Inkvizítorok igazsága
A képernyőn durva csatajelenet: Donald Tusk rohamrendőrséggel vereti agyba-főbe a tüntető lengyel gazdákat. Mintha legalábbis rablógyilkosok lázadását akarná tűzzel-vassal elfojtani. Sebesült gazdák Varsó utcáin.
Ha a törvények és a hely erkölcsi teherbírása engedné, meddig merne elmenni Donald Tusk és nemzetgyilkos kompániája? (A buldog, ha engedik, vagy éppen uszítják, nem áll meg félúton.). Elnézve a hatalom őrjöngését, talán már nem is adekvát reakcióként Władysław Reymont lengyel regényíró alakja sejlik fel az utcakép hátterében.
Ezzel szemben a nemzet újsütetű liberális miniszterelnöke, Donald Tusk mintha az ipari forradalom szörnyszülöttje lenne. Vagy annál is rosszabb. Hiszen a paraszti munka gépesítése (amellett, hogy csökkentette az éhínséget) önmagában nem tüntette el a paraszti mentalitásból az évszázados szakrális reflexeket, azt az egészséges értékítéletet, amelynek mindenkori viszonyítási alapjai a teremtett világ arányai, törvényei, és nem a fedezet nélkül nyomtatott dollárok voltak. Reymont ragaszkodása a lengyel földhöz messze megelőzi azt a liberális „nagyvonalúságot”, amelyet a Donald Tuskot (is!) hatalomba segítő pénzügyi háttérhatalom készül végleg ráerőltetni Lengyelországra, és persze az egész hagyományos keresztény világra.
Felidézhetjük Dosztojevszkij A nagy inkvizítor című írását. Jézus észrevétlenül megjelenik a székesegyház előtt tolongó tömegben. A könyörület csendes mosolyával lépdel az emberek között. Majd az inkvizítor halad át a téren. Összevonja sűrű szemöldökét, és megparancsolja az őröknek, hogy fogják el Jézust. Miután a porkolábok Jézust elvezették, az inkvizítor – a krisztusi szeretet jegyében – megáldja a népet.
Az Új Világ új igazságait, számunkra már-már alig hihető (hermetikus) körökben tervezik. A még megmaradt életösztönünkre hallgatva ideje lerántani róluk a leplet!
Megjelent a Magyar7 2024/12. számában.
