Kisgömböc a baloldalon?

A Smernek 42, a Hlasnak 27, a Szlovák Nemzeti Pártnak 10 mandátuma volt. Ez így összesen 79. Ennél csak jobb időkre emlékezhet a baloldalt sikeresen integrálni tudó Robert Fico: 2016-ban 85 képviselővel kezdett, 2012-ben 83 honatya támogatta a kormányát, aki mind smeres volt, ez tehát az egyéni csúcsa; míg 2006-ban, első kormánya mögé három pártból 101 képviselő sorakozott be.

Amikor a Szlovák Nemzeti Párt tagokat csak nyomokban tartalmazó listán parlamentbe jutott, nem párttag Rudolf Huliak, és két társa Andrej Dankóval összerúgta a patkót, akkor a koalíció elérte a nem atomfizikai értelemben vett kritikus tömeget. A nagyobb koalíciós partner, a Hlas eróziója ebbe a helyzetbe annyira hiányzott, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Samuel Migaľt és Radomír Šalitrošt kizárták a pártból,  Roman Malatinec maga jelentette be kilépését, és csatlakozását Huliakékhoz. Bár ez utóbbi deklarálta: támogatni fogja a koalíciót. Negyedik rebellis társuk, Ján Ferenčák tegnapi nyilatkozata szerint a Hlas szilárd részének érzi magát. Tegnap még. Holnap majd meglátjuk...

A Hlas Robert Fico köpönyegéből bújt ki, 2020 júniusában. A pártvezető nem ekkor volt a legjobb politikai kondíciójában, előző kormányzati ciklusát Peter Pellegrini fejezte be, a 2020-as választást elbukta, ráadásul Pellegrini még csúnyán le is karikázta, több, mint 170 ezerrel több preferenciaszavazatot szerezve. Ebben a helyzetben kellett elviselnie, hogy további tíz képviselő is hátat fordít neki, köztük olyan kipróbált, régi jó "elvtársak", mint Peter Žiga, Richard Raši, Denisa Saková. Vert hadának csonthalmain győzedelmi ének. Ugyanakkor, ha a párt történetét vizsgáljuk, látnunk kell, ez volt az első exodus a pártból, a Smer korábban éppen az integrációban volt sikeres. Tulajdonképpen Szlovákia Kommunista Pártján kívül az összes létező, említésre méltó baloldali politikai szubjektumot kisgömböcként, hamm, bekapta. A legnagyobb morális elégtétel Fico sértett egójának egykori anyapártja, a (nélküle?) teljesen eljelentéktelenedett, perifériára sodródott Demokratikus Baloldal Pártja integrálása lehetett, de beolvadt a Smerbe a Szociáldemokrata Alternatíva, és Szlovákia Szociáldemokrata Pártja is. A Smer pedig egyeduralkodóvá vált a baloldalon.

S bár a pártszakadást követően a közvélemény-kutatásokban Peter Pellegrini pártja sokáig megelőzte Ficóékat, a 2023-as választáson a leghosszabb ideje hivatalban levő hazai pártelnök egyértelművé tette, ki a baloldal vezető ereje.

A Hlas 2020-as kiválásának nem ideológiai okai voltak. Peter Pellegrinit és társait nem a szociáldemokrácia másfajta értelmezése vezette ki a közös akolból, hanem a pártelnök beteljesületlen személyes ambíciói. Igazából létének nem egész öt éve alatt a Hlas, személyi állományán túl nem nagyon tudta megfogalmazni, ideológiai síkon miben különbözik a Smertől. A szlovák jobboldali-liberális média nem véletlenül nevezte őket "Smerohlas"-nak egy időben.

A parlamenti választáson is prezentált népszerűségét az államfőválasztáson is be tudta váltani, konkrétan 1 409 255 szavazatra. Köztársasági elnöki beiktatását követően a pártelnöki székbe jött helyette egy Matúš Šutaj Eštok akinek 2020-ban 5049, 2023-ban 27 093 karikára futotta. Azért érezzük, hogy ez más liga, mint Robert Fico 531 ezer, Michal Šimečka 303 ezer, vagy akár Andrej Danko 68 726 karikája. A jellegtelen párt élére súlytalan politikus került, akinek ráadásul, belügyminiszteri tisztségéből adódóan "többletkopást" is el kell szenvednie. Úgy tűnik, sem tehetsége, sem kapacitása nincs arra, hogy összetartsa a pártot, és az olyan, személyeskedő törekvéseket, mint Migaľéké – itt a hasadás szintén nem ideológiai töltésű volt, de ez még a Pellegriniéhez képest is összehasonlíthatatlanul kisszerűbb –, a pártelnöki hatalom eszközeivel, vagy így, vagy úgy, de kezelje.

A gyengülő Hlas pedig erősödő Smert jelent, amely, a Hlas számára legrosszabb esetben akár újra megindulhat az egyeduralkodóvá válás felé.