A tétovázók pihenjenek, a tenni akarók fogjanak össze!
A közelmúlt történései sok felvidéki magyart gondolkodtatnak el. Felteszik maguknak a kérdést, a kedvezően alakuló szlovák-magyar államközi kapcsolatok milyen hatással lehetnek a felvidéki magyarságra? Szlovákia és Magyarország történelmi közeledése mennyiben alakítja majd a magyar kisebbség helyzetét, mennyire képes befolyásolni a szlovák többség magyarokról formált véleményét, mennyire tud gátat szabni az elmúlt évtizedben felerősödött asszimilációnak, és erősíti-e majd a magyar identitást?
Hiszen a korábban születtek ugyanúgy láttak a filmhíradókban egymással csókolózó Husákot és Kádárt, mint ahogy a napjainkban az egymással parolázó Matovičot és Orbánt.
Miközben a nyolcvanas években a két baráti ország között dúló internacionalista csöndben és hármascsók-váltásban magyar nyelvű oktatást sújtó pártállami intézkedéseket akartak végrehajtani Csehszlovákiában.
Csak a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottságnak és szóvivője, Duray Miklós kiállásának volt köszönhető, hogy a szlovákiai magyarokat ért sérelmekről küldött jelentésekkel sikerült a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni, és ezzel megakadályozni a magyar oktatásügy ellehetetlenítési szándékát. Tehát saját magunkat védtük meg önszerveződéssel!
Az is élénken él még az emlékezetünkben, hogy amikor Horn Gyula és Vladimir Mečiar 1995. március 19-én Párizsban (sic!) aláírta a magyar-szlovák alapszerződést a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről, mint akik jól végezték dolgukat, egymással elégedetten, mosolyogva kezet ráztak. A csók talán akkor elmaradt….
Ezzel szinte egyidőben, még ugyanabban az évben a szlovák oktatási minisztérium újabb tervezetet terjesztett a kormány elé (4337/95-154. sz. alatt) a „A szlovák nyelv elsajátítása színvonalának emelése a nemzetiségileg vegyesen lakott területek iskoláiban” elnevezéssel, amely a magyar iskolák alternatív oktatási javaslataként került a köztudatba hatalmas felháborodást kiváltva a felvidéki magyarság körében, mivel a tantárgyak zömét szlovákul tanították volna.
Tüntetéshullám rázta meg a Felvidéket, és csak a polgári elégedetlenség akadályozta meg az alternatív oktatás bevezetését a magyar iskolákba. Tehát újra saját magunkat védtük meg!
Matovič kormányfő budapesti látogatása után röppent fel a hír, hogy a szlovák állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akar elkobozni több millió értékű telket, amelyek az épülő pozsonyi körgyűrű, a D-es autópálya alatt vannak. Azon az alapon akarja ezt tenni, hogy a tulajdonosok felmenői magyarok voltak…Az üggyel elsőként még tavaly lapunk, a Magyar7 foglalkozott. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága viszont a közelmúltban egyszer már példa értékűen elmarasztalta Szlovákiát egy a Beneš-dekrétumokra visszavezethető ügyben….Tehát jogászainké az újabb feladat!
A figyelmeztető előjelek ellenére senki se akarja megkérdőjelezni a két ország közti jelenlegi közeledés őszinteségét, amelyre elsősorban a nemzetpolitikában elkötelezett, a határon túli magyarsággal sorsközösséget vállaló magyar kormány a garancia. De vannak bíztató jelek a szlovák oldalon is:
Kapaszkodni leginkább abba a miniszterelnöki gondolatba lehet, miszerint Matovič azt szeretné, hogy ”mielőbb eljöjjön az az idő, amikor a magyarok teljesen egyenrangú tagjai lehetnek Szlovákiának”. Ezzel a kormányfő nyilvánosan elismerte, hogy a felvidéki magyarok jelenleg nem egyenlő állampolgárai az országnak, amit a szlovák alkotmány preambuluma is rögzít.
Természetesen sok minden másban is hiányérzetünk van, ezeket nemzetközösségünk memoranduma foglalja pontokba:
- a Szlovák Köztársaság Alkotmányának preambuluma államalkotó közösségként ismerje el a szlovákiai magyar nemzetrészt,
- biztosítva legyen a nemzeti jelképeink (himnusz, címer, nemzeti színek) szabad használata, mégpedig az élet minden területén,
- magyar nyelv egyenrangú hivatali nyelv legyen a magyar nemzeti közösség által lakott régiókban, a közigazgatási elrendezés vegye figyelembe a létező természetes régiókat,
- a szlovák kormány támogassa a magyar katolikus közösség kérését önálló egyházmegye kialakítására,
- a kormány pótolja évtizedes mulasztását, biztosítsa a magyar közösség széles körű önigazgatását,
- a kollektív bűnösség a mai napig az ország jogrendjének szerves része, a múltat nem mi írtuk, a jövő a kezünkben van elvvel összhangban, törölni kell az erre vonatkozó dekrétumot és annak mai napig ható következményeit,
- a kormány biztosítsa a magyarok által lakott régiók gazdasági fejlődését, miután az elmúlt évszázadban ezen régiók gazdasági gyarapodása tört meg leginkább: az arányossági elv érvényesüljön a támogatáspolitikában,
- a magyar közösség arányosan részesüljön a kultúra, oktatás támogatásából, különös tekintettel az intézmények működésére és a közszolgálati médiumok műsoridejének arányosságára,
- a magyar közösség a magyar nemzethez való tartozás szimbolikus kifejezéseként felvehesse a magyar állampolgárságot, egyidejűleg őrizhesse meg szülőföldje, Szlovákia állampolgárságát.
A sokat vitatott memorandum tehát csupán egy segédanyag Matovič miniszterelnök úrnak, egy elképzeléseinek megvalósítását célzó és megkönnyítendő összefoglaló: miként érheti el a kormányfő, hogy a magyarok teljesen egyenrangú polgárok legyenek Szlovákiában! Ha komolyan gondolja kijelentését a jövőbeli egyenrangúságunkról, azonosulni tud a memorandum pontjaival, hiszen igazából mi tudjuk csak, hogy szlovákiai magyar állampolgárként mi hiányzik nekünk!
Tehát újfent megszólaltunk a magunk érdekében, mint ahogy megvédtük iskoláinkat a nyolcvanas évek elején és 1995-ben is!
