Kívülről-belülről szorongatják Ficót
Botorság volna azt leírni, hogy nem szeretnék mostanság Robert Fico lenni, hisz egyébként az év más napjain sem. A jelenlegi, összetett helyzetben az a kérdés, meddig elegendő a dörzsölt miniszterelnök politikai rutinja, és hol van az a szint, amikor már több energiát kell a jelenlegi rendszer fenntartására fordítani, mint amennyi a hozadéka.
Az ellenzék valóságos miniszterleváltási rohamot indított, miközben a koalíció belső repedései és a háttéralkuk teljesen megbénították a döntéshozatalt, különösen a levélszavazás reformja körül. Robert Fico stratéga, ha érdekei úgy kívánják, akár egy évig és képes elhúzni egy-egy miniszter leváltására irányuló indítványt, összevár belőle egy féltucatnyit, hogy aztán egy nap zúzzák le.
Természetesen ezt nem ő teszi, hanem a parlament, a törvényhozó hatalom pedig egy végrehajtó hatalomtól független hatalmi ág, de értjük... Éppen ezért is volt szokatlan, hogy a folyó parlamenti ülésszakra, mely egyben az utolsó is szeptemberig, mindjárt hármat is beengedtek.
Robert Kaliňák védelmi miniszternek, a kormányfő legközelebbi munkatársának az eperjesi katonai kórház építése körüli átláthatatlanság, a projekt jelentős drágulásának és csúszásának kockázata okán kötöttek volna útilaput a talpára. Tomáš Drucker oktatási tárcavezető székét a váratlanul bejelentett, tesztelés nélkül bevezetett, és ennek megfelelően működő új, központi elektronikus jelentkezési rendszer súlyos technikai hibái és működésképtelensége ingatta meg, melyet a kutya nem ugatott volna, ha egy novemberi, ködös délutánon történik, na de hát pont a felvételi időszak kellős közepén... Richard Takáč mezőgazdasági miniszternek pedig majdnem minden agrártárcavezető mumusa, a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség (PPA) körüli, minimum csalásgyanús események veszélyeztették a pozícióját. Mindhárom bizalmatlansági indítványban közös, hogy eredménytelenül zárult, szeptemberre tolódott. A kívülről jövő támadások ellen tehát még rezisztens a kormánykoalíció. A gondok belülről jönnek.
Robert Fico negyedik kormányában ugyanis két, szakadár, "független" miniszter is van, akiket azért emeltek ki a parlamentből, hogy a pártjuk aztán "igazi", hithű pártkatonákkal pótolhassa a helyüket. A problémát, mint leggyakrabban, a Szlovák Nemzeti Párt, és korábbi "csatolt részei" okozzák.
Most éppen egy Smer számára kulcsfontosságú dologban, a levélszavazás megreformálásának ürügyén feszültek egymásnak. A Smer eredeti törvénymódosítási terve az lett volna, hogy teljesen eltöröljék a külföldről történő levélszavazást, és helyette csak a külképviseleteken lehessen személyesen szavazni. Bár a javaslatot első olvasatban elfogadták, a második olvasatban a koalíció belső zsarolásai miatt teljesen elakadt.
A nagyobb koalíciós partner, a Hlas elvben támogatják az irányt, de feltételül szabták, hogy a választások elérhetőbbek legyenek, azaz ne csak a nagykövetségeken, hanem más külföldi, kijelölt helyszíneken is lehessen szavazóhelyiségeket nyitni. És van az a helyzet, amikor a grillparti után anyuka felmossa a teraszt, melyen aztán, szigorúan akkor, amikor még vizes, a kertből bejövő apuka végigmegy a sáros gumicsizmájával. Na ez történt, amikor az SNS a szavazás leadásának módjához – tehát hogy azt levélben vagy testi mivoltukban teszik-e az urnába a választók – egyáltalán nem kapcsolódó módosítást nyújtott be: 8%-ra emelné a karikázási küszöböt.
