A toxikusok „elvárásai”

Nyilatkozgathat egyébként is Bugár Béla, mert akad olyan felvidéki magyar sajtótermék, amely fontosnak tartja, hogy ez a közösségünket több mint egy évtizeden keresztül megosztó, a magyarság képviseletét bizniszelésre használó politikai „termék” nyilvánosságot kapjon. Hiszen, mint mondta annak idején az SZDSZ, a réten megfér egymás mellett minden virág. Ott helye van a tulipán meg a nárcisz mellett a büdöskének is (szebbik nevén bársonyvirág). 

Bugár Béla most sem hazudtolta meg önmagát.

A bumm nevű portálon közzétett siráma ugyan nem durrant túl nagyot, de előrevetítheti azt az aggasztó kifejletet, amelyre sokan figyelmeztettek az új párt, a Szövetség alakulása előtt. Hogy tudniillik a Most–Híd-asok némelyikéből nem lesz szalonna. Ezt ugyan mindig is sejtettük, hiszen egykori vezetőik között sokan voltak, akik számára a közösségi érdek képviselete olyan ismeretlen fogalom, mint jegesmedvének a fóka lelki élete. A megroggyant és a mérhetetlenségig hitelét és szavazótáborát veszített Most–Híd számára ugyanakkor mentőöv a Szövetségben való továbbélés. 

Zárójelben megjegyezném: a politikai képviseletet életveszélyes puszta matematikai képletként elképzelni. Ennyi meg ennyi emkápés, plusz ennyi meg ennyi hidas, plusz ennyi meg ennyi összefogásos, megfejelve néhány emkádéemessel nem biztos, hogy a lehetséges maximumot jelenti. Mert amennyi szavazatot hozhat egy csapat, ugyanannyit veszíthet az új párt a másik csapat szavazóinál, így a végeredmény nagyon is kétséges. Borzasztóan nehezemre esik kimondani, de kissé olyan ez, mint az anyaországban Fletó esete: a moslékkoalíció nélküle, de a szavazóival is szeretne győzni. (Miközben röhög a háttérben, és markában tartja az egész ellenzéki katyvaszt.) Vagyis fából vaskarika. Bugárnak ma is megvan a rajongói tábora, ahogy annak idején Mečiarnak is megvolt. Ezt az elvakult társaságot pedig nem lehet ide-oda terelgetni, mert időközben nagyon megszokták a szemellenzőt.

Szó se róla, sok felvidéki magyarnak voltak és vannak ellenérzései a platformosdiban megvalósult egyesüléssel szemben.

A Szövetségre nem azért van szüksége a felvidéki magyarságnak, hogy néhány levitézlett, különféle ügyektől terhelt figura a platformokon keresztül menthesse át magát az új pártba, hanem tényleges megújulásra van (volna) szükség. Még csak nem is a bűvös ötszázalékos parlamenti küszöb miatt, mert az nem lehet kizárólagos cél, hogy bárki ott legyen a szlovák törvényhozásban, ha magyar. Vannak becsületes magyarok és vannak kóklerek. Döntő többségüket ismerjük, a múltjukkal egyetemben. Ezért kell igazat adnunk annak a véleménynek, hogy a platformokat fokoztosan fel kell számolni. Különben ismét oda jutunk, ahová az MKP szétverésekor. Vagyis sehová. 

Tanulságos Sólymos László decemberi nyilatkozata, miszerint: „Aki a platformokat megkérdőjelezi, az a Szövetséget kérdőjelezi meg.” Ám aki a platformot arra használja fel, hogy bukott figurákat próbál  ráerőltetni a felvidéki magyarokra, az sem gondolja komolyan a megújulást. 

Bugár Béla, mint látható, olyannyira hátralépett, hogy „elvárásai” vannak.

A felvidéki magyarok többségének pedig most már tényleg elege van ebből a kutyakomédiából, és joggal várná el, hogy Bugár visszavonuljon a Pomléba s a szőlőjét metszegesse, megkímélve jelenlététől azt a közéletet, amelynek felmérhetetlen – és tartok tőle, jóvátehetetlen – károkat okozott dicstelen pályafutásával. A Szövetség nem működhet úgy, hogy a száz százalékig toxikus figurák maguk helyett odatolják a „csak” kilencvenkilenc százalékban mérgezetteket, és a háttérből próbálnak dirigálni. Ha pedig nem hagyják őket, elkezdenek zsarolni.

Van még kis idő a megtisztulásra, de nem sok. Ha ez nem következik be azelőtt, hogy a programot megismernénk, borítékolni lehet, hogy az utolsó pillanatban az exhibicionizmusukat, az egójukat kezelni nem tudó (és természetesen a gazdasági érdekeikről lemondani nem hajlandó) vak vágánykezelők kisiklatják a vonatot.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/02-es számában.