A valóság béklyói
Álmodni lehet. Sőt, az néha egyidejűleg jó és hasznos is lehet. Főként a magánéletben és akkor, ha ezek az álmok egy leendő valóság alapjául szolgálnak. A politikában már kicsit árnyaltabb a helyzet, a számok uralta gazdaságban pedig még inkább. Amikor viszont odáig jut a helyzet, hogy a politika vágy vezérelt álmaival próbálja felülírni a gazdasági realitásokat, már nagy a baj, mivel ez a fajta álmodozás nem egy szebb holnap, hanem rendszerint egy nagyon fájdalmas pofára esés valóságát vetíti előre.
Utóbbi helyzet fájdalmas iskolapéldája az is, amit az utóbbi néhány évben az EU vezetése energetikapolitika és szankcióspolitika címen megvalósítani próbál saját gazdasági szereplőit ellehetetlenítve, lakosságának elszegényítéséhez tevékenyen hozzájárulva, miközben úgy tűnik, hogy a brüsszeli „álmodókat” a valóság sorban érkező ébresztő nyaklevesei sem tudják magukhoz téríteni.
A legutóbbi – de távolról sem az első – ilyen nyakleves lehetett az az aktuális statisztikákra alapozó, a napokban kiadott hír, amely arról számolt be, hogy az elmúlt félévben ismét rekordot döntött az Európai Unióba behozott orosz gáz mennyisége. A vezetéken behozott földgáz és a tankerhajókon behozott cseppfolyósított gáz (LNG) mennyisége egyaránt.
A vizsgált időszakban a Kpler adatai szerint a Jamal projekt által szállított, az EU-ba behozott orosz LNG mennyisége 16 százalékkal nőtt az előző hasonló időszakhoz képest, úgy, hogy ez a 9,97 millió tonnát kitevő behozatal a Jamal projekt teljes szállításának több, mint 97 százalékát tette ki. A Jamal-tól származó uniós import értéke csaknem hatmilliárd euró értékű volt és legnagyobb felvevői piacait Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban találta meg. A gázvezetéken az unióba érkező orosz gáz mennyisége is jelentős emelkedést mutatott az idei év első öt hónapja során, a már trendnek számító és gyorsuló ütemet mutató importnövekedés a vizsgált időszakban 7 százalékos volt az előző hasonló időszakhoz képest.
Mindezen növekedés történik annak árnyékában, hogy mint az közismert az EU vezetése sorjában hozza az ideológiákkal inspirált döntéseit az orosz energiahordozók behozatalának folyamatos korlátozásáról, azok teljes importtilalmának célját követve.
A jelenlegi állás az, hogy az EU idén április 25-től már betiltotta az orosz LNG rövidtávú szerződések alapján történő behozatalát, miközben ez a tilalom a hosszú távú szerződések esetében a jövő évtől lép hatályba. A gázvezetéken az unióban érkező orosz földgázra vonatkozóan az EU-s tilalom 2027 szeptemberétől lesz érvényes.
A számok tükrében valószínűleg még a gazdasági ügyekkel nem különösebben foglalkozó olvasó számára is egyértelmű lehet, hogy az uniós energiahordozó piac igényei teljes ellentétben állnak az uniós döntéshozók politikai döntéseinek következményeivel. Az import statisztikák ismételten alátámasztják azt a számos alkalommal leírt alapvetést, hogy a legtöbb európai ország gazdasági ereje és versenyképessége a megfizethető árú és kiszámítható biztonságú ellátást nyújtó orosz eredetű energiahordozó import és a fejlett és fejlődőképes európai technológiák egyidejű jelenlétének függvénye. Némileg kisebb súllyal, de ugyancsak megjelenik az orosz energiahordozó importjának befolyásoló tényezője az uniós lakosság közvetlen energiahordozó-ellátásának képletében is.
Az EU Oroszországgal szembeni, már több, mint négy éve tartó, elemeiben és kihatásaiban egyaránt fokozódó szankciópolitikájának energiahordozókra vonatkozó részei következményeként, vagyis jelentős részben amiatt, hogy az uniós országok magasabb áron kénytelenek beszerezni gáz-szükségleteik egy részét, már eddig is sok milliárd eurót vesztettek az európai vállalatok és minden itt élő ember, aki közvetlenül vagy közvetve ezt az áremelkedést kénytelen megfizetni. És akkor még nem beszéltünk a jövőről, illetve arról, hogy az ellátási biztonság egyre ingatagabb a mind több régiót érintő geopolitikai feszültségek miatt.
Az így előállt helyzet alapján és annak tükrében, hogy semmi jele nem mutatkozik annak, hogy az uniós döntéshozók gyökeres változtatást terveznének az EU energiahordozó-importjára vonatkozó szabályozása tekintetében, levonható néhány következtetés. Az is, hogy ott, ahol folyamatosan születnek helytelen döntések, felmerülhet, hogy a döntéshozók nem hozzáértőek, vagy gyengeelméjűek, esetleg más hatalmakat szolgálnak. Ha viszont ezen lehetőségek egyike is valós akkor jogosnak tűnhet a felvetés, hogy az érintetteknek a jövőben talán máshol kellene próbálkozniuk, akár a munkahivatalról, a gumifalú szobáról, vagy a zacskóragasztó részlegről legyen szó.
