Molnár Judit

2019. június 26., 16:19

Érzéketlenek érzékenysége

Kicsapta a biztosítékot a szlovák külügyben, hogy a magyar Országgyűlés 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve, a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A legtöbbünket a szlovák álláspont aligha lepte meg, legfeljebb ismét szembesít a rögvalósággal, érzékeny kérdésekben nincs szlovák–magyar barátság, csak fals szólamok és őszintétlen mosolyok. És nincs szándék sem a helyzetünk megértésére, próbálkozás sem az elfogadásra. 

Száz év sem volt elég ahhoz, hogy kollektív tudatunk az igaztalan trianoni döntést feldolgozza, anyaországban és határon túl egyaránt. Ráadásul bennünket a mindennapi életünk, a másodrendűsítés is folyamatosan szembesít a nemzeti sorstragédiánkkal. Mert egy évszázad sem volt elég ahhoz, hogy az utódállamok megtartó erőt jelentő megoldást kínáljanak a kisebbségbe kényszerített magyar közösségeknek. Az általuk rajzolt idősík tengelyén csak a jogfosztás, a jogszűkítés és a jogkorlátozás szakaszai váltják egymást.

Ez a vesztesek és nyertesek szembenállása, az egyik oldalon a feldolgozhatatlannak tűnő sérelmekkel, a másikon az érthetetlen frusztráltsággal. Az ugyanis egyértelmű, a Trianon-trauma nem csak bennünket kínoz, a többségi társadalmak sem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni, s ugyancsak traumával viszonyulnak Trianonhoz – nehezen viselik, ha beszélünk róla, nem tűrik, ha emlékezünk rá. Érzéketlenül elutasítóak, s nem hajlandóak tudomásul sem venni, mit jelent ez a magyar néplélek számára. Jó lenne felfejteni, hogy vajon mi áll e mögött, a tudatlanság, a zsigeri gyűlölet, a jogtalanul szerzett bűntudata táplálja a frusztráltságot, vagy az igaztalan miatti félsz élteti? 

Csakhogy kellő nyitottság nélkül, a megértési szándék híján maradnak a kibeszéletlen és feldolgozatlan traumák, s tovább élnek a feszültségek. Mint ahogy a feszültségkeltésre apellál a szlovák külügyminisztérium állásfoglalása is, amikor a régi sebek feltépését és a történelmi traumák életben tartását rója fel a magyar kezdeményezésnek, megkérdőjelezve ezzel az emlékezés jogát, az összetartozás érzésének a megerősítését. Ez is azt bizonyítja, ha tehetnék, nem csak nyelvünket, de történelmi emlékezetünket is béklyóba zárnák.

Nehezményezik azt is, hogy a magyar parlament határozata azt sugallja, a szomszédos államokban, így Szlovákiában is veszélyben vannak a magyarok, diszkriminálják őket, és megfosztják jogaiktól. Lehet ezt cáfolni, mást állítani, de a számok beszédesek. Egyetlenegy tényadattal bizonyítható, hol tartunk, hogyan segít bennünket a többségi hatalom. Mert ha minden rendben lenne, akkor Dél-Szlovákiában két évtized alatt nem csökkent volna több mint 110 ezerrel a magyarok száma. Egy fogyó, asszimilálódó közösség nem a jólétről, a jogbiztonságról szól. Helyzetünk oka sok összetevőből áll: a magyaroknak nem kedvező társadalmi légkör, a kisebbségi jogrendezés, leszakadó gazdasági térségeink – hogy csak néhány tényezőt említsünk. S a jobbításáért a szlovák kormányok vajmi keveset, vagy szinte semmit nem tettek.

