2021. március 10., 17:09

Felháborodtunk! Mondjuk, száz év után itt volt az ideje

Hétfői sajtótájékoztatóján az MKP elnöke és alelnöke, valamint a legnagyobb kormánypárt parlamenti képviselője, Gyimesi György közösen értékelte a szlovák külügy legutóbbi vitustáncát. Ami minden volt, csak nem európai, nem demokratikus, nem a nemzetek békés egymás mellett élése mellett állt ki. Inkább a töketlenségről szólt, a komplexusokkal terhelt nemzeti lét megnyilvánulásáról. Nem szerencsés, amikor egy külügyi államtitkár az ország majdnem tíz százalékát kitevő lakosságot biztonsági kockázatnak nevezi.

Fotó: Lamos Csaba

A szlovákság a magyar államiság keretében mégiscsak meg tudta őrizni az identitását. Csak pusztán a véletlen folytán űzte el magyarok százezreit ez első, majd a második világháború után. Ligetfalun sem internáltak és gyilkoltak magyarokat, és csupán racionális gazdasági megfontolások alapján tették éhségzónává a magyarok által lakott régiókat.

Vannak történetek, amellyel a szlovákság nem számolt el magával. A Tiso-kormány sem adta el az itt élő zsidókat, csupán mindegyikükért fizetett a Birodalomnak az ellátásért, de hát Európában akkor ez volt a trendi, nem kell őket megróni több tízezer zsidó haláláért.

Mert hasonulni tudni kell egy kis nemzetnek; ha kell, akkor a pánszláv orosz vonatra szállunk fel, máskor meg nagyon európaiak, nagyon atlantiak vagyunk.

És ha mindezzel az ősellenség Magyarországon tudunk egyet szúrni, az „autokrata, populista, illiberális” Orbán rezsimjén, akkor az dupla siker. Még a fejünk búbját is megsimizik majd az ideiglenesen itt tartózkodó nyugat-európai autógyárak által kialakított protektorátus valódi irányítói.

Persze nem kell bántani a mi kis államtitkárunkat, aki a biztonsági veszélyt jelentő 10 százaléknyi népességnek is az államtitkára, hiszen ezt tanulta, ezt szokta meg. Mikor nagy a baj, akkor mégiscsak jobb, ha az emberek a magyarokon csámcsognak.

Mi pedig megszokhattuk, hogy Szlovákiában, szabadságjogok ide meg oda, humanista, európai eszmék meg miegymás, végeredményként a szlovák liberálistól is csak soviniszta hozzáállást várhatunk.

Márpedig nagy a baj, a kormány szétesőben, akár még a vörös Fico is visszatérhet, miközben a kormányfő zseniálisan összeállított koalíciójából simán kihagyhatja őket, a renitens kispártot.

Unalmas már, hogy évtizedek óta minden konfliktus eltussolásakor miránk hárul ez az áldozati szerep, nekünk kell elfedni a valóságot. A sajtótájékoztatón Gyimesi nyíltan kimondta, hogy az egész konfliktus mögött látni kell, az SaS ütni akart a legnagyobb kormánypárton. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy az MKP-t is belekeverte a koalíciós adok-kapokba.

A történeten ezzel át is lehetne lépni, de a baj nagyobb. A gond az, hogy száz éve vagyunk nemzetbiztonsági kockázat a szlovák államiságra nézve, miközben több más európai kisebbséggel ellentétben egyetlen erőszakcselekmény sem kötődik a felvidéki magyarsághoz. Folyamatosan, többszörösen kell bizonygatnunk a lojalitásunkat egy olyan állammal szemben, amely nem fejleszti gazdaságilag a régióinkat, szándékosan úgy húzza meg a közigazgatási határokat, nehogy a kezünkbe vehessük a sorsunkat, tudatosan sorvasztja az oktatásunkat, kultúránkat, szinte ösztönzi a régióinkból való elvándorlást, teret adva az olyan mértékű asszimilációnak, amilyet a szlovákok a Magyar Királyságban való létük során soha nem tapasztalhattak.

Másodrendű állampolgároknak érezzük magunkat, kedves szlovák kávéháziak! Mert bár itt dolgozunk, itt fizetjük az adóinkat, építjük ezt a mi mostohaállamunkat, mégis, a kultúránk, az oktatásunk, a vállalkozásaink fejlesztésére csak a magyar államtól kapunk támogatást, nem tőletek.

A tudni ki által jól megfizetett szlovák liberális média, beleértve a magyar Új Szót is, jól megfizetett oknyomozó riportot tett közzé, hogy a magyar kormány mennyivel is támogatja a felvidéki magyarokat. Riadót fújva, hogy Orbán ezzel akar befolyást szerezni Szlovákiában, márpedig Orbán az egyik legfőbb ellenség a nagy globális törekvések előtt. Kedves szlovák kávéházi elit, esetleg nem lehetne azzal foglalkozni, hogy a Szlovákiában élő magyarokat, ez a demokratikus, liberális és humánus szlovák állam mennyivel is lopja meg, amikor nem nyújt megfelelő forrásokat nemzeti intézményeink, kultúránk, oktatásunk vagy régiós gazdaságunk fejlesztésére? Ez lenne csak az igazi oknyomozás!

Igen, tolvajt kiáltok, mert felelősségük, hogy a sovinizmusuk miatt megfeleződött a magyarságunk száma, miközben a szlovákságé megduplázódott. Mondjuk ki: ez egy nacionalista állam, ami fokozatosan sorvasztja el az itt élő magyarságot. A külügyminiszteretek, az államtitkárotok bizonyítja, hogy száz év után semmi sem változott. Ma is gond elfogadni Magyarország kinyújtott jobb kezét, kínos elfogadni a segítséget tőle, kínos vele együttműködni.

Siralmas a szlovák külügyminiszter hétfő esti közösségi oldalán tett bejegyzése, ahol kényszeredetten köszönetet mond a Magyarországnak a 27 lélegeztetőgépért, mivel erre Berényi József még pénteken felhívta a figyelmét.

Siralmas, hogy a szlovák média többre becsülte 30 osztrák orvos érkezését a novemberi tesztelésre, mint 200 magyar orvosét. Siralmas, hogy többre becsüli a franciák által adott 15 ezer vakcina érkezését, mint a magyar külügyminiszter segítségét kétmillió orosz vakcina beszerzésénél.

De leginkább az a siralmas, hogy ezzel a jelenséggel mi magunk sem tudunk mit kezdeni. Nem tudjuk visszaállítani azt az ezer évig jól működő társnemzeti létet, ahol mindkét nemzet képes volt megbecsülni a másikat. Trianonnak, és az utána jövő cseh uralomnak ez az ellenségkép kialakítása a legnagyobb bűne. Ezen kellene túllépni, ezt kellene megváltoztatni. A magyarok részéről megvan a szándék, és úgy hiszem, a szlovákság részéről is meg volna, ha nem hagyná befolyásolni magát a globális érdekeket szolgáló médiától, politikusaitól. Ne engedjük, hogy megosszanak minket, hogy így uralkodjanak rajtunk!

Megosztás
Címkék