Érsekújvári levél V.
Kedves Néném! Nagyon remélem, hogy a Covid „újhulláma” (harmadik vagy negyedik, ahonnan nézzük) messzire elkerüli, és ugyanolyan egészségnek örvend, mint korábban.
Mert bizony már novembert írunk! Ebben a nagy időtologatásban szinte észre sem vettük a jöttét, magam is azt gondoltam még pár napja, hogy léteznek a világon olyan helyek, ahol még mindig október van. Idén talán a valahogy elmaradt murci (burcsák), valamint a temetőlátogatási hangulat, az elődökkel való közvetlenebb „találkozás” is hozzájárult ehhez az időtlenség érzéshez.
Pedig november, kerget a december! Nem igazán kedvelem ezt a hónapot a borongós időjárása és a forradalmai miatt se nagyon. Nekünk még úgy tanították, hogy november 7-én fegyvert fogott minden szegény. De kérdem, egyrészt a szegényeknek miből telt volna pénzük fegyverre, másrészt miért volt ez nagy októberi forradalom, amikor novemberben kellett kötelezően megünnepelnünk?
Az aurórásban még nem, de a későbbiben, a november 17-i bársonyosban már ott voltunk a barikádokon, fegyverként kulcscsomóval a kezünkben. Ezzel nincs is baj, csak azzal, ami követte. A hatalom bársonyos átmentésével és hullámzásával, valamint az országszakítással. Nem lehet tudni, mit akar ez a nép! Mečiarokat, Ficókat, Slotákat vagy Dzurindákat, Radičovákat, Matovičokat? Egyszer ezt, legközelebb pedig amazt! Még szinte meg sem választotta a gyanútlan polgár az új hatalmat, már ki is ábrándult belőle. Hogyan fordulhat elő, hogy egy 2020-ban 25 százalék feletti eredménnyel győző párt hónapok óta 8 százalék körül sertepertél a felmérések szerint? Nem csoda, hogy Ficóék már megint „a spájzban vannak”…
No, de majd ezen a hónapon is túl leszünk valahogy, kedves Néném! Ugyanúgy, mint az újabb járványhullámon. Szinte már forradalmian feszült a helyzet a vakcinások és vakcinátlanok között. Úgy tűnik, hogy az oltatlanok nálunk mintha valahogy erőszakosabbak lennének, mint más nemzeteknél. Talán azért van ez így, mert még mindig többségben vannak, és a többség szeret hangadó lenni mindenhol, még a kisebbséggel szemben is.
Megfigyeltem, hogy addig volt ez így Magyarországon is, amíg a beoltottak száma át nem billent a bűvös 50 százalékos határon. Addig még harcoltak Gyurcsányék az oltás ellen, lenézték a Szputnyikot, lázítottak a kínai vakcina ellen, futkostak fűhöz-fához, Brüsszelhez, káromolva a magyarországi beszerzéseket, a keleti kapcsolatokat. Aztán ahogy a beoltottak száma egyre inkább átfordult többségbe, egy csapásra elcsitult az ellenpropaganda. Rájöttek, hogy ellenszélben nem érdemes pisilni, jobb lesz talán ebben a „témában” csöndben maradni. Persze látványosan azért nem meakulpáztak, inkább csöndben és beoltva figyelik az eseményeket: mikor, hol, mire lehet újból lecsapni. Nagy hirtelen beoltottsimogatóvá vált Magyarországon a politikai ellenzék is.
Oltottak és oltatlanok nálunk és más nemzeteknél! Lehet, hogy hamarosan így lesz ez Szlovákiában is? Adja az ég! Egyelőre még Ficóék gőzerővel védelmezik a beoltatlanok demokratikus, emberi jogait, egyelőre még elutasítanak minden ellenük irányuló óvintézkedést, a túlzott védekezést is, de reméljük, hamarosan eljön ebben a kis országban is az a nap, amikor többségbe kerülnek a beoltottak! Akkor majd besimulnak csöndben ők is. Nem érdemes ugyanis a választók többségével cicázni! Addig még viszont tüntetéseket kell szervezni és ökölrázással védekezni a Covid és a kormány ellen. Hiszen az egészségügyet, az egészségvédelmet is bármikor át lehet politizálni, ahogy kell!
Ezen persze az egyszerű ember már nem is csodálkozik, csak a vakcinát elutasító álforradalmárokon. Amikor szinte mindenhol és mindenben az emberi önzőség uralkodik, akkor a saját egészségünk védelmében miért nem vagyunk azok? Persze akadnak olyanok, akik az álhíreknek bedőlve nem hisznek a vakcina hatékonyságában. Megtehetik, és hangoztatják is, hiszen szólásszabadság van.
Hát így állunk most, kedves Néném, ebben a jobb sorsra érdemes haza leszakított északi csücskében, novemberben. Aztán jön advent meghittsége, nyugalma, a békés várakozás ideje. Addig is maradok híve, és üdvözletemet küldöm a határon túlról a határon túlra!
Megjelent a Magyar7 2021/46.számában.
