A Polisnál átlépi a parlamenti küszöböt a Szövetség
Hol volt, hol nem volt Szlovákia és vele együtt a közvélemény-kutatások, amelyeknek most, az előrehozott választások előtt nem egész három hónappal se szeri se száma. Még ki sem hirdette az eredményét a Focus, már hívogatja telefonon a választókat az AKO, hogy melyik pártnak szavazna bizalmat, ha abban a pillanatban lennének a választások, és rögtön utána a Polis ügynökség kérdezői jelentkeznek. Még az sem kizárt ilyentájt, hogy egy zsúfoltabb napon mindhárman jelentkeznek, már akinél, mert engem még egyetlen egy erre specializálódott ügynökség sem hívott fel ilyen ügyben.
Magára valamit is adó párt komolyan veszi ezeket a felméréseket, mert szembesülhet azzal, hogy hol tart, kiket tudott eddig megszólítani programjával, megnyilvánulásaival, tetteivel. Tudják jól, hogy a sorozatos alul mérés egyfajta gyengeségről árulkodik, és az emberek nem szívesen adják oda szavazatukat az esélytelennek, féltik, és nem szeretnék, ha az akaratlanul más pártok ölébe hulljon.
Nincs ez másképp a Szövetség esetében sem, árgus szemekkel figyelhetik a felmérésekről szóló híreket!
A Polis legutóbb azt kürtölte világgá, hogy az egyesült párt kiheverte az övön aluli belső ütéseket, átlépte a parlamenti küszöböt: 5,1 százalékkal és 9 képviselővel bekerülne a szlovák törvényhozásba.
Vékony ugyan a jég, táncolni, ugrálni még nem lehet rajta, de kiindulási alapul szolgálhat. Az már szinte biztos, hogy a pártból lemorzsolódtak számára kilátástalan a helyzet, felvidéki magyar vonalon csak az egyesült magyar etnikai párteszmének van esélye, a más partnerekkel összebútorozott kalandorok veszni látszanak. Megtisztulva és nem megtörve jöttek ki tehát a válságból a Szövetségben!
A magyar választónak elege van abból, hogy másokba kapaszkodva akarjon átlendülni a parlamenti küszöbön egy-egy légből kapott politikai szubjektumocska, a vegyesség színtelenséget szül, a (közel)múltidézés pedig káoszt.
Az emberek azt kívánják, hogy legyen végre tartásunk, önálló véleményünk és elszántságunk. Merjünk magunkért kiállni együtt, vállvetve!
A közvélemény szerint helyes döntés volt a Szövetségben, hogy nem adott teret a belső politikai zsarolásnak, és felvette a jelöltlistára Gyimesi Györgyöt, akinek az egyéni, de valószínűleg egyeztetett kampánya eddig meggyőző. Sorra járja a magyarlakta településeket, különböző üzenetekkel ott van az óriásplakátja minden kilométerkőnél, jól muzsikál a közösségi hálón. Amit tehát a réven nyert, nem veszítette el a vámon! Miközben a ”békétleneknek” eddig csak egy közös biciklizésre és egy politikai exhumálásra futotta. Nem volt ez egy könnyű döntéshozatal, a mérleg ingott, következményeit előre megjósolni nem volt egyszerű! Az sem elhanyagolható tényező, hogy a távozók semmilyen űrt nem hagytak maguk után,
a Most-Híd platform nélkülük működőképesebb, sőt a Szövetség szemszögéből nézve kompromisszumképesebbnek, együttműködőbbnek tűnik így ez az összetétel. Összhang nélkül pedig nem lehetséges közös munka!
Nem tudom, mi mondatja, íratja velem, de a választásokon most nem tartom annyira veszélyes kihívásnak a szlovák pártokat, hogy a felvidéki magyarok egy része ugyanúgy elcsábuljon, mint legutóbb tette az OĽaNO esetében. Matovičék azóta ezerrel bizonyították rátermettlenségüket, az átigazolt Gyimesi nélkül veszélytelenek, a többiek sem jelentenek olyan nagy elszippantó erőt Forró Krisztiánék számára.
A Progresszív Szlovákia láthatatlan magyar tagozata semmitmondó, a SaS Ravasz Ábellelt erősítve is veszélytelen, hiszen náluk munkálkodott a hungarofóbiás Kočner és Klus külügyesekként.
Ficoék eltávolítása miatt szavazott annyi magyar legutóbb Matovičra, nem valószínűsíthető ezért a hozzá való visszatérés. Vlček Erik áthajózása a Hlasba komolytalan próbálkozás Pellegrini részéről. Vagy netán a nőfaló és nőgyalázó Boris Kollárhoz csapódnának magyar szavazatok? Kétlem!
Ezért bátran kijelenhető, hogy nem csupán a Polisnál, hanem a felvidéki magyarságnál is jelenleg befutó helyen áll a Szövetség, erre kell most egy lapáttal rátenni, hogy még meggyőzőbb legyen a teljesítmény.
A békétlen távozók és a szlovák pártok szirén hangjának kivédése után elsősorban azokra a magyar szavazókra kell most összpontosítani, akik eddig közönyösek voltak a választások iránt,
és sokéves gyakorlatot követően nem óhajtanak az urnákhoz járulni szeptember 30-án se. Mozgósításuk, meggyőzésük sorsdöntő lehet.
