyban, ahol Fico, Erik Kaliňák és a nyíltan szélsőbaloldali nézeteket valló marxista Ľuboš Blaha szónokoltak. Amikor megszólaltak, a tömeg szinte őrjöngött. A nyíltan NATO-ellenes és Amerika-ellenes tüntetésen Ficóék azt kiáltották, hogy nem kellenek az amerikai katonák, Szlovákia független marad, és soha nem fognak fegyvert a testvérnemzet Oroszország ellen!
Robert Fico nagyon jól tudja, mivel kell a tömeget mobilizálni. Ahogy akkor is, úgy most is nyílt kártyákkal játszik, és világosan fogalmaz: Szlovákia nem kér a nyugati szövetségből! Ezt egyébként régi „mentorától”, az egykori kormányfőtől, Vladimír Mečiartól vette át, aki úgy gondolta, ha nem kell Szlovákia a Nyugatnak, akkor marad az elszigetelődés, vagy maximum a Kelet.
A már említett bejegyzésben, amelyet Robert Fico tett közzé, megemlítette Mečiart is, és boldog születésnapot kívánt neki. Továbbá kiemelte, hogy Mečiarnak tisztelet jár, hiszen az ő érdeme, hogy Szlovákia önálló állam lett. Valami tehát nem változik, a nemzeti honatyák ilyenkor összetartanak, és bátran hangoztatják, ők bizony akármikor készek átvenni az ország irányítását a kormányon lévő „idegen érdekeket szolgáló külföldi zsoldosoktól”. Az más kérdés, hogy Szlovákiának mi használna, de elnézve a politikai palettát, nem sok jót lehet elmondani az ország politikai jövőjéről.
A jelenlegi kormányfelhozatal nem váltotta be ígéretét, az állandó veszekedések mellett „anarchiává” változtatták az ország irányítását. A másik oldalon viszont gyülekeznek a „sötét felhők”, amelyek határozott fellépést hoznak, ám velük együtt ott vannak a múlt árnyai is, amelyek az egykori szlovák nacionalizmust csomagolnák be új köntösbe.
Robert Fico tudja, ha legközelebb nyerni szeretne, akkor be kell fognia a nemzetieket, a radikálisokat és a hagyományos baloldaliakat. Úgy tűnik, eddig sikeresen építi bázisát. A kérdés már csak az, vajon ki lesz sikeresebb: a jó fiúnak mutatkozó és szalonképes mérsékelt baloldali Pellegrini, vagy Mečiar tökéletes tanítványa, aki majd felébreszti a szunnyadó szlovák nemzetet?
