Konszolidáció sörétessel
Két hét és egy nap alatt letekerte a harmadik konszolidációs csomagot Robert Fico negyedik kormánya. Nem adtak a látszatra sem, feleslegesen gyorsított eljárásban tárgyalták a jogszabálycsomagot, a demokrácia játékszabályaira fittyet hányva elhallgattatták az ellenzéket, aztán, egy képviselőt vesztve(?), erőből áttolták.
Az uborkaszezonban témára leső sajtó egész nyáron Godot-ként várta a konszolidáció bejelentését, mely időről időre felbukkant a közbeszédben, de csak egysoros kormányhivatali nyilatkozatok érkeztek arról, hogy folyik az egyeztetés. Azt, hogy a három pártból és két "független miniszterből" álló kormányban eltartott egy ideig, mire megegyeznek a főbb csapásirányokban, az is jelzi, hogy egyelőre csak a "zemberekre" vonatkozó részt ismertették, az állami nadrágszíj-összehúzás mikéntjét még nem ismerjük.
Ladislav Kamenický pénzügyminiszter szeptember 9-én állt kamerák elé 22 pontos javaslatával, melytől összességében 2,7 milliárd eurós megtakarítást remél. Ebből 1,4 milliárdot az állampolgárokon, vállalkozókon, cégeken szeretne bevasalni, a fennmaradó 1,3 milliárdot pedig az állam kiadásain. Természetesen ennek jelentékeny része is az állampolgárokat érinti, hisz amikor arról esik szó, hogy az állami szférában befagyasztják a béreket, akkor lehet, hogy egy olyan ember fizetését fagyasztják be, aki előttünk fizetett a Lidl pénztáránál.
Kamenický javaslatát másnap elfogadta a kormány. A törvényhozás pedig alig egy hét alatt átrágta azt. Nyilván Ficóék amiatt döntöttek a gyorsított eljárás mellett, hogy a nem túl népszerű intézkedések minél kevesebb ideig forogjanak a közbeszédben. Hasonló célt szolgálhatott az is, hogy – írnám, hogy példátlan módon, de nem, sajnos, a fiatal szlovákiai demokráciában ez nem példátlan – mintegy 40 ellenézéki honatyától a szót egyszerűen megvonva megszavazták a vita lezárását.
Konszolidálni márpedig muszáj. 2020-2023 között a közkiadások a rendkívüli helyzetek, és az arra adott kormányzati reakciók miatt elszálltak. Szlovákia ráadásul 2024-ben elkötelezte magát amellett, hogy – az Európai Unió előírásainak megfelelően – a költségvetési hiányt a GDP 3 százaléka alá szorítja. A kabinet vállalta, hogy a strukturális elsődleges egyenleget 2025-re a GDP 0,8 százalékával, 2026-ra a GDP 1,8 százalékával javítja. Az Európai Bizottság legutóbbi, 2025 májusi értékelésében ráadásul a 2026-ra vonatkozó hiánybecslést a korábbi prognózishoz képest felülvizsgálták, és az a GDP-hez viszonyítva 1 százalékponttal romlott. Ha a hiánycélt tartani akarta, Robert Fico kormányának már nem volt hova hátrálni, cselekedni kellett.
A helyzet már 2023-ban sem volt rózsás. Emlékezhetünk, Ódor Lajos hivatalnokkormánya 2023. október 4-én, százpontos konszolidációs intézkedéscsomagot ismertetett, melytől 9 milliárd eurós megtakarítást remélt. Akik most Kamenickýn és a házi lekvárfőzés előtérbe kerülésén poénkodnak, azok valószínűleg elfelejtették, hogy a haladároknak oly kedves Ódor is megadóztatta volna a cukrot. Ez mintegy metaforikus: édes életünkre a politikai oldaltól függetlenül vetnének ki adót. Ódor kiváló közgazdász, de október 4-én már könnyen emberkedhetett, szeptember 30-án tartották ugyanis a parlamenti választást, s az akkor már ismert eredményből valószínűsíthető volt, hogy az áfaemeléssel, a 13. nyugdíj eltörlésével, a koncessziós díjak újra bevezetésével, a szülői szabadság két évre rövidítésével stb. számoló programja írott malaszt marad, annak végrehajtására nem lesz felhatalmazása.
