Ideologizálás vagy pragmatizmus?
Tagadhatatlanul hálás elemzői feladat egy választás után a győzelem anatómiáját vizsgálni, ennél már csak a vesztesek viselkedéstana izgalmasabb, a jellemnek ugyanis aligha van árulkodóbb megjelenési formája, mint a vesztes pozíció.
Már hetekben számoljuk az államfőválasztás óta eltelt időszakot, de a balliberális oldal még mindig rágja a gumicsontot, nem bír napirendre térni Peter Pellegrini győzelme fölött, pontosabban afölött, hogy Ivan Korčok piszkosul nagyot bukott. Nem könnyű ezt a békát lenyelni, főleg, hogy fél év alatt második kudarcát éli meg a progresszív közeg. Előbb hagyták magukat a közvélemény-kutatóik által elhülyíteni, hogy biztosan nekik terem babér a parlamenti választásokon, most pedig legerősebb védőbástyájukat, a tíz évig uralt Grassalkovich-palotát is elveszítették.
Mint annyiszor, a higgadt, tárgyilagos értékelésnek ezúttal is híján vannak liberálisék, végül is a tényekkel való szembenézés helyett könnyebb ficózni, putyinozni, hazug kampányozni, árulózni.
Persze, nem lehet elengedni a gyeplőt, az egyik kampányt még ki sem hevertük, már benne is vagyunk a másikban, a globalista hecckampányt tehát szinten kell tartani.
És ha már folyik a megbélyegzés, miért ne jutna abból a magyaroknak is. Előbb a szlovák sajtó rontott rá a Magyar Szövetség vezetőire Pellegrini támogatásáért. A bűnbakkeresésbe ezerrel beleállt a magyar sajtó liberális térfele is, és melegítik azóta is a témát, nem spórolva a magyar politikum démonizálásával, a vitriolos jelzőkkel, és ha kell, a valóság elferdítésével sem.
Láthatóan, semmi sem drága, csak sikerüljön minél többekkel elhitetni, hogy a magyar párt félgarasért adta el magát.
És hogy a hangulatkeltésben is meglegyen a választás gyönyöre, hirdetik a másik, üzenetnek szánt maszlagot is, miszerint a párt épp csak vegetál, széthullás előtti állapotban van, voksokat már nem szabad ráfecsérelni.
Vegytiszta logikája van az orvtámadásoknak, hiszen a „mikroadományozóknak” is véges a türelmük, két hónap múlva veretes győzelmet kellene aratni a progresszívoknak, különben mi végre volt értelme megerősíteni, kistafírungozni a liberális médiát, ha a magyar politika továbbra is tényező, ha közösségünkben a nemzeti konzervatív értékrend még mindig számottevő erőt jelent?
Azért az meglehetősen bizarr, amikor azok a lapok, és azok az újságírók támadják a magyar pártot a döntéséért, akik 2016-ban hónapokig mást sem tettek, csak hosszú, kínos, érvek nélküli írásokban védték az akkori vegyespártot,
miután Bugár Béláék, közösségünket érintő ügyeinket feladva, minden komolyabb feltétel nélkül beléptek Robert Fico kormányába, csupán a vályú csábításának engedve.
Forró Krisztián és a Magyar Szövetség vezetői nem személyes jólétük miatt, nem az akol melegéért és a tele vályúért álltak Peter Pellegrini mellé, hanem azért, hogy magyar ügyeinket tárgyalási alapul az asztalra tegyék. Az ellenérdekelteknek nehéz lehet azzal mit kezdeni, hogy Forró a választások után is találkozik Pellegrinivel, és nem azért, hogy meglegyen az esti híradóban a rövid bejátszó. Az eddigiek alapján a tárgyalásokon a fontos és az érzékeny témák is sorra kerülnek.
A gazdasági kérdések és a régiók fejlesztésének lehetőségei mellett – most először – alkalom nyílt arra is, hogy a magyar pártvezető beszélhessen a Beneš-dekrétumokról, illetve a dekrétumokra való hivatkozással történt földelkobzásokról.
Erre eddig szlovák politikus hajlandóságot sem mutatott, s ugyan áttörés most sem történt, de legalább esélyt kapott a magyar álláspont, és ezzel kezdetét veheti egy hosszú, egyáltalán nem könnyű folyamat, aminek a vége nem látszik, de a józan érvek akár eredményt is szülhetnek. Nem kevésbé fontos, hogy a pártelnök az iskolaügyi miniszterrel is tárgyalóasztalhoz ült, ahol Tomáš Drucker egyebek mellett a szlováknyelv-oktatás kérdésében hallgathatta meg a magyar érveket. Ez ügyben sem történt évek óta előrelépés, holott köztudott, sok szülőnél az iskolaválasztáskor épp ez az egyik kulcskérdés.
A Magyar Szövetségnek tehát parlamenten kívüli pártként is van mozgástere, rajtuk múlik, hogyan tudnak majd a folytatásban a lehetőséggel élni.
Várhatóan az elkövetkező időszak is próbára teszi a párt ellenállóképességét, sok az ellenérdekelt, borítékolhatóan a közösségi tér elszabadult megmondói és a liberális média támadásai sem csitulnak majd, hiszen a házi feladatot teljesíteni kell. De ez akár izgalmassá is teheti a magyar politikát, ha a párt vezetőiben lesz elég kurázsi, hogy ne törődjenek az álszent finnyogással és az alantas attakkal.
Néha bizony hasznos kitekinteni a saját kis világunkból, és most elég lenne csak Erdélyig néznünk. Az RMDSZ az elmúlt években, évtizedekben nem veszett el a kivel nem, és kivel igen alapú ideologizálgatásban, és ezt a választóik is elfogadták. Magyar pártként, értékrendjüket nem feladva, de a közösségük céljait követve, kellő pragmatizmussal mozognak a román politikai dzsumbujban.
Tanulhatnánk is tőlük.
Megjelent a Magyar7 hetilap 17. számában.
