2022. augusztus 1., 19:02

Jól esett, s ez jólesett!

A múlt hét végén Szent Péter végre megnyitotta fölöttünk is az égi csatornákat, megöntözte a földet, füvet, fákat, terményeket. Pénteken és szombaton egészen jól esett, habár még jobban is eshetett volna, de ezért is hálálkodunk.

Aratás
Fotó: Molnár Gabriella
Napraforgóültetvény Dobra határában: remélhetőleg őszig lesz még elég eső

Éppen az ablakon bámultam a csepergő esőt, amikor egy apuka – gyermekével a karján – futásnak eredt, hogy mihamarabb fedezékbe érjenek az újra meginduló eső elől. De jaj, megbotlott az aszfalt repedésében, és felbukott. Szerencsére jól esett: a kisgyereket el se engedte, bukfencezett ugyan egyet, de a gyermek végig a védelmező apai ölben lapult. Aztán az apa felpattant, ijedten szemrevételezte a kicsit, nem történt-e baja, de az kacagásban tört ki, s kérte a ráadást. Megelégedéssel nyugtáztam, vagyis jólesett, hogy nem történt különösebb baj az ablakom alatti járdán.

Ja, hogy jól esett és jólesett! Sokan tévesztik e két szó helyesírását. Persze mindkét forma helyes, csak az a kérdés, milyen értelemben használjuk, mert a jelentésük lényegesen eltérő.

A jól esik azt jelenti, valaki szerencsésen esik, vagy például hogy kiadósan esik az eső. Elég vicces, ha valaki ezt írja a facebook-oldalán: Jól esett ez a nagy túra. Ilyenkor kedvem lenne egy bejegyzést tenni: Tehát esett a nagy túra? Ráadásul nem is akárhogyan, hanem jól? De mi abban a jó, ha esik egy túra, ha már betervezi az ember a kellemes mozgást? Természetesen tudom, hogy az illető arra utal: a túra jólesett neki. Csak éppen nem volt ott az iskolában, amikor azt tanulták, mikor írjuk egybe, és mikor külön ezt a két szót. Egybeírva azt jelenti a jólesik, hogy valamilyen étel jó étvágyat okoz, vagy hogy valami jó érzéssel tölt el, illetve kellemesen érint.

Azt hiszem, negyedikes alapiskolások voltunk, amikor a tanító néni behozott a magyarórára egy Ludas Matyi-számot. Először megmagyarázta a jól esik és a jólesik mivoltát, aztán mutatott egy karikatúrát a vicclapban. Zuhogó esőben bőrig ázott pasas áll az ajtóban, a barátja odabentről kérdőn néz rá. Az ázott-fázott magyarázatként mondja: „Azt mondtad, jöjjek bármikor, ha jól esik. Hát most jól zuhog.” A barátja pedig azt feleli: „Nem azt mondtam, hogy ha jól esik, hanem azt, hogy ha jólesik!” Egy életre megjegyeztük a leckét. Egykori osztálytársaim bejegyzéseiben soha nem is látom rosszul írva ezeket a kifejezéseket, ezzel szemben írók, újságírók is gyakran, sőt következetesen helytelenül írják.

Mondhatná valaki, hogy könnyen okoskodom, hiszen magyar szakos vagyok. De ugyanezt megírhattam volna akkor is, ha például matematika szakot végeztem volna.

Hiszen tízéves koromban még a fellegekben voltak későbbi tanulmányaim. És mindenki volt tízéves alapiskolás, meg aztán a szótárakban (akár hagyományos, akár online) utána lehet nézni.

Most már csak azon bosszankodom, hogy vasárnap a rádiót hallgatva azt hangoztatták felettébb sűrűn, hogy végre kisütött a nap, ha még nincs is kimondottan nyári meleg, de minden jel arra utal, hogy előbb-utóbb visszajön az esőmentes, harminc fok fölötti idő. Hát igen, a nyaralók számára kellemetlen a hűvös időjárás, de a termőföldnek, és egyáltalán a természetnek, ezzel együtt az embereknek jólesik, ha jól esik.

Megosztás
Címkék