Gyimesi szerint az is nehezebbé tesz, ami nem korlátoz
Van némi ellentmondás Gyimesi György nyelvtörvényről gondolt állításai között. Egyrészt felesleges és kerülendő pánikkeltésnek véli a módosítás körüli mediális hercehurcát, valamint a Magyar Szövetség ezirányú politikai lépéseit. Nem indokolja szerinte semmi, mivel nincs veszélyben a kisebbségi nyelvhasználati jog. „A módosítás nem fogja korlátozni a nemzetiségek nyelvének használatát”- jelentette ki.
Másrészt viszont ugyanabban az interjúban azt is elismeri, hogy a nyelvtörvény módosítása nehezebbé teszi a kisebbségi nyelvek használatát, és újabb feladatok elé állít. Azt is hozzáteszi, hogy a „a javaslatban vannak olyanok, amiket én nem tennék bele.” Viszont ahogy mostanában közeledik Gyimesi a Szlovák Nemzeti Párthoz, még az is előfordulhat, hogy egyszer még beletenné azt is, amit most még nem.
Akkor most mi van? Nem kell tartani tőle, vagy azért mégiscsak aggódjunk? Nem kell ugyan attól félni, hogy ellehetetleníti a kisebbségi nyelvhasználatot, de ugyanakkor mégis nehezebbé teszi azt?
Korábban azt mondta, hogy nincs semmi ok az aggodalomra, pánikkeltés az egész módosítás miatt kirobbant ügy, és Šimkovičová miniszter asszonyt könnyen le lehet venni a lábáról egy virágcsokorral, és a nemzetiekhez tartozó kulturális tárca boszorkánykonyhájában minden könnyen elintézhető, visszavonható, formálható Taraba környezetvédelmi miniszterrel közösen.
Hajlik ám, de mindene! Nagy dérrel-dúrral érkezett Gyimesi a Szövetségbe, többen el is hagyták a pártot miatta, most pedig ugyanolyan hévvel hátrál ki belőle. A választási kampányban még szinte túlharsogta, túlmagyarkodta a Szövetséget, a sikertelen választások után a párt alelnökeként aztán lassan önálló utat kezdett el járni, a Magyar Szövetség kongresszusán pedig már nem volt hajlandó tisztséget vállalni. Közben pedig ahogy távolodott a Magyar Szövetségtől, úgy kezdett el szép lassan dörgölődzni a szlovák kormánypártokhoz, mivel szerinte pártszinten az önálló etnikai politizálásnak vége!
Igaz, már nincs a Magyar Szövetség főszereplői között, statiszta pedig úgy tűnik, nem kíván lenni, bár egyelőre még tagja a párt csicseri alapszervezetének. A dél-szlovákiai csatornahálózat kiépítéséért lesz felelős. A Magyar Szövetség nem lát kivetnivalót ebben, a párt elnöke csak a kommunikációt hiányolja, és az időzítést kifogásolja:
„Mindez egy időben történik azzal, hogy ugyanehhez a kormánypárthoz tartozó tárca a nyelvtörvény egy olyan munkaváltozatát teszi le az asztalra, ami – legyen bármilyen a tálalása – komoly hátrányokkal bírhat a kisebbségi, ezen belül a magyar nyelvhasználatra” – jelentette ki Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. Vagyis akkor állt oda Gyimesi az SNS mellé, amikor a nemzetiek a kulturális miniszterük által, számunkra igencsak rosszemlékű múltat idéző, kulcsfontosságú törvénymódosítást készít elő.
Valószínűleg csatornaszakértőként Gyimesi ezt befolyásolni nem fogja tudni, ahogy virágcsokorral sem tudta, de valami úgy odasodorta őt a nemzetiekhez, mint ahogy annak idején Matovič közelébe került.
Közben persze volt egy kis kitérője a magyar pártba. A kérdés csupán az, hogy melyik az igazi arca, mi a prioritása Gyimesi Györgynek: amit a parlamenti választási kampányban hirdetett lépten-nyomon a felvidéki magyarságnak, vagy a mostani összebútorozás a Szlovák Nemzeti Párttal, a nyelvtörvény-módosítás kiagyalójával.
