Egy kevésbé jó bizonyítvány után

Lehet, ezúttal nem jött össze úgy, ahogy szeretted volna, vagy ahogy a szüleid szerették volna! Nincs semmi baj, most hiba csúszott a készülékbe. Nem figyeltél oda eléggé a tanév folyamán, kevésbé összpontosítottál akkor, amikor szükség lett volna, több volt az üresjárat. De ne add fel, ne keseredj el, lesz még jobb is, csak akarni kell!

Talán megfeledkeztél róla, hogy tartani kell az egész tanévben az egyensúlyt a tanulás és a kikapcsolódás között! Einstein mondta, hogy „Az élet olyan, mint a biciklizés – ahhoz, hogy mozgásban maradjunk, tartanunk kell az egyensúlyt.” Talán most mozgáshiányod volt, és kicsit elvesztetted az egyensúlyodat is.

Most viszont nagyon kell vigyáznod, nehogy teljesen kiábrándítsanak a rosszabb érdemjegyek, nehogy lélekben feladd, ne gondold, hogy most majd beskatulyázódsz rossz tanulónak, és innen nincs visszaút. Pedig van, skatulya nincs! Nincsenek beskatulyázott jó vagy rossz gyerekek, okosak és buták, csak motiváltak és motiválatlanok. Mert mindenkiben a kisördög mellett ott lakozik, alszik a tudásvágy valami iránt. Csak rá kell találni, megfelelő pedagógiai eszközökkel fel kell ébreszteni a tanároknak az érdeklődést valmi értékes dolog iránt. Ez részükről komoly hivatástudatot igényel.

Neked pedig be kell látnod, hogy a gépen és telón kívül létezik más világ is, az igazi, nem pedig a nettel átfestett, torzított. A legtöbb gyerek valószínűleg ott hibázza el, hogy mindenhatónak tartja, ami a képernyőn pörög előtte, átlép oda teljes énjével, nem képes különbséget tenni a valóság és a gépi világ között. Lépten-nyomon azt látni, hogy mihelyst lehetővé válik számára, azonnal a telefonjához kap, hogy gépi kapcsolatot teremtsen. Pedig megfelelően szabályozva, kordában tartva az internetes világ még segítheti is a tanulást. De nem helyettesítheti például a könyveket, az olvasást, a tanulást!

Ne felejtsd, hogy a tanulás olyan, mint a wc-papír. Szükség van rá, ha akarjuk, ha nem!  Nem szép hasonlat, de életszerű.

Tudtad, hogy Magyarországon a jeles után a jó a második legjobb édemjegy, míg Szlovákiában csak a harmadik, ami Magyarországon a közepes. Van benne logika, miért lenne jó a középszerűség? Amott a a dicséretes és a kitünő nem is érdemjegy, mert jeles és jó van helyettük, és ebben a vonatkozásban egész mást jelent az egyes és a kettes is. A kettes elégségest jelent, az egyes pedig elégtelent. Tiszta egyessel Szlovákiában lehet kérkedni, Magyarországon kevésbé.

Nem volt ez mindig így, Magyarországon 1948 előtt ilyen érdekes öt- és négyfokozatú skála dominált a következő kategóriákkal:

Ennek alapján a legjobb besorolást a példás magaviselet, a nagy szorgalom, a kitünő előmenetel és az írásbeli dolozatok csinos külalakja jelentette. A magaviselet pedig lehet tűrhető, a szorgalom hanyatló és csekély, az írásbeli dolgozatok külalakja pedig csinos és kevásbé rendes.

A jelenkorban voltaképpen mi is a rossz tanulmányi eredmény? A tanév ismétlés? Az eddig jeles tanulóból hirtelen közepes lesz? Vagy a közepesből elégséges? Nézőpont kérdése.

Kainthy Frigyes a Tanár úr kötet Magyarázom a bizonyítványt novellájában talált ilyen helyzetre is magyarázatot:

Tévedés ide vagy oda, most kicsengettek mindenkinek, a jó és kevésbé jó bizonyítványok birtokosainak egyaránt! A túlzott szülői számonkérések nem fognak javítani a kialakult  helyzeten, az önkritika viszont eredményes lehet, a gyereknek kell belátnia, hogy számára mi a fontos, ha boldogulni szeretne az életben. A felismerésben pedig segíteni kell őt szülőnek, nagyszülőnek, barátnak, testvérnek egyaránt, hogy a következő tanév jobban sikerüljön. Hajrá!