A Büntető Törvénykönyv módosításának hevében égő kabinet ugyan a konszolidációnak is nekikezdett, az viszont hatalomtechnikai okokból nehezen érthető, hogy miért taknyolta el ennyire, és miért hagyta a választási ciklus harmadik évére az embereket leginkább sújtó intézkedéseket, amiért később esetlegesen a preferenciáival is fizethet, de ez egy önálló írás témája is lehetne…
Szerda óta portálunkon már többször ismertettük az elfogadott intézkedéseket, azok várható hatásait, a konszolidációra adott politikai véleményeket. Az államkassza nem feneketlen zsák, és csak az államok tehetik meg, hogy a jövő terhére élnek. Ha egy átlagcsalád próbálná meg ezt, valószínűleg rövid úton éhen halna. De az elméletileg négyévente változó politikai ciklusok eltérő preferenciái, és csak a következő választásokig látó politikusok rövidlátása miatt a közkiadásokat nehéz mederben tartani. A helyzet most olyan, hogy az állami bevételeket növelni, a kiadásokat faragni kellene, de a súlyos kérdés az, hogy ezt kinek a hátán teszik meg. A tervezett intézkedések többsége közvetlenül a háztartásokat és a kisvállalkozásokat terheli, a terhek nagy része a fogyasztókra hárul, legyenek azok alkalmazottak vagy egyéni vállalkozók. Különösen szomorú, hogy a szociáldemokrata kormány fejőstehénként tekint a vállalkozókra, s miután a korábbi konszolidációs csomagokban a nagy cégeket már megvágtak, szektoriális különadókat vetettek ki, most az egyéni vállalkozók terheit srófolja az elviselhetetlenségig. A minimális járulék a kivetési alap és az egészségügyi járulék megemelése után 420 euró lesz. A keszegfalvai fagyisnak csak a járulék kitermeléséhez 420 gombóc fagyit kell eladni, és akkor még a hűtők-fagyasztók pörgette villanyóra számláját nem is fizette ki, nem vett alapanyagot, nem adózott..., profitról már ne is beszéljünk. Ha a szezonban hidegebb van, és esik az eső, egy kis faluban egy héten sem ad el ennyi gombócot. Majd bezár, és elmegy a nagysurányi akkumulátorgyárba dolgozni. Ez lenne a cél?
Szlovákiában már nincs olyan társadalmi réteg, akit a három konszolidációs csomag valamelyik intézkedése ne érintet volna. Úgy tűnik, az intézkedések elsősorban a rövid távú költségvetési megtakarítást szolgálják, és nem a munkaerőpiac, a szociális párbeszéd vagy a társadalmi konszenzus megvédését.
A gazdasági szereplők reakciója sem meglepő: munkaadó-szervezetek, iparosok és kereskedők egyaránt figyelmeztetnek: a kommunikáció gyenge volt, a kompenzációs csomagok hiányosak, és nincs elég garancia arra, hogy a konszolidáció nem fojtja meg a beruházásokat. A kritikák szerint a kormány elsősorban bevételt akar gyorsan bezsebelni, de alig kínál növekedést támogató intézkedéseket vagy célzott védelmet a sebezhető csoportoknak. Ez a stratégia rövid távon ugyan csökkentheti a hiányt, de középtávon a növekedést és foglalkoztatást veszélyeztetheti. Erény, hogy ezt legalább nem is próbálják titkolni. "Úgy készítettük elő a csomagot, hogy a konszolidáció ne csak az embereket, hanem a cégeket és az önkormányzatokat is leterhelje" – mondta a miniszter. Nos, ez legalább sikerült.
Ha végigtekintünk az intézkedéseken, látszik a priorizálás: a bevételnövelő intézkedések és a kiadáscsökkentés kiegyensúlyozatlansága. A terhek elosztása egyenlőtlen, a csomag nagy részét az alacsony és közepes jövedelmű csoportok viselik majd, míg a nagyobb cégek vagy a magasabb jövedelműek terhei könnyebbek lesznek. Ez társadalmi igazságossági deficithez vezethet, amelyet a politikai tér nem képes hosszú távon elnyelni. Ennek hatását már a szabályozás elfogadása előtt is láthattuk a tereken...
Az indulatos parlamenti vita is rávilágított egy további problémára: az ellenzék nem volt felkészülve koherens, alternatív, számszerűsített megoldásokkal. Sok elhangzott kritika jogos volt, de alternatíva nélkül lett a pusztába kiáltva, anélkül, hogy egy másik utat kínáltak volna. Szép-szép, hogy csökkenteni akarják a korrupciót, meg takarékoskodni akarnak az államon, de ebből nem lesz 2,7 milliárd.
A konszolidáció szükségessége érthető, de a kormány megoldása politikailag és gazdaságilag egyaránt rövidlátó. Az, hogy "Ódor csomagja" még rosszabb lett volna, nem menti fel a valódi hatalommal, és parlamenti támogatással bíró kormányt. Hosszú távon fenntartható megoldást csak a társadalmi egyensúlyt szem előtt tartó intézkedésekkel lehet elérni, amelyben a terhek elosztása igazságosabb, és a legvédtelenebb társadalmi csoportok védelme garantált. Itt most sörétes puskával lőttek, ami mindenkit ért.
