Kerítések kora
Ki emlékszik még 2015 forró nyarára, amikor a szűnni nem akaró menekültáradatot látva a magyar kormány bejelentette, kerítést épít a déli határra? Bizonyára nagyon sokan, hiszen nem volt az olyan régen, amikor fasizmust emlegetve jajveszékelt az egész világ, de főleg az Európai Unió és a jogvédő szervezetek, hogy szembe megy a „határok nélküli Európával” az, aki kerítést épít. Az idegengyűlölő, az önző és a gonosz volt a legfinomabb jelző, amit a magyar államvezetés kapott.
A leghangosabb és legundorítóbb a szomszédos Ausztria kancellárja volt, aki rövid időn belül bemutatta a legvisszataszítóbb politikai piruettet, amikor kaput kezdett építeni „oldalsó szárnyakkal”. Vagyis kerítést, amin kapu van.
Amilyet a magyar kormány is épített a szerb határszakaszon. Azóta már rengeteg kerítés, határzár meg kapu épült oldalsó szárnyakkal Európában, de akkora ajvékolást soha nem hallottunk, mint 2015 nyarán. Szóval nem volt ez olyan régen, de már kevesen emlékeznek. Most meg, amikor a litvánok építik rohamtempóban a pengehuzalos kerítést, nem jajveszékel a világ.
Mi történt, mi változott hat éve alatt, tehetnénk fel az álnaiv kérdést, de nem tesszük fel. Az történt, hogy az Európának bosszút esküvő belarusz rezsim futószalagon szállítja a migránsokat Irakból és Törökországból. Kiteszi őket a belarusz–litván határon, és szabad az út az Unióba vágyó migránsok előtt. Két legyet üt egy csapásra, gondolta Lukasenka vezér. Bosszút áll az ellene és rendszere ellen bevezetett szankciók miatt az Unión és a szomszédos Litvánián, amely menedéket nyújtott a belarusz ellenzékieknek. Mesterterv, valóban, csak az a bibi, hogy Litvánia sem hagyta annyiban, és az uniós vezetők támogatása mellett építi a kerítést a 600 kilométeres határszakaszon.
A közelmúltban maga Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is ellátogatott Vilniusba, hogy „személyesen fejezze ki szolidaritását a migránsnyomás alá került litvánok felé”. Micsoda álszent szöveg, mondhatnánk mi, akik emlékezünk 2015 nyarára. Szolidaritásról nem volt szó Budapest, vagy a többi ostrom alá került balkáni állam kapcsán. Ellenkezőleg, azt skandálták, hogy a befogadás lenne a szolidaritás.
Litvániában nem mondott ilyet az ET elnöke. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy nem jár a szolidaritás Litvániának, vagy hogy nem a kerítésépítés, a migránsáradat feltartóztatása a helyes lépés. Dehogynem, csakhogy ez itt megint a kettős mérce megnyilvánulása. Amit szabad az egyiknek, nem szabad a másiknak? Amikor az egyik ország is, meg a másik is védi a schengeni határokat, akkor miért tesznek különbséget közöttük? Azért, mert eltelt hat év és meghalt több száz európai a merényletekben?
Hamisságot érzek, mert míg hat évvel ezelőtt plüssmacival, virággal fogadták a bevándorlókat nyugaton, Magyarországot pedig elmarasztalták, napjainkban a pengedróttal megerősített kerítés lett az elfogadott uniós szinten is. A kérdés azonban az, hogy mi lesz a továbbiakban?
Mert Lukasenka ledobhatja a menekültbombát a lengyel és a lett határon is. Miközben felmondja az unió felé az összes visszafogadási egyezményt. Vagyis készüljenek a szögesdrótot, a pengés huzalt és egyéb kerítéseket gyártó cégek, mert több száz kilométernyire lesz szükség a közeljövőben.
Megjelent a Magyar7 2021/30.számában.
