Másnap
Van olyan részegség, amelyből a fejfájós másnap sem feltétlenül hoz kijózanodást. A részegség ugyanis nem mindig döntés kérdése, lehet a körülmények befolyásolta jelenség vagy tartós szellemi állapot. Hogy ezen kettő közül melyik igaz a tükörbenézést tartósan kerülő Donald Trumpra az valószínűleg már napokon belül kiderül. Mint ahogy az is, hogy Trump az oka vagy inkább eszköze az elmúlt két év washingtoni politikájának.
Bár az Amerikai Egyesült Államokban tartott félidős választások végleges és hitelesített eredményeinek nyilvánosságra hozatala akár még heteket is igénybe vehet, az irányadó számok már ismertek, és azokat kétségkívül a Republikánus Párt jelöltjeinek földcsuszamlásszerű térvesztése jellemzi, még akkor is, ha a számok mögött megbújó hangulat nem igazán azt jelzi, hogy az észak-amerikai szubkontinens legnagyobb országában a jelenlegi demokrata párti ideáknak akart volna szabad utat adni a többség.
Ahogy a mondás tartja, milyen politikus lenne az, aki nem tud ígérni és magyarázkodni? Nos, kétségkívül a második ciklusát töltő jelenlegi amerikai elnök ebben a tekintetben igencsak kiemelkedő tehetséggel rendelkezik. Persze az már egy másik kérdés, hogy azok a mostani eredmények tükrében tett állításai, hogy ha az ő neve is jelöltlistákon szerepelt volna akkor taroltak volna a republikánusok, inkább már csak a rosszul elsült poén kategóriájában értelmezhetőek és azokat leginkább a sarokba szorítottság magyarázhatja.
Igen, a republikánusok veszítettek, de talán nem utoljára, Trump viszont egy ilyen szintű megmérettetésben biztosan utolsó alkalommal veszített. Hogy mindezt a hazai üzemanyagárak alakulása, vagy a választóinak nagy hanggal tett ígéretek teljesítésének teljes elhanyagolása, a gazdaság menthetetlen irányba tendáló állapota, vagy éppen a politika képviselői felé tapasztalható teljes bizalomvesztés, esetleg valami teljesen más befolyásolta-e nagyobb mértékben, arról valószínűleg még sokáig vitatkoznak majd az elemzők. Ami viszont ennél is fontosabb, megválaszolni, mire lehet számítani ezután?
Mit hoznak a másnap utáni napok? Az, ami Trumpnak egyes megfogalmazások szerint a vég kezdetét, de talán inkább már a végjátékot jelenti, mit jelenthet a világ többi részének? Több kiszámíthatóságot, több stabilitást és több biztonságot aligha.
Egy ilyen helyzet pedig számos kérdést felvet, nem utolsó sorban a „békepárti” elnök és a hasonló módon bizonytalan helyzetbe került közel-keleti szövetségese, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök által Irán ellen indított háborúval kapcsolatban és annak Európára gyakorolt negatív gazdasági és más kihatásainak vonzatában is. Annál is inkább, mert már hetekkel a most lezajlott választások előtt ismételt csapatösszevonásokba kezdett a régióban az amerikai hadsereg, amit számos elemző és katonai szakportál is az ott zajló konfliktus újraélesztésének, illetve várható új szintre emelése jeleként értelmez.
Egyes szakértői vélemények szerint az amerikai haderőösszpontosítás, amely az évezred elején Irak ellen folytatott háború nagyságrendjét idézi, egy hosszabb távú konfliktusra történő felkészülést jelent. Más vélemények szerint viszont egy olyan hadműveletre utaló jel lehet, amely biztosíthatna egy rendkívüli erejű, akár nem hagyományos fegyverzettel, vagyis nukleáris fegyverrel, megvalósítandó csapásmérést a perzsa állam állítólagosan katonai célú atomlétesítményeire. Ez utóbbi következményeit, melyek közül a legenyhébb a tágabb régió évtizedekre bizonytalanságba taszítása, talán jobb nem elképzelni.
Ha pedig egy ilyen forgatókönyvnek bármilyen valós esélye is van, annak megvalósítása egyértelműen nem lehet csak Trump és Netanjahu felelőssége. Annál is inkább, mert egy ilyen lépés után nem feltétlenül kell, hogy legyen másnap. Vagy ha mégis, akkor legfeljebb csak olyan, mint amilyet Nicholas Meyer hidegháborús klasszikusában a Másnapban még több, mint négy évtizeddel ezelőtt felvázolt. Azt pedig semmilyen cél nem indokolhatja, sem ma, sem pedig holnap. Ha egyáltalán lesz még olyan a jövőjüket vesztett másnaposok világában.
