Karácsonyfa-díszítés közben
Bekapcsolt tévénél díszítem a karácsonyfát. A villanyégők már az ágain világítanak. Egy törékeny gömböcske ide, egy másik, halványlila (ellenpontként) oda, hogy az ünnepi fa minél szebb legyen. Hiszen Jézus születése az az alkalom, amikor a kereszténység lelki-szellemi üzenetének, a szeretet gondolatának ezekben a napokban – legalább témaként – kellene megjelennie. Hogy az igazi tartalmát megpróbáljuk átérezni.
Formáját tekintve szinte hibátlan fenyőt díszítek. Hibátlan formájú, kúp alakú, csak éppen nem a teremtett világ „gyümölcse”. Alakja rafináltan tökéletes, mert mesterségesen gyártott műfenyő; készítésénél már az üzleti, (eladhatósági) rafinéria dominált. Miért is zavarna, hogy spekuláció terméke, hogy műfa, ha egyszer az igazi, élő fához a megtévesztésig hasonlít? Miért is rostokolnék a faárusnál, és cipelnék minden karácsonykor egy új fát haza? Ebből a szempontból nézve szinte észrevétlen átalakult szemléletem harmonizál a külvilággal, amely díszítés közben rám tör televíziós híreivel.
Mialatt az üveggömböcskéket, gombákat, aranypatkót, angyalkát és műalmákat az ágakra aggatom, Jézus születésének misztériuma körül járnak a gondolataim. Jézus tanításának és a megváltás isteni gondolatának (egyre inkább) felbecsülhetetlen jelentősége körül. Huszonegyedik századi közép-európai emberként egy hosszú, lélekpusztító (kommunista) korszak után (is) érzem, ahogy a gondolat varázsa lassan átjár, a hatalmába kerít. Lassan, a fentiek dacára, valóban érzem az ünnepet, amely (talán koromnál fogva is) számomra már nem azonos az ajándékvárás mohóságával. Akár Jézus ajándékának is tekinthető az évek során kialakult hajlamom (és talán képességem is) az időnkénti valódi elmélyülésre. 2023 karácsonya már inkább alkalom számomra a lelki-szellemi, szakrális értékek fölötti tűnődésre.
Már-már megképződő karácsonyi hangulatban tör be (ebédlő szobánkba) a televíziós műsor elképesztőn primitív értékrendje, mohó és kapzsi, mindenekelőtt anyagi érdekeltsége. Az EU magasröptű céljaihoz végképp méltatlan korrupciós történetek. Egyik-másik még az előző év vezető botrányaként veti rá hosszú árnyékát a 2023-as évre is. Sértett igazságérzetünk a következmények nélküli gazemberségek tényeit (utóhatásait) emésztgetheti még idén karácsonykor is. Döbbenetes korrupciók egész sorozata, pénzmosás, lopás, csalás, megtévesztés „moslékfoltjai” az EU erkölcsi bizonyítványán. Bírósági intermezzók után mindenki „ártatlan...”, mindenki a helyén maradhat! Képviselői jogaitól senkit sem fosztanak meg.
Az EU legfelsőbb körei érintettek, ám ők továbbra is érinthetetlenek. Szavazatuk döntő érvényű, amikor Magyarországot az Unió, a magyar ellenzék támogatásával, „befogadó” országgá akarja kényszeríteni, azaz migránsokkal elárasztani! Nyugat-Európa után Közép-Európát is, főleg Magyarországot és Lengyelországot olyan káoszba lavírozni, ahol újra dühöng az antiszemitizmus. „Menekültek” helyett olyan terrorista bevándorló söpredék ostromolja (többek közt) Magyarország déli határkerítését, amely Nyugaton már letette a kézjegyét. Csecsemők összeszurkálása gyerekkocsiban, zsidó mamókák agyonverése a nyílt utcán és hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb merényletek. A dzsihadista gyilkológépek már Rómát, a Vatikánt készülnek elfoglalni! Határ a csillagos ég?
Vajon ilyen európai szövetségről álmodhatott az alapító atyák triásza: Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Robert Schumann, amikor az EU formálódni kezdett képzeletükben? Vagy olyan Európáról, amely Amerika csicskásaként vállalja át az orosz–ukrán proxiháború finanszírozását a szenilis Biden Amerikájától? Naponta 600-800 ukrán fiatal élet kioltását finanszírozva amerikai érdekekért? A publikum előtt még szinte nem is tisztázódtak e véres háború (valódi) okai, a Hamász horrortámadást indít Izrael falvai, kibucai ellen. Napokig dermedten figyel a civilizált világ. Általános közel-keleti háborúvá fajul a konfliktus?
Bevallom, kissé megingott kedéllyel díszítem tovább a karácsonyfát. Még egy üveggömb, s talán még egy szerencsepatkó a műfenyő ágára. Ez már az utolsó… Bulgakov drámája, az Álszentek összeesküvése villan a fejembe, s az ünnepi hangulat helyében fokozódó szorongást érzek. A tévéből gyermekkórus karácsonyi éneke hangzik. Önkéntelenül a 130. zsoltár szavait kezdem el mormolni: De profundis, a mélységből kiáltok hozzád, Uram!
