Három a magyar igazság!?
Egész Európa, de a világ más részei is aggódva figyelik a németországi történéseket. A napokban veszi át az új kormány a hatalmat, élén egy szociáldemokratával, aki annak idején még Schröder alatt „szocializálódott“. Ez még nem volna nagy baj, hiszen voltak már a német szocdemek kormányon.
Helmut Kohl és Angela Merkel után nehéz lesz lenyelni egy olyan irányzatot, amit Koenen Krisztina újságíró fogalmazott meg: „ez a nap egy új korszak kezdete lesz, amelyben az egész társadalmat elkötelezik a klíma-, gender- és a fehérellenes fajideológia követésére, a család és a német nemzet feladására, és amelyben a parlamentáris demokrácia már csupán üres formaként fog tovább létezni“
Ismerve az elmúlt 150 év német történelmét – ennek hallatán – az ember hátán feláll a szőr! Még akkor is, ha ténylegesen nem is lesz igaz.
Látva a szociáldemokrata kancellár(jelölt) Olaf Scholz eddigi politikai pályafutását, bátran feltételehető, hogy az SPD nem lesz az új német kormánykoalíció vezető ereje, Scholz pedig egy jólöltözött kirakatbábuként fogja végignézni a kontraszelektált neozöldek őrjöngését.
Az új országvezetés néhány fontos tárcája a zöldek kezébe került. A kiszemelt tárcavezetők pedig...hm...első meglátásra – csupa kontraszelektált személyiségek, akikhez hasonlót tucatjával lehet találni az esti berlini Alexanderplatzon.
A gond – úgy látszik – a neozöldek körül lesz. Azért biggyesztettem ide a „neo“ szócskát, mert már évek óta kísértetiesen hasonlítanak a görögdinnyére: kívülről haragoszöldek, belül meg vörösek.
Meg aztán Murphy után szabadon: „semmi sem olyan rossz, hogy még rosszabb ne lehetne“
A sors pedig úgy hozta, hogy az új német külpolitika irányítója - külügyminisztere Annalena Baerbock lesz, éppen a „görögdinnyések“ társaságából (akit mindenféle hazugságon és csúsztatáson kaptak rajta). Még meg sem száradt fején a tojáshéj (mert semmi diplomáciai tapasztalata nincs) és máris nekiment az oroszoknak, Kínának meg a pofozható EU-tagoknak – Lengyelországnak és Magyarországnak is. Meghirdette, hogy „értékorientált” és „feminista” külpolitikát fog folytatni, természetesen és hagyományosan a német felsőbbrendűségi küldetéstudat tükrében.
„A németséggel sohasem tudtam mit kezdeni”, mondta egyszer, és ezt a mondását jó lesz komolyan venni. „Hányingert kapok, ha a hazaszeretet szót hallom”, nyilatkozta máskor, sokkal korábban.
A németek kultúrájának istápolását pedig az a „görögdinnyés“ Claudia Roth fogja vezetni, aki anarchista zenekar-menedzserként kezdte annak idején – még felöltözni sem tud rendesen.
A szocdem-neozöld szimpatizánsokra és választókra a jövőben szerintük nagy szükség lesz, ezért újra megnyílnak a migránscsatornák és befogadnak mindenkit, aki Németországot választja a szociális segély kifizetési helyéül.
Most azonban menjünk kicsit vissza a múltba, úgy száz évet. A német császárság lebontása, az I. világháború lövészárkai, majd Hitler, hatalomra jutása után - némi bajor sör segédletével - a II. világháborúban felégette a fél világot és a végén Németországot is.
Most, miután a gender, az LMBTQ, BLM, a „zöldesítés“ (széntelenítés, atomtalanítás) lesz a legfontosabb dolog Németországban (az Európai Egyesült Államokról - Németország führersége alatt most ne értekezzünk), úgy tűnik, hogy a németek újra az elképzelt „jó“ jövő nevében egy totalitást akarnak kiépíteni.
A barna meg a vörös után jöhet a zöld. A küldetéstudat és már-már a beteges (gonoszkodó) precizitás újra tönkreteheti Németországot, majd egész Európát, mint az már kétszer megtörtént.
A nagyobb gond ott volt, hogy mindkét esetben a Monarchia és a Magyar Királyság Németország mellé állt és (sajna!) kitartott a végsőkig. Kétszeri tönkremenetele borítékolható volt. Ha pedig jól megnézzük a károkat, akkor ebből a mai Magyarország jött ki a legnagyobb veszteséggel – óriási területvesztés, nem volt Marshall-segély, de volt kommunizmus, negyedszázados hadisarc, stb.
Kelet-Európának és benne a V4-eknek most kell majd nagyon észnél lenni. Ha ez az új német kormány nem bukik meg gyorsan (pl. a CDU-CSU gazdasági körök „hathatós segítségével“), akkor fel kell készülni egy ideológiai háborúra, aminek nem tudni mi lesz a vége...
Nekünk, azonban, itt Kelet Európában, magyarként nem kellene betartani a „Három a magyar igazság“ szólásmondást, nem kéne e téren feltétlenül a barna-vörös-zöld vonal mentén harmadszor is beállni Németország mögé. A liberális és zöld demokrácia mentén Németországnak joga van magát tönkretenni és kitermelni az „Untermensch“ új, modern embertípust. Nekünk nem kéne okvetlenül ebben segédkezni - már csak az eddigi tapasztalatok alapján sem.
Inkább három lépés távolság...
