Európai tanügyek
Iskolákról olvasok, más népek, más országok tanügyi gondjairól. Az egyetemekkel kezdődött, a lázadó – örökös – ifjúsággal, okos gondolatokkal, hogy aki kamaszként-ifjúként nem volt baloldali, férfikorában meg nem lett komoly konzervatív, valahol kisiklatta az életét.
Amerikában, Nagy-Britanniában és úgy általában véve a Nyugaton már látni, egyre világosabban, hogy – egyelőre – vége a tudás hatalmának. Egykor érték volt okos tudósok diákjának lenni, megküzdeni, kiállni a próbákat, a tehetség mellé kitartást és szorgalmat, igényességet felmutatni. Megélni a valódi akadémiai szabadságot, megismerni a különböző nézeteket, ütköztetni azokat, elgondolkodni rajtuk, logikusan érvelni, saját következtetéseket levonni az ismeretekből. Ma fontosabb az új eszméket kelepelni, s akinek elvárása van velünk szemben, azt kiebrudalni az állásából. Alapvető emberi jog lett, hogy a félanalfabéta ugyanannyit ér, mint a tudós kutató. Persze akkor, ha van rá pénze. Mert a fejlett Nyugaton borsos tandíj fejében lehet progresszív élharcosa lenni az új globális világnak. A valódi tudás ma kiváltság.
Németország néhány évtized alatt több millió bevándorlót fogadott be, párhuzamosan az ország iskolarendszere is átalakult, azonban a sokszínűség nem vált erősségévé. A tanárok és iskolai vezetők újfajta nehézségekkel birkóznak, túlterheltek, egyre több a kiégett és pályaelhagyó a soraikban. A Die Welt interjújában Norma Grube iskolaigazgató arról számolt be, hogy sok gyermek nehezen beszél németül, a szülői értekezleteken pedig rendszeresen tolmácsra van szükség. Azt is elmondta, hogy 23 különböző nemzet találkozik az iskolája udvarán, akik közül néhányan egyáltalán nem értik egymást, és akik néha ellenséges régiókból származnak. Ráadásul a tanárokkal szembeni agresszió és tiszteletlenség olyan szintű, hogy sokan közülük képtelenek megbirkózni vele. Berlinben a diákok 40 százaléka nem beszéli anyanyelvként a németet, az olyan városokban, mint Hamburg, pedig a diákok többsége migráns hátterű. Az oktatás nehézkes és frontális, gyakran elhanyagolt, rosszul felszerelt épületekben folyik. Az általános színvonal is romlik (a PISA-felmérések is ezt mutatják). Sok a korai iskolaelhagyó gyerek, a gyakori osztályismétlések miatt, maga az iskolarendszer is komoly gondokat okoz, mivel ötödik-hatodik osztály után már középiskolát kell választaniuk a diákoknak.
Az ingyenes német állami iskolákból egyre több szülő viszi át a gyerekét fizetős magánintézménybe. (Az átlagos éves tandíj 2000 euró körül mozog.) A szakértők attól tartanak, hogy a színvonalas oktatás hamarosan a jómódúak kiváltsága lesz. Németország ugyan még messze van az olyan mértékű esélyegyenlőtlenségtől, amilyet a magániskolák rendszere például az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban teremtett.
Megjelent a Magyar7 2025/29. számában.
