Jogállamisági bunkó
Érdekes, inkább felháborító színjátékokat produkál az Európai Parlament. Az egyik nap azért kezd vudutáncba a neoliberális jogtipró társaság, mert valamelyik tagállam megszüntet egy hivatalt, másnap meg azért, mert egy másik tagállam létrehoz egy másik hivatalt. Hogy a megszüntetés vagy a létrehozás jogállami szempontból helyes-e, mindig attól függ, hogy kiről van szó.
Minap Emmanuel Macron aláírta az új francia bevándorlási törvényt. Egy nappal azt követően, hogy az alkotmánybíróság (a franciáknál alkotmánytanács) kicsit kozmetikázott rajta. A fennkölt testület egészen véletlenül, természetesen függetlenül és minden elfogultságtól mentesen a törvény negyven százalékát a kukába dobta. Hogy, hogy nem, éppen azokat a passzusokat, amelyeket szigorításként a jobboldal javasolt. Pedig ezek a javaslatok úgy kerültek a törvény tervezetébe, hogy a jobboldal és a kormány megegyezett róluk.
A vak is láthatja, hogy Franciaországban olajozottan működik a „fékek és egyensúlyok” rendszere. Amit a Marin Le Pen által javasolt Nemzeti Tömörülés javasol, azt egyszerűen kivágják, amit a liberális baloldal jónak talál, azt elfogadják. Az elnök meg aláírja.
A kabaré legszebb fejezete, hogy az alkotmánytanács elnöke nem az egyoldalú herélést tartja „nagyon aggasztónak”, hanem azt, hogy a jobboldal kétségbe vonja a kilenctagú testület függetlenségét. Franciaországban tehát teljesen fölöslegesen születnek megegyezések, jön az invizítorok patyolattiszta csapata, és lehóhérolja őket. Mi sem természetesebb, hogy mindez jogállamice teljesen rendben levő. Az Európai Parlamentben ilyenkor jótékony csend honol, és mindenki a cipője orrát nézegeti.
Ám míg a francia törvénykezés és jogalkotás a szeplőtelen fogantatás kategóriájába tartozik, az Európai Parlament libernyák tagozata üvöltésben tör ki, és kötelezettségszegési eljárással büntetné Szlovákiát, ha az új kormány meg akarja szüntetni a Speciális Ügyészi Hivatalt (ÚŠP). Ugyancsak kötelezettségszegési eljárás fenyegeti Magyarországot, mert a magyar kormány merészelte létrehozni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. Hogy is van ez? Az egyik tagállamban azt csinálnak, amit akarnak, a másik (és a harmadik) esetében a svéd, a holland vagy a finn parlamenti képviselő veszi magának a jogot, hogy belepofázzon, mit tartson jónak és jogszerűnek az illető ország parlamentje, kormánya, választott testülete.
Arról kevés szó esik, miért akarja a negyedik Fico-kormány megszüntetni az ÚŠP-t. Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, a speciális ügyészség a nyolc kerületi ügyészség mellett kilencedikként funkcionál, és bár a főügyészség afféle „különleges ügyosztályaként” jött létre, a többivel ellentétben nem felel sem a főügyészségnek, sem az igazságügyi minisztériumnak, sem senkinek. Vagyis ellenőrizhetetlen és megfellebbezhetetlen, afféle állam az államban.
Daniel Lipšic speciális ügyész vezetésével, aki politikai jelöltként vezeti a „szuperfüggetlen” hivatalt. Szemmel láthatóan egy teljesen fölösleges hivatalról van szó, amelyet még a Dzurinda-kormány hozott létre éppen Lipšic igazságügyi minisztersége idején a szervezett bűnözés és a korrupciós ügyek kivizsgálására, amivel tulajdonképpen megkérdőjelezték a többi ügyész kompetenciáját és rátermettségét, a főügyészség ellenőrző szerepét. (És jöttek a Gorilla-ügyek.)
A Szuverenitásvédelmi Hivatal létrejötte szintén szálka a brüsszelita libernyákulum szemében, mert bevallottan a magyar állam szuverenitását és függetlenségét hivatott védeni a külföldről érkező politikai befolyással és támadásokkal szemben. Ez esetben is egy uniós tagállam belső jogrendjéről van szó, amelyhez az EU-nak annyi köze van, mint fókavadásznak az olivatermesztéshez, vagy mint transzvesztitának a magyar óvodások csendes pihenőjéhez.
Az Európai Parlament ízlésvilágát ismerjük, mindenbe beleverné az orrát, amihez semmi köze. A jogállamiság ugyanis minden EU-s tagországban más-más hivatali hierarchiában és államszerkezet révén működhet (mint látjuk a francia példán), nincs egy központi EU-s irányelv, amely megszabná az államok formáját, hivatali rendjét.
Az Európai Unió nem azért jött létre, hogy csendőre legyen minden államnak, és erőszakkal kényszerítse a tagállamokat a saját érdekeik elleni létezésre. Ehhez sem kompetenciája sem felhatalmazása. Erkölcsi joga pedig egyáltalán nincs, pláne úgy, hogy az EU vezetői gyakorlatilag leválthatatlanok, visszahívhatatlanok és ellenőrizhetetlenek.
A szlovák ÚŠP létrehozását annak idején a kormány javaslatára a parlament hagyta jóvá, most pedig ugyancsak a parlament fogja megszüntetni. A magyar Szuverenitásvédelmi Hivatalra pedig nem lenne szükség, ha Magyarországot nem érnék állandóan a függetlenségét megkérdőjelező támadások és durva befolyásolási kísérletek. Ezek a száraz tények, függetlenül attól, hogy az éppen ellenzékben levő politikai erők hányezer embert toboroznak az utcára tiltakozni, vagy milyen erővel lobbiznak Brüsszelben az éppen demokratikusan megválasztott kormányuk ellen. Brüsszelben (egyelőre) az a gyakorlat, hogy a liberális kormányok buksiját megsimogatják, a konzervatív, szuverenista kormányokat pedig a jogállamiságnak nevezett bunkóval verik.
