2023. május 26., 18:22

Bahmut már csak a szívünkben létezik

„Már csak a szívünkben létezik” – nyilatkozta egy láthatóan megtört Zelenszkij, miután hétvégén felröppent a hír (csuda tudja, hányadszor), hogy a Wagner bevette Bahmutot. Hivatalosan 224 napig tartott, hogy a világ második legerősebb(nek mondott) hadserege elfoglaljon egy 70 ezres várost. Hogy ez sok vagy kevés, tulajdonképpen mindegy is.

bahmut
Fotó: TASR/AP

Lehet azzal érvelni, a szír polgárháborúban Aleppóért négy évig harcoltak, a szerbek 1425 napig próbálták elfoglalni Szarajevót, talán az oroszoknak is „elnézhető” ez a 224 nap. Az is egészen kézenfekvőnek tűnik, miként égették el Wagnerék az ukrán ellentámadásra kijelölt egységeket egy stratégiai szempontból (elsőre) jelentéktelen településért.

Más kérdés, hogy a donyeci város mára egy óriási romhalmaz. Tízezernyi menekültön, néhány száz szerencsétlen helyben maradt civilen és egy nagy halom vasbeton törmeléken kívül semmi nem emlékeztet már az egykor virágzó orosz többségű városra. Az orosz propagandasajtónak is főhet a feje, hogyan adják ezt el sikerként!

Ezúttal is érdemes a két oldal által kommunikált narratívát megvizsgálni. A nyugati fősodor most egyértelműen azt hangsúlyozza, tartják még magukat az ukránok Bahmutban, sőt, készül az ukrán harapófogó, de ha nem tartanák és nem készülne, a város stratégiai jelentősége akkor is elenyésző (nyilván ezért nyomják oda hónapok óta az ukrán hadsereg legjobban felkészített alakulatait).

Az orosz oldal ezzel szemben győzelmet ünnepel. A Wagner-csoport vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak kiváló alkalom ez zsoldosai létjogosultságát bizonygatni, miközben fő ellenlábasainak, Szergej Sojgu védelmi miniszternek és Valerij Geraszimov hadseregtábornoknak is odadörgölheti az orra alá, Bahmut bevétele nem a regulárisok érdeme.

Hogy itt fordulna meg a háború menete? Kétséges. Túl sok orosz maradt a harcmezőn ahhoz, hogy egy ilyen keserves ostrom után lendületből akár csak eljussanak a két nagy célpont, az ikervárosok, Szlavjanszk és Kramatorszk alá.

Ha hinni lehet az ukrán forrásoknak 45 ezernél is több orosz eshetett el a tavaly augusztus óta tartó harcokban, s még ha vélhetően erősen túlzóak is az adatok, az élőerőveszteséget akkor sem lehet a semmiből pótolni.

Jelen állás szerint talán korai még arról okoskodni, miként folytatódhat a háború, de ha mindenáron le kell tennünk a garast, mi az „ugyanúgy”-ra voksolnánk. Ha csak meg nem indul a régóta várt nagy ukrán ellentámadás, az oroszok számára az eddigi felőrlő háború tökéletesen megfelel céljaiknak. Persze, lehet, hogy Kijevhez nem sokkal jutnak közelebb, de nem is törekednek erre.

Felejtsük el azt az egységsugarú elképzelést, hogy Oroszország Ukrajna teljes elfoglalására tör. Minél tovább tartják megszállás alatt Ukrajna minél nagyobb részét, annál tovább távoltartható Kijev az Oroszország számára létkérdéssé fajult nyugati integrációtól.

A végére még egy szempont. Mostanában egyre többet olvasni arról, ledőlhet az utolsó előtti nagy tabu. A hétvégi G7-csúcs után Joe Biden amerikai elnök már tulajdonképpen megadta az engedélyt az F-16-osok Ukrajnába küldésére, azzal a feltétellel, orosz légtérbe nem repülnek velük. Innentől talán mindenkinek világos, bármi történik is a következő hetekben, egyre kevésbé az ukránokon múlik, mikor ér végre véget ez a szörnyű öldöklés.

Megjelent a Magyar7 2023/21. számában.

Megosztás
Címkék