A táskahordozó
Nem lenne annyira érdekes figura, hogy külön cikkben foglalkozzak ezzel az emberrel, hiszen voltak a Felvidéken nála érdekesebb felkapaszkodott sofőrök és táskahordozók is, különben is, nekünk, magyaroknak van saját elnökjelöltünk. De mivel Ivan Korčok Szlovákia elnöke szeretne lenni, a személye megér egy misét. Okulásul és figyelmeztetésül.
A felmérések szerint – már ha valaki még hisz a felméréseknek – Peter Pellegrini után Korčok a második legtámogatottabb jelölt a Grassalkovich-palotáért folyó versenyben. Nem kevesebbet füllent magáról, mint hogy pártokon kívül álló, „polgári” jelöltként békét szeretne hozni ebbe az országba.
Amikor Miroslav Lajčák az ENSZ-ben elnökölt, Szlovákia EU-s elnökségének fél éve alatt Ivan Korčok helyettesítette. Brüsszelben és Strasbourgban különösen Richard Sulíkkal fújt egy követ az Európai Parlament kritizálásában. Mi sem természetesebb, hogy kormányváltáskor a liberális SAS jelöltjeként lett külügyminiszter. A fentieket Monika Beňová szocdemes EP-képviselő írja „a pártok fölötti jelöltről”.
Most pedig, láss csodát, liberális hátszéllel szeretne olyan szlovák elnök lenni, aki úgymond a békét és a nyugalmat képviselné Robert Fico kormánykoalíciójával szemben. És nem szakad le a plafon, amikor ezt állítja. Ha Ivan Korčok valami szerencsétlen véletlen folytán Szlovákia elnöke lenne, hasonló helyzet állna elő, mint Vladimír Mečiar miniszterelnök és Michal Kováč elnök között, amikor az elnöki palotával szemben számláló mutatta, hány napig lesz még hivatalában „a vén faszi”.
Később Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke a felvidéki kitelepített magyarok somorjai emlékművének avatásán mondott beszéde miatt háborgott, és kikérte magának, hogy „Budapestről állandóan üzeneteket és kioktatást kapunk a közös történelmünkkel kapcsolatban”. (Kövér László Somorján egyébként a megbékélésről beszélt, nem szlovák szájíz szerint tálalva a történelmi tényeket.)
Kicsivel később már vendéglátóként azt vetette a szemére Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek, hogy „nincs rendben, ha Pozsony tudomása és beleszólása nélkül áramlik a magyar közpénz Szlovákiába”. Ez néhány történelmi épület magyar tulajdonba kerülése után történt. Korčok természetesen hazudott, hiszen ahhoz, hogy a magyar fél szlovákiai műemlékeket vásároljon, a szlovák fél beleegyezésére is szükség volt. Hasonló a helyzet a kulturális szervezetek támogatásával is. Korčok tehát a hasára ütött, amikor azt állította, hogy ő nem tudott ezekről a magyarországi pénzekről. Ezeknél a liberálnacionalista dallamok előadásánál kitűnő szekundánsa volt Martin Klus külügyi államtitkár, aki ostobább kiadásban, de egy követ fújt a főnökével.
Nem kétséges, hogy szívesen és buzgón követné elődje progresszív, liberális elnöki gyakorlatát. Kampányát Érsekújvárban kezdte. Miközben a szlovákok és magyarok lakta városban a hazaszeretetről beszélt (amelybe szerinte beletartoznak a magyarok is), a háttérben látható hatalmas feliraton hiába kerestünk volna akár egy magyar szót is.
A fenti miniportré mindössze azért lehet számunkra tanulságos, hogy sose tévesszük szem elől, a jól vasalt, szalonképesnek mutatkozó táskahordozók nagyon veszélyesek tudnak lenni, ha megfelelő háttér áll mögöttük. Képesek bárkit és bármit kiszolgálni.
Megjelent a Magyar7 2024/4. számában.
