Az iskola megváltozott szerepe
A 21. század a digitalizáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia korszaka, amely alapvetően megváltoztatja mindennapi életünket, a termelési folyamatokat, de az iskolákban folyó munkát is.
Ha nem akarunk a vesztesei lenni, az oktatásügynek mindenképpen reagálnia kell ezekre a kihívásokra, hogy a jövő generációit fel tudja készíteni a várható következményekre. Dicséretre méltó, hogy az oktatási tárca érzékeli a kihívást, és a következő tanévtől bevezeti a mesterséges intelligencia alapjainak oktatását az alapiskolákban.
A közbeszédben új fogalmak honosultak meg. A mai diákok többségét „digitális bennszülötteknek” is nevezik. Ezek a fiatalok, már a gyerekkocsiban elektronikus kütyükkel játszottak. Beleszülettek a digitális világba és abszolút természetességgel kezelik az elektronikai berendezéseket. A pedagógusok nagy része inkább „digitális bevándorló”, hiszen tanulással szerezték meg azokat az ismereteket és készségeket, amikbe a diákjaik beleszülettek. Az iskolákban pedig ezek a pedagógusok tanítják az informatikát azoknak, akik már ebben a korban nőttek fel.
A pedagógus tanítani akar, miközben a diákok inkább a segítségünket várják az önálló ismeretszerzéshez. Ez pedig a pedagógusok számára fura helyzet és egyúttal óriási kihívás is. Karinthy Frigyes ezt annak idején úgy fogalmazta meg, hogy „nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak”.
Az utcán lézengő gyerekek, akiknek soha nem volt számítógépük, nem tudtak angolul, és az internetről még csak nem is hallottak soha, néhány óra múlva a neten böngésztek, nem sokkal később tétre játszottak, képeket szerkesztettek. Egy fél-egyéves tanfolyam anyagát tanár nélkül, saját kreativitásukból merítve, csoportosan, egymást segítve sajátították el.
A történettel kapcsolatban természetesen lehetnek fenntartásaink, de az tény, hogy az iskola elvesztette kizárólagosságát. A fiatalok a múltban is hozzájuthattak új információkhoz a szüleiktől, ismerőseiktől, baráti társaságoktól, de amióta megjelent az internet, információk tömege zúdul ránk a különböző platformokon. Az információkat azonban meg kell szűrni, mert közöttük rengeteg a hamis, és a legkézenfekvőbb, ha ebben a tanár (is) segít.
Tulajdonképpen az elért eredményekért is a diák saját maga felel. A pedagógus a diák tanulásának megszervezésében segít, abban, hogy mit kell megtanulnia és hol találja meg a szükséges információkat. Ösztönzi a diákot és segít a felmerülő problémák leküzdésében. A pedagógusnak tehát fontos szerepe van a diákokkal való interakcióban és irányításban, mint ahogy mentorként és példaképként is szerepe van. A tanár képviseli az emberséget, az empátiát. Segít a konfliktuskezelésben, gondoskodik az együttműködésről és a kapcsolatokról stb.
Ez tehát egy teljesen új „szerepkör”, amelynek az elsajátításában a tanító- és tanárképző főiskolák és egyetemek segítségére is szükség van. Nekik kell ugyanis megtenni az első lépéseket. Elsősorban az ő feladatuk a pedagógusok felkészítése a jelzett kihívásokra!
A jövőben az iskolának abban lesz meghatározó szerepe, hogy az emberek az információs és kommunikációs technikát milyen szinten és mire fogják használni.
Megjelent a MAGYAR7 39. számában.
