Kun Béláék szellemi utódai
Nincs olyan ország Európában, amelynek képviselői az Európai Unióban nemzetük ellen politizálnának. Ja, mégis van: Magyarország.
Még mielőtt Orbán Viktor magyar miniszterelnök Dallasban óriási sikert aratott, „hazai pályán” (értsd: Brüsszelben) ismét csapatmozgások kezdődtek. És ismét szerepet vállaltak a magyar neoliberálisok.
Az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (egyszerűbb nevén: LIBE) elfogadta azt a jelentést, amely szerint Magyarországon sérülnek az uniós alapértékek.
De lássuk, milyen pontok szerepelnek a LIBE sokadszor újramelegített, tíz év alatt eléggé odakozmált vádiratában? Mi az, ami nem felel meg az „európai értékeknek” Magyarországon? 1. Az alkotmányos és a választási rendszer működése. A tavaszi parlamenti választásokon külföldi megfigyelők siserehada felügyelte a voksolás tisztaságát, és nem talált semmi rendellenességet. Erre mondja a LIBE: nem igaz, mindenki hazudik, csak mi nem. 2. Az igazságszolgáltatás és más intézmények működése. Hogy mik azok a „más intézmények”, talán csak a LIBE tudja, a magyar bírók benevolenciája pedig olykor már szinte felháborító. 3. Korrupció és összeférhetetlenség. Nyilván arra gondolnak, hogy Cseh Katalin cégei nem nyertek elég támogatást az uniós pályázatokból.
4. Magánélet és adatvédelem. Talán az sérti az európai „értéket”, hogy az Orbán-kormány törvénnyel védi a családot? 5. A véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a médiapluralizmust. Magyarországon a liberális és a nemzeti sajtó csaknem egyensúlyban van, a legnézettebb tévéadók liberálisok. Lehet, a nyomtatott és az internetes sajtó durva kormányellenes hazugságaira gondolnak? Kevés van belőlük? 6. A tudományos szabadság. Rejtély. Meglehet, az MTA átszervezését értik ezalatt, ahol a kormány némi teljesítményt is elvárna az akadémiai közegtől. Joggal. 7. Vallásszabadság. Az ember esze megáll ekkora hazugság hallatán. Talán a mecseteket és az imámokat hiányolja a LIBE?
8. Gyülekezési szabadság. Budapesten minden kormányintézkedés után összeverődik pár ezer ember tiltakozni. Lehet, hogy több taxisblokád kellene, vagy vonaton kéne beszállítani néhány ezer külföldit, s akkor a LIBE megnyugodna? 9. Az egyenlő bánásmódhoz való jog, beleértve az LMBTQI jogokat. Itt már kibújik a szög a zsákból! Nehezményezik, hogy nem grasszálhatnak transzvesztiták a magyar iskolákban? Mert ez ugye a legfőbb „európai értékek” egyike.
Érdemes még folytatni? Az Európai Parlament szerint baj van a romák és a zsidók jogaival, a migránsok alapvető jogaival (nyilván nem hallottak a zéró toleranciáról, a határsértő betolakodókat pedig pezsgővel és cigányzenével kéne fogadni).
És így tovább. Magyarországon mindennel baj van. A legnagyobb baj természetesen azzal van, hogy nemzeti, konzervatív kormány irányítja az országot, csak ezt nem merik nyíltan kimondani. A LIBE-féle bizottság – amelyet, mint szinte mindent Brüsszelben, a posztliberálisok és újmarxisták uralnak – politikai zsarolása szeptemberben folytatódik, amikor majd a (szintén posztliberális-újmarxista többségű) Parlament szavaz a semmitmondó, de mindent felforgatni akaró jelentésről.
Céljuk immár tizenkét éve ugyanaz: szívós aknamunkával lejáratni a kétharmados többséggel megválasztott magyar kormányt.
Addig fognak támadni, amíg a magyar választók meg nem világosodnak, hogy csak egy bólogató, a (természetesen nem létező) háttérhatalom kegyeit leső kormány alatt lehet kolbászból a kerítés, és potyoghat manna az égből. A tizenkét éve regnáló magyar kormány szerintük alkalmatlan történelmi feladatára. Csakis akkor lenne legitim, ha kritikátlanul szolgálná Brüsszelt, és kiszolgáltatná az országot a (természetesen nem létező) háttérhatalomnak, illetve annak meghosszabbított karjának, a brüsszeli politbürónak.
A Tavares–Sargentini–Delbos-Corfield-féle feljelentgetők után talán már csak a Dobrev–Donáth jelentések hiányoznak a sorból. Akik ezúttal is boldogan szavaztak (újfent) a hazájuk ellen.
Azok a hölgyek, akiket méltán tarthatunk Kun Béláék kései szellemi utódainak. (Ők annak idején Lenin elvtárs kegyeit lesték és várták csapatait.) Ezek ugyanazt művelik, amit a bolsevikok elkezdtek a múlt század elején. Talán csak azért nem unják, mert olyan fizetést kapnak, amilyenről az átlagos magyar ember álmodni sem mer.
Megjelent a Magyar7 2022/32. számában.
