Elnöki ajándék a fa alá: lakat a szánkra
A köztársasági elnök nem sokat teketóriázott, gyorsan aláírta a Büntető Törvénykönyv módosítását, Benešestül, börtönöstül. Tévedett, aki azt gondolta, hogy csak a szlovák kormány és a parlament rosszindulata irányul ellenünk, az elnök se különb. Sehol egy józan hang, egy barátságos, megértő tekintet! A magyar elnöki tanácsadó ajánlása a szlovák pusztába kiáltott szó maradt. Igaz, Forró Krisztiánban volt annyi tartás, hogy az elnöki vétó elmaradását követően, ígéretéhez hűen azonnal lemondjon.
Mi következhet most? Aggódhatunk, felvidéki magyarok, hiszen figyelni fognak minket, a besúgó rendszer újratöltve! Aki Beneš nevét kritikusan fogja szóba hozni, a dekrétumait fenntartásokkal fogja kezelni, a kassai kormányprogram ránk vonatkozó részeit kifogásolni merészeli szóban, írásban, tettben, esetleg bármilyen kezdeményezéssel él, máris várhatja a rendőrségi idézést.
A történelemtanárok sem lesznek könnyű helyzetben a magyar iskolákban, ha nem akarják a múltat meghamisítani... A Büntető Törvénykönyvre hivatkozva feloszlathatnak minden dekrétumok elleni megmozdulást, felelősségre vonhatják a tiltakozó szervezeteket, intézményeket is.
Elhalkulnak a kocsmai beszélgetések, de ha suttogni fogunk egymás között, az is gyanússá válhat, a “felebarátok” éberek lesznek, ha rólunk van szó. Voltak és lesznek is beneši dekrétum-őrzők a strázsán, akik örülni fognak, ha lelephezhetik a „felbujtókat”!
Ki hitte volna, hogy 2025-ben a szlovák állam olyan törvényt fogad el, amely bünteti azokat, akik kifejezik nemtetszésüket a nagyszüleiktől, dédszüleiktől erőszakkal elrabolt ingatlanokért, az önkényesen kisajátított magántulajdonért. A kollektív bűnösség elvét védte meg egy uniós ország államfője Európában, miközben az állampolgárok karácsonyra, a szeretet ünnepére készülődnek.
Milyen világ ez? Milyen ország ez? Semmi se szent, az igazság elveszett! Az unokák talán még emlékeznek arra, amikor a nagyszülők szemlesütve magyarázkodtak nekik a reszlovakizációjuk miatt, amikor megtagadták magyarságukat, hogy maradhassanak a szülőföldjükön. A felvidéki magyarokat hányszor tagadta meg a szlovák állam a világháború után?
Milyen választ lehet adni Pellegrininek, Dankónak, Ficónak? Alkotmánybíróság? Európai jogorvoslat? Lassan őrlő malmok, nagyon lassan... A polgári engedetlenség egy lehetséges védekezés, egy DAC-stadionba összezsúfolódó tömeget nehezen tudnának előállítani, megbüntetni. Mint a nyelvtörvény elleni tiltakozás alkalmával. Vagy amikor iskoláinkat kellett megvédeni Mečiarék ellen. Valamit tenni kell! Nem szabad csak Magyarországra várni, támaszkodni.
Komoly kihívás vár most a Magyar Szövetségre! Parlamenten kívüli pártként hogyan tudja megtalálni a szűk ösvényt az élesen megosztott szlovák politikában? Mindenképp el kell kerülni a róka fogta csuka helyzetet, minden lehetséges követ meg kell mozgatni a hazai és nemzetközi fórumokon is. Ha Gubík Lászlóék mindent lehetségest megtesznek a Btk. módosításának eltörlése érdekében, ennek akár még mozgósító hatása is lehet a legközelebbi parlamenti választásokon.
Annyi biztos, Ficóék, Pellegrinék és Dankóék nagyon sok magyar szavazatot vesztettek el ezzel a húzásukkal, illetve nagyon sok felvidéki magyarnak nyitják fel a szemét, akik most ráébrednek, csak magunkban bízhatunk, csak a magyar parlamenti képviselet képes átütő erővel bírni, érdekeinket megfelelő módon képviselni! A felismerésért pedig köszönet, köztársasági elnök úr!
