lapajánló
Sodródó magyar szavazók, a 30 ezüst ára és a lélek csillanása
Magyar7 - 17. száma
2023. március 31., 10:10

A koszovói példa

Uniós közvetítéssel megállapodás körvonalazódik Szerbia és a magát 2008-ban egyoldalúan függetlenné nyilvánító Koszovó között. A kompromisszum részletei a nemzeti közösségek – így a felvidéki magyarság – autonómiatörekvései számára is hivatkozási alapot jelenthetnek, hiszen Koszovó elismeréséért cserében Pristina garantálja a zárt tömbben élő szerb közösség autonómiáját.

koszovó
Tüntetés Belgrádban a Koszovóval tervezett megállapodás ellen
Fotó: TASR

A még aláírásra váró megállapodás amiatt sem lebecsülhető, mivel Moszkva a Kijev elleni agressziót a kelet-ukrajnai oroszajkú közösség érdekeinek védelmével igyekezett igazolni, az Ukrajnával szimpatizáló nyugati közvélemény és a politikai döntéshozók szemében a kollektív kisebbségi jogok felvetése a korábbiaknál is kevesebb megértésre talál.

A felvidéki magyar olvasó számára az elmúlt hónapokból nem ismeretlenek azok a szlovák politikusi megnyilatkozások, amelyek a magyar irredentizmussal riogatnak, rájátszva a putyini agresszió által befolyásolt közhangulatra. Ebbe a sorba illeszkedik Boris Kollár házelnök elhíresült kijelentése, miszerint Budapest Szlovákia „felparcellázására” törekszik.

A szlovák diplomácia alakítói közül Martin Klus korábbi külügyi államtitkár már évekkel korábban biztonságpolitikai kockázatként azonosította a felvidéki magyarságot. Az Ivan Korčok örökébe lépő Rastislav Káčer külügyminiszter a közelmúltban nyilvánvaló politikai számítással vont párhuzamot a putyini agresszió és az általa vélelmezett magyar irredenta törekvések között.

Vagy gondoljunk csak az alaposan felfújt „sálbotrányra”, amikor a Magyarországgal szomszédos államok vezetői igencsak számító módon tiltakoztak Orbán Viktor Nagy-Magyarországot ábrázoló sálja miatt. A kivételt éppen a koszovói megállapodásban érdekelt Szerbia jelentette, amelyre Belgrád és Budapest az előző években elmélyült szoros kapcsolata ad magyarázatot.

Koszovó
Fotó:  MTI
Szerbia Koszovóra, magyar nevén a Rigómezőre, saját államisága bölcsőjeként tekint. Az oszmánokkal vívott 1389-es első rigómezei csata a szerb nemzeti ellenállás szimbólumává vált. Emiatt a ma már döntően albán többségű Koszovó „elengedése” a mi Trianonunkhoz hasonló traumát jelent a szerb nemzetnek.

Márpedig Szerbia 1999-ben gyakorlatilag elveszítette déli tartományát, Koszovó nemzetközi ellenőrzés alá került. Az albánok 2008-ban egyoldalúan kikiáltották a kis balkáni állam függetlenségét, amit Szerbia azóta sem ismert el, és a mai napig blokkolja Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe.

Bár az ellentétek alig csillapodtak, Belgrád és Pristina is megegyezési kényszerben van, hiszen az EU a csatlakozás előfeltételének szabta meg kettejük megállapodását.

Február végén uniós közvetítéssel tető alá hoztak egy megállapodástervezetet. Annak kompromisszumos elemei miatt azonban mindkét fél vonakodik véglegesíteni a megállapodást. Szerbia a megállapodás értelmében elismerné Koszovó függetlenségét, Pristina pedig szavatolná az Észak-Koszovóban élő szerb közösség autonómiáját.

Március 19-én a felek egy lépéssel közelebb jutottak a megegyezéshez, amikor Josep Borell, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője és Miroslav Lajčák uniós különmegbízott, korábbi szlovák külügyminiszter tárgyalóasztalhoz ültette Aleksandar Vučić szerb elnököt és Albin Kurti koszovói kormányfőt.

Ha a megállapodásra, ahogy az várható, a közeljövőben pont kerül, a szerb közösség autonómiájának elismerése fontos precedenst teremt a kisebbségi jogvédelemben.

Megjelent a Magyar7 2023/13. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.