Mások lettek a vasárnapok?
A vasárnap a keresztény vallás szerint a hét hetedik, záró napja. A nyugalom napja, amikor nem illik hangos kerti vagy benti munkát végezni, pihen a fűnyíró és a porszívó, „kikötötték”, hallgat a mosógép. Az Ószövetség szerint viszont a vasárnap a hét első napja: a teremtés hetének kezdőnapja. A zsidóknál szombat a pihenőnap. Ezért sokszor zajos, nem minden esetben jószomszédság a keresztény–zsidó szomszédság.
Gyerekkorom óta szeretem a vasárnapokat! Kitűnik a hétköznapok közül, van benne ünnepélyesség! Anyám aznap eldugta előlem a szakadt, meggyötört kedvenc melegítőmet, hogy valami másban is lásson és a szomszédok is. Már délelőtt is lehetett tévézni, ilyenkor volt a Foxi Maxi és Maci Laci, a Flintstone család, a Tom és Jerry vagy a Kengyelfutó gyalogkakukk. A vasárnapi ebéd pedig mindig finom volt, és reménykedtem, hogy marad estére is, amikor hazaértünk apámmal a délutáni focimeccsről. Általában maradt, a süteményből is, ami a vasárnapi ebéd elengedhetetlen tartozéka volt. Úgyhogy a második ligás bajnoki mérkőzés utolsó perceiben inkább már az otthon rám váró töltött csibének szurkoltam, mintsem a hazai csapatnak. Fejes salátával, rizzsel, sok töltelékkel ma is az egyik kedvenc vasárnapi ételem, ami este hidegen is finom, nem úgy, mint a rántott hús, ami csak frissen élvezetes. Húslevest este már nem ettünk, meghagytuk másnap ebédre. Nagyon kedveltem a nagy családi ebédeket a nagyszülőkkel, majdnem minden vasárnap délelőtt megkérdeztem, hogy jönnek-e a nagyiék is? Ma már a gyerekeket és az unokákat várjuk ilyen izgatottam, hála istennek jönnek is, amióta újra a közelükben vagyunk.
Felnőtt koromban, már házason a délelőtti rajzfilmeket a templomba járás váltotta fel. Nagy változás volt ez a lelkivilágomban, de hát egyszer mindenki felnő, észhez tér. Walt Disney rajzfiguráit és meséit bibliai hősök és történetek, evangéliumok, papi prédikációk váltották fel, sokkal életszerűbbek, mint az amerikai feltupírozott fantáziavilág. Szégyellem is a késedelmemet, amelynek nem feltétlenül a szülői neveltetésem volt az oka, sokkal inkább a régi világban a pedagógusokkal szemben támasztott társadalmi elvárás, pedig ifjúként apám főcserkész volt, anyám pedig tagja volt a helyi rózsafüzér társaságnak. Gyerekként csodálkoztam, hogy a nagyapám miért mondja vasárnaponként, hogy megy a barátokhoz, amikor templomba ment. Hogyan tud a templomban beszélgetni a barátokkal? Gyerekfejjel érthetetlen volt az összefüggés. Az is, hogy a főtéren a kistemplom a barátok temploma, a nagytemplomba nem járhatnak barátok? Aztán később rájöttem, hogy ezek a barátok ferences szerzetesek voltak, és velük nem is volt annyira fontos beszélgetni, inkább hallgatni kellett őket. Régen mindig volt köztük magyar is, csak most nincs senki, amióta Cirill atyát, a magyarországi ferences barátunkat erőszakkal eltávolították Érsekújvárból. Reméljük, hamarosan visszatérhet!
Egy éve mi is távolabbra kerültünk a szülővárostól, hiányoznak a barátok és a közösség is. Vasárnap délelőtt leginkább! Új lakóhelyünkön, ha kijövünk a templomból a vasárnapi mise után, senki se köszön rám, senkinek se tudok köszönni ismerősként. Otthon ez másként volt. A ferences templom bejáratánál a mise után csoportokba verődve még egy ideig együtt álldogáltunk az ismerősökkel, barátokkal, megbeszéltük az elmúlt hét történéseit, illetve azt, mi várható a következő héten. Itt meg rögtön rohannak haza az emberek. Mások lettek a vasárnapok…