A szlovákiai belpolitika csodafegyvere a preferenciaszavazat, a "karika". Ezzel tudják magukat a nem ritkán populista szempontból a pártlista előnytelen helyén induló politikusok előre karikázni. De nem akárhogyan. Jelenleg ehhez az kell, hogy a jelölt megkapja az adott pártra leadott összes érvényes szavazat legalább 3%-át. Ekkor "ugorhatja" át a pártközpont által neki szánt helyet.
Danko ezt emelné fel 8 százalékra, amely látszólag nem olyan radikális lépés, hisz sok országban nincs is preferenciaszavazási lehetőség, most mit vacakolunk itt 5 százaléknyi különbséggel. Andrej Danko a javaslatot azzal indokolja, hogy meg kell menteni a hazai politikai kultúrát a komolytalan figuráktól. Példaként Jozef Pročkót, Slovensko mozgalom képviselőjét hozta fel. Ha a 2023-as választásokon már az 8%-os szabály élt volna, Pročko valóban kiesett volna a törvényhozásból. Ha Danko javaslatát elfogadnák, választók befolyása a parlament összetételére még tovább csökkenne, és a csak regionálisan ismert jelöltek számára szinte lehetetlenné válna a bejutás.
Erre az SNS-ből korábban kiebrudalt Huliakék a libikóka közepére helyezkedtek el, mondván: támogatják a levélszavazás eltörlését, de kategorikusan elutasítják az SNS 8%-os karikázási küszöbét. Ha az 8%-os küszöb bekerül a törvénybe, ők bizony a végszavazáson a teljes csomag ellen szavaznak majd.
Robert Ficónak újra főhet a feje. Épp hogy csak megoldotta a Taraba-kérdést az SNS helyett, megint rendet kell tenni a papírgalacsinokkal dobálózó nebulók között.
Mert a költségvetés elfogadásáig szükség(e) van rájuk. Ezt mindkét oldal tudja, ennek megfelelően viselkednek. Robert Ficónak még a jelen ülésszakból hátralevő pár napot kell kiszuszogni, hogy aztán megkapja a legértékesebb politikai valutát: az időt. Jön a nyári parlamenti szünet, amikor külön-külön, zárt ajtók mögött dolgozhatja meg renitens partnereit. Andrej Danko a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a túlélésért küzd, Rudolf Huliak Vidék Pártja pedig mérhetetlen, bár a szájuk nagy, mindkettőnek saját politikai túlélése a cél, így biztosan kompromisszumképesek lesznek.
Ha a nyári egyeztetések során kiderül, hogy Danko és Huliak között a személyes gyűlölet kibékíthetetlen, Fico habozás nélkül alkalmazni fogja a prioritások elvét. Számára a levélszavazás eltörlése csak egy "kényelmi funkció" lett volna a Smernek, de nem létszükséglet. A kormányzati hatalom megtartása és a költségvetés elfogadása viszont az. Ha minden kötél szakad, Fico egyszerűen kiveszi a politikai térből a konfliktus forrását. A közbeszédet jó időre sikerrel tematizáló levélszavazás parkolópályára kerül. A választási rendszer marad a régi, azon az áron, hogy a koalíció belső feszültsége ideiglenesen csökken, Fico pedig megőrzi a többségét a legfontosabb, őszi szavazásokra.
Ha Danko vagy Huliak ősszel odáig merészkedne, hogy a parlamentben az ellenzékkel együtt megszavazza valamelyik smeres vagy hlasos miniszter leváltását, vagy újabb és újabb követelésekkel állnak elő, Fico azonnal boríthatja az asztalt. A negyedik megbízatási időszakát töltő kormányfő tapasztalt bábmester, de nem fogja a végtelenségig tűrni, hogy egy mikropárt és a legkisebb koalíciós partner naponta zsarolja valamivel. Eljöhet az a pillanat, amikor egy számára biztos, a másik két fél számára bizonytalan választás jobb, mint a velük való tartós nyűglődés.
