Konzervatív-liberális törésvonal: megoszthatja az ellenzék a koalíciót?
Jóllehet a választási kampány során nem éleződtek ki az ideológiai különbségek az egyes pártok között, a kormányzati ciklus alatt azonban elkerülhetetlen lesz a társadalmi, illetve kulturális témák megvitatása. A világszemléleti eltérések nemcsak a koalíció és az ellenzék között számottevőek, de a kormányon belül is vannak mély törésvonalak.
Mint ismert, a parlament nem hagyta jóvá Mária Patakyová emberi jogi biztos 2019-es tevékenységéről szóló jelentését. Az ombudsman a múlt évben több fontos témával is foglalkozott, a jelentésben nagyrészt szociális és emberi jogi kérdések konkrét eseteit mutatta be.
A kormány azonban a jelentés jóváhagyását ellenezte, csak néhány kormánytag szavazott igennel.
A négy pártból álló Matovič-koalíció sokszínűsége miatt értelemszerűen nem minden kérdésben tud megegyezni. Jól látható, hogy a társadalmi és kulturális kérdésekben nagyon nehéz lesz bármiféle törvényjavaslatot egységesen elfogadniuk, hiszen teljesen más világszemléletű pártok, platformok alkotják Matovič kormányát.
A kormánypártok egyetértettek abban, hogy a Smer uralmának véget kell vetni, ezért is léptek szövetségre. Az új kormány társadalmi támogatottsága a korrupcióelleneségre és a ,,tisztességes“ politizálásra épül. Ebben élesen különbözik az előző kormánytól, elsődleges célja, hogy a Smer által teremtett helyzetet, a mindent átszövő korrupciót felszámolja, a kétes ügyek végére pontot tegyen.
Ha csak ebből állna a kormányzás, akkor kijelenthetnénk, ez egy nagyon stabil és kiegyensúlyozott közös munkát eredményezne.
Az új kormánynak azonban szembe kell néznie a társadalmi témákkal is. Mind gyakrabban kerülnek majd napirendre olyan pontok, amelyekben már nem lesz egyetértés a pártok között.
Az ombudsmani beszámoló nem egyszeri eset volt, az elkövetkező években elkerülhetetlenek lesznek a kulturális és társadalmi témákról szóló törvények körüli viták, a koalíciónak pedig itt is egységesnek kell lennie. Az ellenzék már jól látja, a jelenlegi koalíció hol kínálja a legnagyobb támadási felületet.
A Smer és az ĽSNS azonban egyelőre gyenge ellenzéknek tűnik, de ha zavart akarnak kelteni a kormánypártok között, akkor idővel arra játszhatnak majd, hogy a koalíción belüli két tábor közötti ellentéteket tovább élezzék.
Kulturális és társadalompolitikai szempontból kétpólusú a koalíció. A konzervatív értékrendet képviselő OĽaNO és a Sme rodina inkább a hagyományokat helyezi előtérbe, míg a liberális szárnyat képviselő SaS és a Za ľudí a szabadelvűség eszközeivel él.
Mondanom sem kell, számos téma akad, amely elmélyítheti ezeket a törésvonalakat. Gondolhatunk az egynemű házasságok, a regisztrált partneri kapcsolatok, vagy az abortusz szabályozása kapcsán felmerülő kényes kérdésekre, amelyekhez a kormány nem viszonyulhat semleges, esetleg alibista módon. Ha konkrét törvényjavaslatokat terjesztenek be, akkor bizony ki kell fejteniük az erről szóló álláspontjukat.
Ha jobban belegondolunk, Mária Patakyová ombudsman jelentése alig tartalmazott hasonló kényes témákat:
nagyrészt emberi jogi és etnikai kérdésekre hívta fel a figyelmet, főleg a roma közösség problémáival, illetve a nők elleni erőszakkal foglalkozott.
A Kotleba-féle ĽSNS-nek ennyi máris elég volt ahhoz, hogy az emberi jogi biztost keresztényellenes, nemzetellenes és progresszív jelzőkkel illessék. A kialakult helyzet bizonytalanabb állapotot teremthet a kormánypártok között. Ráadásul, amíg az ĽSNS politikusai, valamint a konzervatív térfél elkötelezett, hazafias képviselői liberális propagandát látnak majd minden társadalmi téma kapcsán, addig nem lehetünk a konzervatív és a liberális felfogás józan ütköztetésének a tanúi.
A kormányon, de még az egyes frakciókon belül is akadnak olyan képviselők, akik az egyik vagy a másik világszemléletet vallva, ezeket képesek házon belül, vagy a kávéházak hangulatos közegében tudják megvitatni.
A koalíció stabilitásának jövője nagy mértékben függ attól is, hogy a társadalmi és kultúrpolitikai kérdésekben felmerülő ellentéteket miként tudják kezelni a kormánypártok.
Azonban az ördög nem alszik, és ezért is adódhat a kérdés, sikerül-e a megszállott ideológiaharcosoknak a békés eszmecserékből véres kultúrharcot kirobbantaniuk?
