2021. július 22., 13:40

El ne aludjuk a pártfúziót!

2018-ban alakult meg Budapesten a Magyar Alvás Szövetség. Honlapjukat úgy hirdetik, hogy azokhoz szólnak, akik számára fontos a jó alvás. Mivel a nyugodt éjszakai pihenés a határon túl is lényeges, többen úgy gondolják, hogy létrejöhetne felvidéki rokonszövetsége is.

Persze még álmunkban se gondoljunk ilyenkor a hosszabb ideje alakulófélben lévő Szövetségünkre! Esetleg csak az alvás-szövetség törekvései és a felvidéki magyar politikai egység létrejöttének félálomszerű üteme között lehet némi párhuzamot vonni. Ugyanis idestova egy esztendeje húzódik az egységesülési folyamat, és még nem látni az alagút végét. 1998-ban ezt hátszélben nem egész fél év alatt letekerte az Együttélés, az MKDM és az MPP. Most egy hasonló társadalmi helyzetben augusztus 20-án lesz már egy éve, hogy a három felvidéki magyar párt vezetői hitet tettek az egyesülés mellett. Az MKP, az Összefogás és a Most-Híd vezetői Komáromban akkor írtak alá a szándéknyilatkozatot az egységes politikai képviselet létrehozásáról. Ezt követően viszont tovább folytatódott a rivalizálás annak érdekében, hogy ki tudna jobb pozíciót kikönyökölni az egyeztetéseken. Ideológiai nézetkülönbségek csak annyiban voltak, hogy a Most-Híd szerette volna megőrizni valahogy multietnikus voltát, a másik két párt pedig az etnikai elkötelezettség mellett tette le a voksát, de ez a problémát viszonylag gyorsan kiküszöbölték. A magyar és szlovák kormányhoz fűződő kapcsolat ugyan adhatott még okot a súrlódásra, de ezt könnyen áthidalták a nemzetiségi problémákra, a szülőföldön való boldogulásra adott aránylag egységes állásponttal.

Sokkal rázósabbnak bizonyult az elhúzódó tárgyalások során az a kérdés, hogy az egyesült párt döntéshozó testületeiben milyen arányban képviseltessék magukat a felek. Igyekezték ugyan felpörgetni az eseményeket, hogy még karácsony előtt bejelenthessék az egyeztetések eredményét a nyilvánosságnak, viszont az Összefogás akkor megvétózta. Ezt követően pedig az MKP és a Most-Híd egy ideig kétoldalú tárgyalásokat folytatott.

Végül beharangozták a megegyezést, legalábbis mindenki így gondolta: március 23-án Forró Krisztián MKP-elnök, Sólymos László Híd-elnök, és Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke bejelentették: megegyeztek és új pártot hoznak létre. Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók néven. Ekkor már mindenki úgy gondolta, hogy karnyújtásnyira van a politikai egység létrejötte, és hetek, illetve csak a járvány alakulásának kérdése az egyesülési kongresszus összehívása. Az MKP OT júniusi tanácskozása viszont újra feladta a leckét a másik két pártnak. Az alapszabályba jelzett változások mellett további javaslatokkal is előállt: a megyerendszer magyarok számára kedvezőbb átalakításával, a magyar nyelv regionális nyelvként való elismerésével, a Beneš-dekrétumok kollektív bűnösségre vonatkozó része eltörlésének felvállalásával, a nemzeti színű pártlogóval és a magyar tárgyalási nyelvvel kapcsolatban is. Hogy ezek mennyire térnek el a közösen kitárgyalt részletektől, nem tudni, de azóta mintha lefékeződött volna az egyeztetési folyamat. Úgy tűnik, hogy a másik két párt nem tudott egyértelműen felsorakozni az MKP országos tanácsának határozatai mellé.

Pedig a márciusi bejelentést követően a közvéleménykutatók rövid időn belül látványos előretörést könyveltek el a Szövetség- Aliancia néven jegyzett pártformációnál, pedig még hivatalosan nem is létezett. Például a Focus a parlamenti csík alól júniusban már 5,7 százalékra mérte a Szövetséget, a köztudottan kevés magyar nemzetiségű választót megkérdező AKO pedig 5,3-5,2-re mérte be májusban - júniusban az egységes magyar párt választóit.

Utána pedig jött a visszaesés! A Focus ugyan még nem hirdetett júliusban felmérési eredményeket, de az AKO felmérése szerint a majdnem Szövetség visszaesett 4,3 százalékra. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a magyar választók várták a márciusi bejelentés folytatását, hogy a három párt tegyen végre pontot az egyesülési folyamat végére. Ez viszont késik, ami újabb bizalomvesztést eredményezhetett. Ebben persze közrejátszanak más történések is. Például a Most-Híd vezetőinek elmaradása a Gombaszögi Nyári Tábor vitájáról, vagy az OĹaNO egyetlen magyar nemzetiségű parlamenti képviselőjének sokat hangoztatott fenntartásai az egyik egységesülő párttal szemben. Kissé abszurd, hogy egy szlovák pártban politizáló magyar nemzetiségű politikus nyíltan véleményt formál a magyar egységgel kapcsolatban. Amíg nem igazol át, söpörjön inkább a saját portáján, van ott elég tisztogatni való.

Mindenesetre nyári vakáció ide, politikai uborkaszezon oda, kapaszkodni kell a tavaly augusztusban és idén márciusban kinyilvánított szándékba. Pörgessük fel tehát az eseményeket, Felvidéken nincs szükség a Magyar Alvás Szövetségre! Ébresztő – szokták kiabálni a szurkolók a hazaiaknak a focimeccseken!