Bahmut már csak a szívünkben létezik
„Már csak a szívünkben létezik” – nyilatkozta egy láthatóan megtört Zelenszkij, miután hétvégén felröppent a hír (csuda tudja, hányadszor), hogy a Wagner bevette Bahmutot. Hivatalosan 224 napig tartott, hogy a világ második legerősebb(nek mondott) hadserege elfoglaljon egy 70 ezres várost. Hogy ez sok vagy kevés, tulajdonképpen mindegy is.
Lehet azzal érvelni, a szír polgárháborúban Aleppóért négy évig harcoltak, a szerbek 1425 napig próbálták elfoglalni Szarajevót, talán az oroszoknak is „elnézhető” ez a 224 nap. Az is egészen kézenfekvőnek tűnik, miként égették el Wagnerék az ukrán ellentámadásra kijelölt egységeket egy stratégiai szempontból (elsőre) jelentéktelen településért.
Ezúttal is érdemes a két oldal által kommunikált narratívát megvizsgálni. A nyugati fősodor most egyértelműen azt hangsúlyozza, tartják még magukat az ukránok Bahmutban, sőt, készül az ukrán harapófogó, de ha nem tartanák és nem készülne, a város stratégiai jelentősége akkor is elenyésző (nyilván ezért nyomják oda hónapok óta az ukrán hadsereg legjobban felkészített alakulatait).
Az orosz oldal ezzel szemben győzelmet ünnepel. A Wagner-csoport vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak kiváló alkalom ez zsoldosai létjogosultságát bizonygatni, miközben fő ellenlábasainak, Szergej Sojgu védelmi miniszternek és Valerij Geraszimov hadseregtábornoknak is odadörgölheti az orra alá, Bahmut bevétele nem a regulárisok érdeme.
Ha hinni lehet az ukrán forrásoknak 45 ezernél is több orosz eshetett el a tavaly augusztus óta tartó harcokban, s még ha vélhetően erősen túlzóak is az adatok, az élőerőveszteséget akkor sem lehet a semmiből pótolni.
Jelen állás szerint talán korai még arról okoskodni, miként folytatódhat a háború, de ha mindenáron le kell tennünk a garast, mi az „ugyanúgy”-ra voksolnánk. Ha csak meg nem indul a régóta várt nagy ukrán ellentámadás, az oroszok számára az eddigi felőrlő háború tökéletesen megfelel céljaiknak. Persze, lehet, hogy Kijevhez nem sokkal jutnak közelebb, de nem is törekednek erre.
A végére még egy szempont. Mostanában egyre többet olvasni arról, ledőlhet az utolsó előtti nagy tabu. A hétvégi G7-csúcs után Joe Biden amerikai elnök már tulajdonképpen megadta az engedélyt az F-16-osok Ukrajnába küldésére, azzal a feltétellel, orosz légtérbe nem repülnek velük. Innentől talán mindenkinek világos, bármi történik is a következő hetekben, egyre kevésbé az ukránokon múlik, mikor ér végre véget ez a szörnyű öldöklés.
Megjelent a Magyar7 2023/21. számában.
