2020. október 13., 14:17

Avanti ragazzi di Buda! Avanti ragazzi di Pest! Avanti ragazzi di SZFE?

Az ’56-os forradalom és szabadságharc során több mint 2500 magyar ember hunyt el. A kommunista diktatúra bosszújától félve 150, de inkább 200 ezer ember menekült el az országból. A novemberben kezdődő megtorlások alatt legalább 400 magyart kivégeztek, 22 ezret bebörtönöztek, tízezreket internáltak. A forradalom leverését követő tiltakozáshullám során a tömegbe lőttek Salgótarjánban (50 halálos áldozat), Egerben (10), Miskolcon (8), Tatabányán (6), Budapesten és Csepelen (összesen 7), illetve Tinnyén (1 áldozat). Hajdu Szabolcs filmrendező szerint az SZFE-s diákok „szabadságmozgalma” 1956-hoz mérhető…

Fotó: Magyar Nemzet Online

Isten lássa lelkem, nem akartam írnia az SZFE-ügyről. Egyrészt, mert magam is legfeljebb csak érteni vélem, miért kellett a kormánynak ennyire hirtelen nekimenni az egyetemnek, másrészt Kövesdi Károly kollégámnál többet (s jobbat) úgy sem tudnék írni a témában.

Aztán a legutóbbi álmos vasárnap délután a Sme weboldalán szembe jött egy interjú. Hajdu Szabolcs: Orbánnak vége! Már szétkergetni sem tud minket! Gondoltam magamban, ez pont jó lesz, segít bealudni a Forma 1-en. Mekkorát tévedtem! Már megint!

Az interjún ugyanis sikerült annyira felhúznom magam, egy nap kellett hozzá, mire többé-kevésbé kulturált formába sikerült önteni gondolataim. Azon kár is meglepődni, hogy Hajdu Szabolcs diktatúrát kiállt. Nem ez az első eset, nem is az utolsó, megszoktuk. A Sme interjújában is benne van az összes agyonhasznált toposz. Csupa-csupa alacsonyan lógó gyümölcs. Legfeljebb említésre érdemesek. Ilyenekkel van tele az interjú, mint „a hatalom fél a szabadon gondolkodóktól”, vagy „a negyvenes évek óta nem látott erődemonstráció zajlik”, esetleg a „Orbánéknak nem maradt szellemi tőkéje”. Diktatúra, fasizmus, Mucsa. Csak a szokásos!

A szövegből, már a filmrendező bicskanyitogató ’56-os kijelentéseit leszámítva, legfeljebb néhány dolgot érdemes kiemelni.

Az egyik ilyen az a röhejes, sőt már-már kínos okfejtés, amikor Hajdu azt magyarázza, jártak ugyan a Debreceni Egyetemen támogatást keresve, de a hatvanezer (Hajdu itt téved, valójában 26 ezer diákja van az egyetemnek) hallgatóból csak húsz volt rájuk kíváncsi. Nem húszezer, húsz! A riporter erre rávágja, ez tényleg elég kevés, mi pedig nem tudunk nem egyet érteni! Hajdu azzal igyekszik menteni a helyzetet, hogy közli, a Debreceni Egyetem díszdoktori címet adott Putyinnak. Kár, hogy azt már nem fejti ki, ehhez az egyetem 26 ezres hallgatói létszámának mi köze van… Egészen elképesztő az a rész is, ahol a filmrendező elmondja, Orbánnál még a szocializmus is jobban bánt a művészeivel. Míg az előbbi „likvidálni akarja őket”, addig a szocialista államhatalom legfeljebb csak a saját oldalára kívánta állítani a művészeket, együttműködött velük, „nem tekintette őket ellenzéknek”. Kádár elvtárs, jó elvtárs.

Bayer Zsolt kérdezte egyszer, sőt, köteteket szentelt a témának, vajon korunkban hol van a pofátlanság határa? Hajdu Szabolcs persze nem segít megválaszolni a kérdést, csak azt tudjuk meg „tőle”, már 1956-on is túl.

A filmrendező ugyanis azt találja mondani:

Az elmúlt tizenhárom nap („az SZFE-ellenállásé – a szerk. megj.) is már óriási dolog. Ehhez hasonló, a szabadságért indított mozgalom 1989 óta nem volt, azelőtt is csak 1956-ban.

Ez az a kijelentés tulajdonképpen, amit nem tudtam szó nélkül hagyni. A magyar történelem talán legfényesebben ragyogó csillagát sikerült ugyanis ezzel a mocsokba rántani. A drótkötéllel megkötözött, megkínzott, agyonlőtt és arccal lefelé eltemetett fiatalok küzdelmének ugyanis semmi köze ahhoz, ami az SZFE-n zajlik. Semmi! Nincs az a gyűlölet, nincs az Orbán-fóbia, amely ezt párhuzamot indokolná. Hajdu Szabolcs munkáival bizonyította, remek filmrendező, de ezzel az interjúval most valami mást is bizonyított. Döntse el ki-ki maga, micsodát, Hajduval ellentétben én gyűlölöm a szájbarágást.

Megosztás
Címkék