A magyar nemzetpolitika szerteágazó támogatási rendszere, óvodákat, iskolákat, egyházakat, vállalkozásokat, intézményeket, médiát, civil és kulturális szervezeteket, családokat támogató programjai adnak esélyt arra, hogy a közösségünk megkapaszkodjon, létezni tudjon. A fennmaradáshoz azonban hosszú távon ennél többre van szükség. Meg kell fogalmazni magunkat, jövőképünket, megmaradásunkhoz szükséges stratégiánkat – önrendelkezésünk sarokköveit. Nevükön nevezve az igényeinket, amelyekhez a keretet az önigazgatás, az autonómia teremtheti meg. Nagy lesz az ellenállás, még nagyobb az elutasítás. Ennek ellenére kellő kitartással, szívóssággal, okos érveléssel, a működő európai modellek bemutatásával kell a céljainkért tenni. S ez talán még esélyt adhat arra, hogy a közösségünk újraépítse önmagát.

A politikai térfélen hirtelen nagy lett a tülekedés, önjelölt közösségmentőkből, harsány kóklerekből, levitézlett svihákokból sincs hiány, de esélye csak annak van, aki kellő elszántsággal és bátorsággal rendelkezik egy ilyen stratégia véghezviteléhez, jó kommunikációval, minél több szövetségest keresve.

Mert különben újabb félszáz évünk sem lesz.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/26. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Pomichal Krisztián 2019. augusztus 21., szerda

Minek kell Grönland Trumpnak?

Kíváncsi rá, miért is nem totális hülyeség Trump ötlete?

Száraz Dénes 2019. augusztus 21., szerda

Patthelyzet

Azt ígérték, augusztus végéig vagy megegyeznek, vagy nem. Bejelentik, hogy közös listán indulnak a parlamenti választásokon, vagy önállóan.

N. Gyurkovits Róza 2019. augusztus 21., szerda

Szent jobbja tarthat meg bennünket

Szomorú, derűs is az ünnep, az összegezés.

Mi
Kövesdi Károly 2019. augusztus 20., kedd

Országépítők és országrombolók

Valóban, csak ennyire futja félmillió magyarnak? S valóban partnernek kell tekinteni, le kell ülni vele, és meghallgatni a feltételeit? És közben senki sem borítja fel az asztalt?

Száraz Dénes 2019. augusztus 20., kedd

Légy hű!

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...” Ilyenkor, Szent István királyunk ünnepén gyakran felhangzik megzenésítve Vörösmarty Mihály hazafias ódája, a Szózat. 

N. Gyurkovits Róza 2019. augusztus 17., szombat

Omnia mutantur…

Hirtelen jött a rövid zivatar. Ablakomon a hársfaágak kétségbeesetten kaparásztak. Messziről égdörgés, néhány fénycikázás zavart bele az éjszaka sötétjébe és a kiadós eső kopogásába.

Száraz Dénes 2019. augusztus 17., szombat

Igazi, és nem látszatösszefogásért szól a harang!

A Most-Híd pedig suszterként maradjon szépen egyelőre a kaptafánál, őrizze csak a végletekig interetnikusságát és pártelnökét!

Aich Péter 2019. augusztus 16., péntek

Álmok

Aich Péter jegyzete

Száraz Dénes 2019. augusztus 15., csütörtök

A történtek után hogyan tovább összefogási tárgyalás?

Hiteltelen emberrel nem lehet hiteles szövetséget kötni a felvidéki magyar összefogásról.

Molnár Judit 2019. augusztus 15., csütörtök

Falsra hangolt pártbeszéd

Most az MKP-n a döntés felelőssége, hogy meddig enged az időhúzásának.

Vélemény
Pomichal Krisztián: Minek kell Grönland Trumpnak?

Kíváncsi rá, miért is nem totális hülyeség Trump ötlete?

Száraz Dénes: Patthelyzet

Azt ígérték, augusztus végéig vagy megegyeznek, vagy nem. Bejelentik, hogy közös listán indulnak ...

N. Gyurkovits Róza: Szent jobbja tarthat meg bennünket

Szomorú, derűs is az ünnep, az összegezés.