Danko a sarokban
Robert Ficót lehet nem szeretni. Lex Benešileg érintett felvidéki magyarként meg aztán pláne. De azt, hogy a hétfői, legkisebb partnere által kiprovokált, számára felesleges koalíciós pengeváltásból ő került ki győztesen, botorság lenne vitatni.
Portálunkon élőben követtük a koalíciós tanács, majd a három legfőbb közjogi méltóság tárgyalását arról, hogyan marad meg a koalíciós többség, ha a Szlovák Nemzeti Párton belül újfent belviszályok dúlnak. Most éppen amiatt, mert Andrej Danko, a párt elnöke meneszteni szeretné a nem rendes párttag, de az SNS listáján parlamenti mandátumot majd miniszterelnök-helyettesi stallumot is szerző Tomáš Taraba környezetvédelmi minisztert, aki véleménye szerint túl önálló.
Danko nagy dérrel-dúrral törte rá az ajtót a koalíciós többsége fenntartása érdekében az utóbbi időben vért izzadó Robert Ficóra, azonnal kiebrudalta volna Tarabát. Ha lemaradt volna erről a koalíciós storyról, a részleteket elolvashatja alábbi cikkeinkben.
A nagy rössel-garral érkező Danko aztán, mint megannyiszor, ha egy, a hölgyolvasók végett nevén nem nevezendő testrészének méregetésébe kezdett a kormányfővel, a szégyen pírjával orcáján távozhatott. Tarabát leváltják. Majd. Ha Ficó is úgy akarja. Nem akkor, amikor Danko.
Ez a húzás Fico régi politikai reflexét idézi: nem engedi, hogy a koalíciós partnerei egyetlen látványos akcióval sarokba szorítsák. Volt hol és kitől tanulnia, első koalíciós kormányában Vladimír Mečiarral és Ján Slotával kellett együttműködnie. És, ha még emlékszünk, ott is a környezetvédelmi minisztériummal akadt gond...
Taraba és Danko esetében most mindkét fél úgy tesz, mintha a végső szót a másik mondaná ki, de a történetet végül Fico keretezte. Ha nincs azonnali menesztés, akkor nincs azonnali vereség sem. A miniszterelnök ezzel nem megoldotta, hanem befagyasztotta a vitát, és közben magához ragadta a kezdeményezést. Fico számára nem Taraba személye a lényeg – bár a zöld tárcavezető már inkább az övé, mint Dankóe –, hanem a működő többség.
A koalíciós szereplők és a legfőbb közjogi méltóságok egybehangzóan azt állították, hogy a parlamentben továbbra is 78 szavazattal számolnak, a ma kezdődő, szeptemberig utolsó ülésszakon nem várnak komoly gondot az egyeztetett javaslatok elfogadásánál. Fico külön is hangsúlyozta, hogy a 2027-es állami költségvetés elfogadására kell felkészíteni a koalíciót. Utána meg? A vízözön.
Az SNS elnöke most megkapta a lehetőséget, hogy keménynek mutatkozzon a saját, a Republika, és esetlegesen kisebb, nemzeti radikális erők által is szeletelt, apadó tábora előtt, a miniszterelnök viszont nem bokszkesztyűt húzott, hanem sakktáblát vett elő, és elérte, hogy ebből ne legyen (azonnali) kormányválság.
Fico ebben a játékban időt nyert, az államfő és a házelnök bevonásával a felelősséget szétterítette, most pedig nyugodtan hátradől, kér egy kávét, és megvárja, hogy a Danko–Taraba-csatában ki marad állva. A hétfői nap tehát egy klasszikus délután volt a szlovákiai hatalmi homokozóban. Andrej Danko kivillantotta a fogait és formálisan benyújtja a követelését, Tomáš Taraba időt nyert a bizonyításra és a békülésre, Robert Fico pedig megvédte a kormány stabilitását. A kormánykoalíció stabilitása egyelőre nem forgott kockán, a partnerek elkötelezettek a ciklus kitöltése mellett. Azonban a Taraba-bomba nem lett hatástalanítva, csupán az időzítőjét állították át: a visszaszámlálás szeptember végén jár le.
