heger matovic
2021. július 15., 16:20

Más és mégis ugyanaz

Gondoltam, indításként nem lenne rossz egy ütős jelző, hogy milyen is volt az elmúlt száz nap kormányzása, de hasztalan keresem a szót. Mert ahhoz kétség nem fér, hogy Eduard Heger más vérmérsékletű, az ügyeket is másképp intézi, mint elődje, Igor Matovič, akivel egy kínosan hosszúra nyúlt kormányválság után egy huszárvágással cserélt helyet, jobb időket ígérve.

Se jobb, se nyugodtabb nem lett! A koronavírus-járvány aktuális hulláma épp lecsengőben volt, amikor Heger átvette a kormányrudat, de minden jel szerint ennek a politikai garnitúrának mindegy, hogy járványt, vagy járvány utáni állapotokat kell kezelnie, nem áll a helyzet magaslatán, hiszen az elmúlt hónapok is a káoszról, a fejetlenségről szóltak, legfeljebb csendesebb üzemmódban ment a műsor.

A tavalyi februári kurzusváltás után a kormányban mást sem láttunk, mint Matovič és Sulík egymás lehülyézésében kimerülő párviadalát. Ehhez képest Eduard Heger valóban új kultúrát hozott a négyes koalíció nehézkes működésébe, konszenzuskereső habitusával jó érzékkel tompította az ellentéteket. De úgy tűnik, ennél többre nem is képes. Persze, ha csak egy közjáték átmeneti vezérlőjének a szerepét szánja magának, ez is elég, ha azonban tartósan meg akarja vetni a lábát a politikában, ennél több kellene. Mert hiába a jó szándék, sokszor még a cselekvés is kevés a politika kíméletlen világában, ahol a figyelem középpontjában kell lenni.

Mindenekelőtt, s talán ez a legnehezebb, Eduard Hegernek ki kellene lépnie Matovič árnyékából. A történéseket ugyanis a volt kormányfő diktálja, ő jelent be intézkedéseket, s mivel még mindig nem tiltották el a Facebooktól, továbbra is ő a megmondóember, ő viszi a show-t. Másnak nem is nagyon jut szerep mellette.

Eltelt száz nap, és Heger semmi jelét nem mutatta, hogy beállna a pozícióharcba. Enélkül pedig teljesen súlytalan marad. Első lépésben az OĽaNO-t kellene maga mögé állítani. Helyzetét nem könnyíti, hogy nem egy klasszikus értelemben vett pártról van szó, hanem szétfutó érdekek és széttartó ideológiák mentén működő szabadcsapatok gyűjtőhelyéről. Az OĽaNO ugyanis, ahány képviselője, annyiféle. Se párt, se fegyelem, az egyetlen habarcs a hatalom. Ebből kellene a hátországát felépíteni. Heger azonban integráló személyiség, a politika egyik mozgatórugója pedig a jól felfogott érdek, ami most az összezárást diktálja a balliberális erőkkel szemben. A helyzetet tehát könnyen a maga oldalára fordíthatná, és jó kommunikációval, erős üzenetekkel a teljes konzervatív oldal egyesítője és vezére lehetne.

A téma is adott, hiszen Európa végképp kettészakadni látszik a konzervatív és a liberális értékek mentén, most épp a magyar gyermekvédelmi törvény európai vitája lett a szembeállás felvonulási terepe. Heger azonban az ügyben „belgaként” viselkedik, okát is nehéz értelmezni, miért nem áll bele, s miért engedi, hogy a kormányzati kommunikációban a brüsszeli kottából kontrázó Korčok–Klus vonal érvényesüljön.

A legnagyobb kihívás azonban továbbra is a járványkezelés, ami most már az oltási tervben adja a feladatot Hegeréknek. De ahogy a Matovič-érában, most is káosz uralkodik, a pillanatok alatt változó, átláthatatlan döntések sorozata a jellemző. Még koncepciója sincs a kormánynak, nemhogy oltási stratégiája lenne, amit csak tetéz a szervezetlenség. Így fél év alatt a negyvenszázalékos átoltottságot sem érte el az ország. Egyelőre nem sok jele annak, hogy bármi is változna, valószínűleg a bónuszok és prémiumok sem lendítik meg az oltási hajlamot.

Az emberek elutasítóak, mert belefáradtak és frusztráltak. Kiszolgáltatottnak érzik magukat, sokan munka nélkül maradtak. Heger a napokban 8 milliárdra árazta be a járvány elleni küzdelem eddigi költségeit, amivel állítása szerint főleg a tömeges elbocsátásokat és az egészségügy összeomlását akadályozták meg. Láthatóan tűzoltás folyik, csak az a kérdés, hogyan akarják beindítani a gazdaság motorját, erről ugyanis szemérmesen hallgatott a kormányfő. Inkább a korrupció elleni harcról beszélt, csakhogy az embereket már nem érdekli, naponta letartóztathatnak akárhány Fico-katonát, ha létbizonytalanságban vergődnek.

A száz nap mérlege tehát nem túl pozitív, mert az mégsem eredmény, hogy végre nem olyan kormányfője van az országnak, aki narcisztikus hajlamait a közösségi hálón éli ki, naponta többször is. A helyzet nem reménytelen, de Eduard Hegernek el kell döntenie, hogy veszi a bátorságot, kilép elődje árnyékából, és végre elkezd erős kézzel kormányozni. Sok ideje nincs, hiszen Igor Matovič egy másik homokozóban már az előrehozott választások légvárát építgeti.

Megjelent a Magyar7 2021/28.számában.

2021. július 14., 08:34

Fent a felhő szélén egy angyal mindent lát - megjelent a Magyar7 legújabb, 28. száma

Ha még nem előfizetői, a legközelebbi postán is megvásárolhatják a felvidéki magyarok közéleti hetilapját, a Magyar7-et!