2022. március 7., 07:25

A púderezett hulla és a magyar–lengyel barátság

Lassan értelmet nyer a tavalyi hír, miért tehénkedett rá a Soros-birodalom a lengyel sajtóra. Ki nem találnák! Természetesen azért, hogy „eltávolítsák annak a kockázatát, hogy a politikusok hatást gyakoroljanak” a sajtóra.

Rzeczpospolita
Fotó: A Rzeczpospolita Facebook-oldala

Jót röhögtem, amikor híre ment, hogy a Rzeczpospolita (a régi szép időkben liberális-konzervatív napilap) a fenti nemes küldetés okán került az amerikai spekuláns karmai közé. 

Kizárni annak a kockázatát, hogy a konzervatív, jobboldali politikusok „gyakoroljanak hatást”, mert ugyanez a hatásgyakorlás a baloldali, liberális színűre pingált újmarxista panoptikum részéről természetesen megengedett. Sőt kívánatos.

A lap minapi vezércikke után (Oroszország Ukrajnát támadja, Orbán pedig hátba szúrja Lengyelországot) azonban már nincs kedvem röhögni, még csak mosolyogni sem. A sajtószabadság és a korrekt tájékoztatás, véleményformálás paravánja mögött ugyanis olyan ócska hazugságokat böfögött fel a lap főszerkesztő-helyettese, Michal Szuldrzynski, amitől minden jóérzésű magyar és lengyel hányingert kapott. Legalábbis egymásra nézett: valóban így állunk egymással? A legendás lengyel–magyar barátságot Orbán Viktor egy rozsdás késsel leszúrta?

Tessék megnyugodni, szó sincs róla. Csupán a magyar miniszterelnök Mandinernek adott múlt heti interjúját forgatta ki a liberális hadoszlop lengyel képviselője, aki szerint Orbán Lengyelországot hibáztatja azért, hogy Vlagyimir Putyint „háborúra provokálták”. Szuldrzynski azt is tudni véli (lehet, hogy hallgatózik az ajtó mögött, vagy a hosszú asztal alatt), hogy Orbán Viktor folyamatosan jelez Putyinnak: „támogattam a szankciókat, de szívem szerint a te oldaladon állok, nem vagyok már része a Nyugatnak”. Mert a (természetesen nem létező) háttérhatalom propagandistái mindent tudnak, nem csak azt, amit mondunk, de azt is, amit gondolunk. Amit meg nem, azt hozzágondolják.

Michal Szuldrzynski a régi mondásra utalva (Bajban ismerszik meg az igaz barát.) aggódik, hiszen Oroszország megtámadta Ukrajnát, és most látszik, mennyit ér a lengyel jobboldal, azaz a Jog és Igazságosság párt és annak elnöke, Jaroslaw Kaczynski által a magyarokkal kikovácsolt szövetség. És már ki is tapintottuk az elásott kutyát.

A Rzeczpospolitának a két jobboldallal – a magyarral és a lengyellel – van baja, amelyek ugyan nem biztos, hogy minden részletkérdésben ugyanazt vallják, de képesek az együttműködésre és az összefogásra.

Mert mit is nyilatkozott Orbán Viktor?

„Jelentős taktikai különbség van közöttünk. A lengyelek a nyugati világ határát föl akarják tolni az orosz világ határáig. Ők akkor érzik magukat biztonságban, hogyha ez létrejön, és a NATO – beleértve Lengyelországot is – megfelelő erőt tud felvonultatni ennek a határvonalnak a nyugati oldalára. Ezért is támogatják vehemensen Ukrajna NATO-tagságát. A magyar taktikai gondolkodás lényege viszont az, hogy az oroszok és Magyarország között legyen egy kellően széles és mély terület. Ma ezt a területet Ukrajnának hívják.”

A Rzeczpospolita főszerkesztő-helyettese szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy Orbán Viktor a lengyeleket találta „főbűnösnek” a konfliktus miatt.

Amikor Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy Orbán Viktor megszavazta a szankciókat (ami tény, s még csak nem is vonakodva – mint szerették volna elhitetni liberálisék), a lap cikkírója szerint ez szerecsenmosdatás volt, és Morawiecki igyekezett menteni a menthetőt (szó szerinti fordításban: bepúderezni a hullát).

Szuldrzynski szerint Orbán jelenleg közelebb van Moszkvához, mint Varsóhoz, Orbán a putyinizmus magyar változatát építi, és Európának ezen a részén a magyar kormányfő „az orosz befolyás kirendeltségévé” vált. Ezek után – mily meglepő! – a napilap cikkírója szerint a lengyel jobboldalnak sürgősen választ kell adnia arra a kérdésre, érdemes-e fenntartania a magyar–lengyel szövetséget a háború után.

Megosztás
Címkék