2023. január 20., 08:34

Grúzia, és a szükséges légvédelmi rendszere

A külföldi sajtót szemlézve érdekes hírre bukkantam. Ukrajna visszakéri Grúziától azokat a légvédelmi rakétákat, amelyet még 2008-ban az ukránoktól vásárolt meg. A grúzok azonban nem hajlandók erre. Vajon mi lehet annak az oka, hogy Grúzia ennyire ragaszkodik a fegyvereihez? Talán ők is tartanak egy esetleges orosz inváziótól, vagy valami más van a háttérben?

grúz zászló
Fotó: Pixabay

Az orosz–ukrán háborúban mindkét fél igyekszik beszerezni a szükséges fegyvereket ahhoz, hogy a harcokat tovább tudják folytatni. Ukrajna a védekező fél, így nekik van leginkább szükségük a légvédelmi eszközökre. Az elmúlt időszakban kaptak is bőven belőlük, főleg a Nyugattól, elsősorban az amerikaiaktól. Csehország és Szlovákia is küldött légvédelmi eszközöket, utóbbi S-300-as légvédelmi rakétákat.

A Nyugat, illetve a NATO tagországok tehát folyamatosan támogatják Ukrajnát a fegyverszállítmányokkal. Az ukránok pedig igyekeznek mindent megtenni azért, hogy minél több országtól kapjanak segítséget. Még olyanoktól is, amelyek nem tagjai a NATO-nak.

Grúziától azt a Buk védelmi rendszert próbálják visszaszerezni, amelyet még 2008-ban adtak át. Pontosabban Grúzia vásárolta meg tőlük. Ukrajna álláspontját ismerjük. A háborús helyzetben minden követ megmozgat, hogy beszerezze a szükséges fegyvereket. Meg lehet érteni, de az azért elég meredek, hogy pont egy olyan országtól kérnek fegyvert, amely szintén veszélyeztetve érezheti magát. Na, de nézzük, mi a helyzet Grúziával?

2008-ban Kínában zajlottak a nyári ötkarikás játékok. Amikor a világ az olimpia megnyitójára figyelt, Grúzia váratlan támadást indított Dél-Oszétia ellen (később a másik szakadár régió, Abházia is belesodródott a konfliktusba), ahol orosz katonai csapatok egyfajta békefenntartóként állomásoztak. Dél-Oszétia 1991-ben, az utóbbi egy évre rá szakadt el Grúziától az oroszok hathatós támogatásával. A két tartomány azonban ma is hivatalosan Grúzia része. A történetet az is bonyolította, hogy Grúzia a NATO és az Európai Unió felé kacsingatott, így az orosz vezetés mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy Grúzia integrálódjon a NATO-ba és az EU-ba. Tbiliszi abban reménykedett, hogy a két tartományt sikerül visszaszerezni, és ebben a Nyugat a segítségére siet.

Ez viszont nem történt meg, és az oroszok benyomultak Grúziába is, még a fővárost, Tbiliszit is támadták. Győzött a túlerő, a grúzok kénytelenek voltak belenyugodni abba, hogy de facto elveszítették Dél-Oszétiát és Abháziát, amelyek, ha nem is Oroszország részei, de az orosz befolyási övezethez tartoznak.

A grúzok gyakorlatilag belenyugodtak a helyzetükbe, és az Európai Unió, illetve a NATO-integrációjukat befagyasztották, mert nem akarnak még egy konfliktust az oroszokkal. Élénken él emlékezetükben, hogy 2008-ban villámháborúval, öt nap alatt eloszlatták a grúz reményeket. Szerintem Ukrajna esetében is hasonló forgatókönyvet tervezett az orosz vezetés, ám ez a háború azért teljesen más, mert a Nyugat segíti a harcoló ukránokat. Az orosz–ukrán háború kitörését követően azonban Grúziában is megváltozott a helyzet, hiszen egy Nyugat-barát kormány van hatalmon, amely újra megnyitná Grúzia NATO és EU-csatlakozását.

A kérdés csak az, hogy ezt milyen komolyan gondolják. Mert ha ezek a merész tervek egyre reálisabbá válnak, és Tbiliszi konkrét lépéseket is tesz, akkor az orosz politikai vezetés részéről újra elmérgesedhet a viszony.

És vajon mennyire elszánt Grúzia, hogy merészeket lépjen? A jelenlegi politikai helyzetből kiindulva egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy Grúzia megtartja légvédelmi rakétáit. Egyszerűen nem teheti meg, hogy lemondjon ezekről Ukrajna javára. Grúzia egyébként semlegesen viszonyul az orosz–ukrán háborúhoz, nem szankcionál, de fegyvereket sem szállít egyik félnek sem.

Megjelent a Magyar7 2023/3. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.