Muňko ujja
Előrebocsátom, a kedves olvasó egyáltalán ne érezze feszélyezve magát, ha hirtelen nem tudja felidézni Dušan Muňko kormánypárti honatya nevét. A jeles képviselőnek ma olyan epizódszerep jutott a Tisztelt Házban, amely bár a nevét nem teszi feledhetetlenné, de a gombot kereső ujja bizonyára bevésődik a koalíciós kollégái emlékezetébe.
A mai parlamenti ülésnap tétjét már jó előre rögzítették a kommentárírók éppúgy, mint a politika döntéshozói: sikerül-e a koalíciónak legalább a minimális többséget biztosítania az ülés megnyitásához. A koalíciós matek azóta hagy helyet a szappanoperákra emlékeztető izgalmaknak, mióta Rudolf Huliak két társával dezertált az SNS-frakcióból, majd a Hlas-SD négy képviselője is önállósította magát, szembe menve a koalíciós fegyelemmel.
Erre mondhatná azt a gyanútlan szemlélő, hol van itt kérem látnivaló? Valójában azonban a mai ülésnap ismét inkább kívánkozott a dél-amerikai teleregények filmkockáira, mint a stabilitást sugalló kormányzás szép emlékű lapjaira. A koalíciós matematika alakulása szempontjából figyelemre méltó epizód jutott a parlamenti ülés tervezett megnyitása elé is. Az egyik Hlasos „rebellis”, Roman Malatinec, akinek pedig pártelnöke nem kötött útilaput a sarkára, kollégái számára is váratlanul Rudolf Huliak Nemzeti Koalíciójába sorolt át.
Az említett párt(mellék)helyiségekből olyan hangok hallatszottak, hogy Malatinec a következő napok valamelyikén a kulturális tárca államtitkáraként ébredhet.
Egyelőre be kell érnie a Nemzeti Koalíció kulturális alelnöki székével, amit azzal a nehezen lebecsülhető ambícióval vesz át, hogy Rudolf Huliak oldalán sokkal hatékonyabb erőfeszítéseket tehet a szlovák(iai) kultúráért, mint a Hlasban. Meg persze a mellényzsebében tudhatja Huliak felszólítását, hogy a koalíció vezetői találják meg a kiváló honatya helyét a kormányban.
Ha a gyermekmondókától kellő komolysággal visszalépdelünk a felelős törvényhozói munkához, Muňko gombot kereső ujja egy dologra biztos jó. Felidézi a kormánypártok legfontosabb választási ígéretét, az előző ciklus kaotikus viszonyait feledtető stabil, kiszámítható kormányzás égető hiányát. Megkockáztatom, sokan azok közül, akik 2023 szeptemberében nem a kormánypártokra szavaztak, szintén ennek az ígéretnek a betartását várták a kabinettől.
Csak halkan jegyezzük meg, igencsak kívánatos lenne, ha a lókupeceket megszégyenítő képviselővásár helyett végre valóban az ígért kiszámítható, stabil kormányzást látnánk!